A tévéműsor, amelyet siratok, még mindig létezik.

Tavaly szoktam rá, hogy nézzem, péntek esténként, kifáradva és lemerülve a hét fáradalmai után, üdítő élmény volt az Echo TV-n a Korrektúra című beszélgetés hangvétele. Találó volt a cím, a műsort ugyanis valóban a korrektség jellemezte. Az, ami a magyarországi politikai tárgyú beszélgetésekből fájóan hiányzik.

A szereplők értékrendje kétharmadrészt világosan a jobboldalhoz kötődött, hiszen Borókai Gábor a Heti Válasz, Gazsó L. Ferenc pedig a Magyar Hírlap (akkori) főszerkesztőjeként mondta ki, hogy mit gondol a hét legfontosabb eseményeiről; de mind a harmadik szereplő, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, mind a műsorvezető Kóczián Péter gondoskodott arról, hogy az ellentmondó vélemények is jelen legyenek. És a két "jobbos" újságírónak is kijárt részemről az elismerés, mert mindkettő, és különösen Borókai, előzékenyen és korrekten elemzett; vagyis világos értékrendjük mellett a tárgyilagosságra mindig ügyeltek, és meghallgatták az ellenkező véleményt.

A Korrektúrát az utóbbi jópár év legígéretesebb kezdeményezésének éreztem. Öröm volt látni a vitázók higgadt és problémaorientált szemléletét.

A jól menő hajón az első lék akkor keletkezett, amikor mondvacsinált és nevetséges indokokkal kirúgták a műsor motorját, Kóczián Pétert. Az volt az ok, hogy Kóczián nem volt eléggé elvakultan és türelmetlenül jobboldali, magyarán: jobboldali embereknek is hajlandó volt kellemetlen kérdéseket nekiszögezni.

Ezután a Korrektúra már nem volt ugyanaz. Igaz, a Kócziánt helyettesítő jellegtelen műsorvezető legalább nem rontott lényegeset a színvonalon. De a két irányból jövő provokálás egyirányúvá szűkült, vagyis hiába maradt ott a műsorban elvileg mindkét oldal, ez egyre inkább formális "kiegyensúlyozottsággá" vált.

Aztán jött a végső süllyedés. Megjelent a színen (az Echo TV-ben és a Korrektúrában) Bayer Zsolt. Félreértés ne essék: Bayert nagyon tehetséges embernek tartom, és egyáltalán nem gondolom, hogy "náci" (érts rajta, amit akarsz) volna. De hogy egy ilyen jellegű műsor vezetésére egyszerűen nem alkalmas, azt a televízió szerkesztőinek föl kellett volna ismerniük, ha komolyan veszik magukat.

Most már ugyanis a Korrektúra minden, csak nem korrekt. Bayer mellett egy jelentéktelen és keveset mondó újságíró, valamint az a Tóth Gy. László osztja az észt, akiről hadd idézzem kedves blogom pontos jellemzését: "Szinte egy személyben testesíti meg a másodosztályú jobbos értelmiséginek tulajdonított összes sztereotípiát: sértettség, kisebbrendűségi komplexus, düh és indulat az egész világ és az azt uraló érdekcsoportok ellen." El lehet képzelni, mennyire lehet egy ilyen trió méltányos az övével nem egyező vélemények, nézetek és világképek iránt.

De aki nem tudja elképzelni, annak elmondom: semennyire.

A Korrektúra ma már gyakorlatilag nézhetetlen. Ugyanaz a dögletes egyoldalúság beszél belőle, mint az összes többi magyarországi politikai műsorból. Előre lehet tudni minden véleményt, ami az adásban előjön majd. Unalmas és fárasztó. Egy olyan műsorban, amelyik pedig többre lett volna hivatott, még kifejezetten szomorú is.

Sajnálom, hogy Magyarországon, úgy látszik, minden szétrohad.