Korrepetálok egy hetedikes kisfiút magyarból, aki — valamiért — nagyon utálja ezt a tantárgyat. Amikor rákérdeztem, hogy miért utálja, azt mondta: mert semmi értelme, semmi haszna. Miért kell tudni azt, hogy ki volt az a Kölcsey? A fizikának, mateknak van értelme. Azt lehet hasznosítani. De mi értelme van az irodalomnak?
Ismerem már annyira az embereket, hogy tudjam: ezek álkérdések. Szó sincs arról, hogy egy 13-14 éves kölyök bárminek is az értelmére volna kíváncsi. Egy valamiről van szó: nem tetszik neki, nem szereti. Hogy ennek pontosan mi az oka, azt még találgatom, bár sejtéseim nyilván vannak. De a kérdésre, hogy az irodalomnak (vagy az irodalom tanulásának) mi az értelme, magam sem tudok válaszolni. Bánom is, hogy belekezdtem valami hebegős-habogós, izzadságszagú válaszkísérletbe, amelynek meggyőző ereje a magam számára is nulla felé konvergált.
Utólag rájöttem a helyes válaszra. Ezt kellett volna mondanom: Az irodalomnak semmiféle értelme nincs. Viszont egy jó dolog. Ez se lett volna meggyőzőbb válasz, viszont legalább igazabb lett volna, mint az a papolás, hogy világunk tele van szövegekkel, és hogy azokat értelmezni kell tudnunk, és hogy erre volna való az irodalom stb.
És rájöttem még valamire, ami talán valami mélyebb igazságot érint.
Arra mégpedig, hogy a dolgok értelmére rákérdezni mindig valami utólagos, mondvacsinált, kétségbeesett, meddő nyelvi kísérlet. Nem azért, mert nincs a dolgoknak értelmük (mert van), hanem azért, mert az értelem, vagyis az ok-okozat láncolatát csak megszakítgatni lehet, végére érni sohasem. Fogalmam sincs, hogy mi a dolgok értelme. El tudok indítani egy ok-okozati láncolatot, azaz tudok mondani okokat, hogy ez és ez ezért és ezért van úgy, ahogy; de ez a láncolat soha nem lesz lezárható. Mindig újra föl lehet vetni a miért? kérdését.
Nem akarok úgy tenni, mint aki valami új dologra jött rá. A "végső ok" kérdése nyilvánvalóan egy többezer éves filozófiai probléma. Inkább csak csodálkozásomat szeretném kifejezni, azt a csodálkozást, amely mindig elfog, amikor gyerekekkel találkozom. E csodálkozás lényege pedig az: ők még közelebbről érintkeznek a lényegi kérdésekkel, személyesebben átélik őket, sokkalta nagyobb egzisztenciális súlya van számukra a filozófiának. Minden értelmesebb gyerek vérbeli filozófus, mert minden értelmesebb gyerek szembesül a létezés legmélyebb problémáival, kalandjaival.
Aztán szépen lassan az ember elcinikusodik. Rájön, hogy a problémák túlságosan nagyok, az élet meg túlságosan szövevényes, és elejti a kérdéseit. Úgy tesz, mintha tudná a válaszokat; pedig dehogy tudja.
Megőrizni magunkban egy gyerek szemléletének a frissességét: lehet-e igazibb célunk az életben? De létezik-e nehezebb cél egyszersmind? És nem mond-e ellent az élet szokványos menete annak, hogy efféle céljaink lehessenek?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ma chi è questo Joker? 2010.12.11. 17:41:34
Lovasi András nagyon szépen megfogalmazta egy hv-os interjúban: "Cseh Tamás példáján egyébként megérthetjük, mi a kultúra. Mit is tett ő? Több nemzedéknek segített megfogalmazni a szerelemhez, a barátsághoz, a hazához fűződő viszonyt. Szavakat adott a szánkba. Nem úgy, mint a tévé, amely megöli a fantáziát, hanem úgy, hogy "jaj, ez pontosan így van, ezt a sort nekem kellett volna kitalálnom". Nem pántlika a kultúra, hanem az, ami egy közösség tagjainak segít megfogalmazni a világhoz való viszonyt. A népdal is azért jó, mert elkezded énekelni, aztán egyszerre csak, nem tudod, miért, sírsz. Vagy nevetsz."
webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:IDz9aYkUEroJ:hetivalasz.hu/itthon/kibeszeletlen-felelmeink-24259/%3Forderby%3Dnovekvo%26numPerpage%3D20%26hozzaszolas_oldal%3D0+%22lovasi+andr%C3%A1s%22%22kibesz%C3%A9letlen+f%C3%A9lelmeink%22&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.12.11. 19:06:21
valszeg azért nem szereti, mert rossz a tanára.
pontilyen 2010.12.11. 21:15:44
Ez teljesen így van, de csak akkor működik, ha eleve kérdéseket teszünk föl neki (az irodalomnak, a kultúrának). Ezt kell elérni, ami - teljesen egyetértek @bs395: -tel - valóban elsősorban a tanár feladata. Hogy ne legyek annyira szigorú a kollégával: nem biztos, hogy rossz tanár, csak nem minden tanulóval találja meg a hangot. (Nem ismerem egyébként az illetőt.)
szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.12.11. 21:38:51
Valaminek az értelme, a hasznossága azonban nem csupán nyelvi kérdés, hanem igen valós és lényegretörô felvetés. Csupán valós válaszunk nincs rá, fôként mivel nehéz megfogalmazni, mi is a hasznossága az ember tevékenységének. Nehéz meghatározni, hogy az élésbe befektetett energia mely része hasznos és mely része hulladék. Márpedig enélkül nem határozhatjuk meg, hogy mi az értelme befektetni az energiát.
pontilyen 2010.12.12. 11:42:57
Egyetértek, az irodalomnak nagyon fontos szerepe van a megismerésben. Vagyis van haszna. De itt megint csak föl lehet tenni a kérdést: miért kellenek ismeretek? (Másképp: miért kellenek olyan ismeretek, melyeket nem tudunk hasznosítani?)
Nyilván az, aki viszonylag sokat élt már, tapasztalhatta, hogy nagyon sokszor egyáltalán nem lehet előre megmondani, hogy melyik ismeretünk mikor fog hasznosulni. Az általános iskola (illetve a középiskola) egyfajta "alapkészletet" biztosít ismeretekből, melyből mindig szemezgethetünk később.
szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.12.12. 16:39:51
A megismerés nem csupán ismeretszerzés, olyan a viszony köztük (és be szép a magyar nyelv) mint a megevés és az evés között. A megismerés az ismerkedés abszolút foka, a magáévá tétel. Nem a teljes és tökéletes megismerés (ami nem lehetséges), hanem az egyén szemszögébôl az interpretációk kimerítése. Vagy a kíváncsiság kimerítése.
A tanítványod kíváncsisága kimerült az eszköz iránt, mert nem tudja mit ismerhet meg általa. Pedig minden bizonnyal kíváncsi az emberre, mint olyanra, csak a megismerés körülményessége akadályozza.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.12.13. 12:39:58
Belegondolva teljesen jogos, hogy az ember csak olyat csinál, aminek értelme van. Gyakori "rosszgyerek-attitűd", amikor az órán bekiabálnak az adott feladat értelmét firtatva. Még jobban belegondolva egészen elképesztő, hogy az okos felnőttek mennyi értelmetlen dolgot tesznek. És nem is gondolkodnak el rajta.
Ilyen például sok házasság. Az emberek összeházasodnak, mert ez a szokás. De hogy tényleg ezt akarják-e, vagy ez tényleg jó-e nekik, nem világos. Nekik sem. De mire erre rájönnek, már elmúlt az életük legjobb része. Vagy megkeseredetten folytatják, vagy felrúgják az egészet. Egyik jobb, mint a másik.
Viszont, ha nem nyugodnának bele egyik-másik igazságba, akkor semmi sem működne.
Van is erről egy jó vers:
"Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,
nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam."
aSimon 2010.12.13. 15:01:50
Viszont ezzel kapcsolatban épp az jutott eszembe, hogy nincsen olyan ember, akit nem érintene mélyen a művészeti ágak egyike - ha nem az irodalom, akkor a zene, vagy a tánc, esetleg a festés, a fényképezés. Talán nem nagy szó azt mondani, hogy az emberi természetről mond el valamit, hogy minden érző embert mélyen érint legalább egy ezek közül. Ezzel azt akarom mondani, hogy az ember akkor felszabadult, ha át tudja adni magát a "játéknak", valami egyáltalán nem hasznos tevékenységnek. Vajon miért idegen ez a mai iskolarendszertől, vagy egyáltalán az iskolától mint olyantól?
Praktikusan: talán innen lehetne rávezetni a fiút, ha szereti a zenét, vagy más művészetet.
walter77 2010.12.14. 12:52:05
"Az irodalomnak semmiféle értelme nincs. Viszont egy jó dolog."
A Charlie és a csokigyárból az a párbeszéd megvan, hogy:
-Miért van az, hogy itt [a gyárban] nincs semminek sem értelme? Az édességnek nincs semmi értelme!
-Az édesség nem értelemes dolog, hanem jó!
@Reckl_Amál:
A házasság éppen értelmes és hasznos elsősorban. Aztán valakinek jó, másnoknak meg nem.
A konformizmus vs. non-konformizmus nem egyenlő a értelmetlen vs. értelmes dolgok dilemmájával.
@aSimon:
Fura, én éppenhogy azt látom, hogy a biológia nem közöl semmilyen hasznos tudást nekem. Teljesen jól el lehet igazodni a világban a két ujjú patások rendjébe tartozó állatok ismerete nélkül, ahogy a periódusos rendszer beható ismerete nélkül is.
Persze a fene tudja.
aSimon 2010.12.14. 14:59:34
walter77 2010.12.14. 15:07:29
Ah, so! Ja igen, ez így mondjuk tény.
Igen, végülis a hasznosság fogalma is igencsak különböző értelmezésket foglal magában.
pontilyen 2010.12.14. 19:02:14
Igen, fontos hangsúlyozni, hogy a megismerés _élvezetforrás_ is. Ez is olyasmi, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni.
@Reckl_Amál:
Szerintem a legritkábban esetben tud hajtóerő lenni bármilyen cselekvésben (egyáltalán: az életben), hogy értelme van. Az értelemadás legtöbbször utólagos gesztus. Az ember nem azért eszi meg a spenótot, mert hasznos, hanem mert ízlik neki (ha ízlik neki...). Ezt az is bizonyítja, hogy az ember nagyon sok értelmetlen, haszontalan dolgot is csinál, pl. egészségtelen, zsíros húsokat eszik, cukrozott italokat iszik stb. Egy gyerek esetében ez hatványozottan így van; nem az értelem érdekes számára, hanem az, hogy élvezni tud-e egy adott dolgot, vagy sem.
@aSimon:
Az irodalom (művészet) haszna szerintem másképpen nyilvánul meg, mint a természettudományoké. Abban segít, hogy értelmezni tudjuk az életben megtörténő eseményeket.
@walter77:
Kosztolányi jut eszembe erről, aki amikor József Attila verseinek méltatása közben azt az ellenvetést kapta, hogy "de ennek a versnek semmi értelme", így felelt: "hát a szamócának van értelme?"...
aSimon 2010.12.15. 11:01:35
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.12.19. 20:57:14
pontilyen 2010.12.20. 19:17:03
Köszönöm, én is éreztem, hogy most jól megy az írás (gondolat-összeszedés...). :-)
Sz.E. 2018.07.09. 20:28:26