Kedves Olvasóim,

ha pártvezető volnék, bizonyára nagy volna az aggodalmam, rápillantva a közvélmény-kutatási eredményekre. Blogom olvasottsága tegnap ugyanis minden korábbinál mélyebb pontra zuhant. Szerencsére nem vagyok pártvezető, Nietzschének viszont iszom a szavait. Őszerinte ugyanis semmi sem annyira ártalmas az életnek, mint a közvéleményhez való alkalmazkodás. Valami vésztjóslót mégis érzek az olvasatlanságban, és ennek megértetéséhez ismét egy nietzschei mondatot hívok segítségül: "Csak az produktív, ami megbotránkoztat." Ha valami nincs olvasva, akkor talán csak nem hízelgő a közvéleménynek; de az is lehetséges, hogy egyszerűen csak unalmas, ergo: nem produktív. Vagyis mindennek van (illetve lehet) lényegi vonatkozása is, ami viszont okozhat aggodalmat is, akarom csak mondani.

(Végülis a politikában is pont így van ez. Ha egy reformot a társadalom többsége elutasít, akkor talán csak úgynevezett "népszerűtlen intézkedésekről" van szó; de az is lehetséges, hogy nem népszerűtlen, hanem inproduktív, magyarán: rossz intézkedésekről.)

No de, leszállva a földre, illetve a konkrétumokhoz: olvasottságom süllyedése elég nyilvánvaló összefüggésben áll saját aktivitásom lohadásával. Vagyis én sem voltam az utóbbi hetekben valami gondos ápolója ennek az oldalnak. Teszem gyorsan hozzá: csak részben önhibámból. Sajnos igencsak vírusos lett a gépem, ahogy írtam is, ezért netezési aktivitásomat jóformán csak a szükségesen minimálisra csökkentettem. Semmi válaszolgatások, semmi kitartás, semmi figyelem. És egy kazán újrafűtése sokkal, de sokkal több energiát igényel, mint hogy ne hagyjuk kihűlni.

Most újra megkezdem a fölfűtést. Nem saját gépről írok, ami egyfelől a kommentjeimet talán ritkítani fogja, vakmerőségemet viszont visszahozza. Így állok most. Újra várok mindenkit, aki már egyszer itt volt, hogy legyünk (ismét) produktívak, megbotránkoztatók.