Azt is szeretem a sportban, hogy -- miközben leképezi életünket -- egyfolytában újabb és újabb morális problémákat vet föl. Olyanokat, amilyeneket tényleg csak az élet produkál.
Ilyen probléma nekem Fazekas Róberté.
Fazekas Róbertnek négy évvel ezelőtt csaknem egy egész ország drukkolt, hogy a talán legklasszikusabb olimpiai versenyszámban, a diszkoszvetésben olimpiai aranyérmet nyerjen Athénban. Esélyes volt, sok kisebb versenyt megnyert már előtte, és úgy hallottuk, hogy jól sikerült a formaidőzítés. Néztük a versenyt (egy ország), és izgultunk. És Fazekas nyert! Emberek milliói ünnepelték.
Aztán elment a doppingvizsgálatra, nem adott elég vizeletmintát, elvették tőle az aranyérmét, és kizárták az olimpiáról. Az ország először fölháborodott (a vizsgálat körülményei miatt), majd szépen fokozatosan elpártolt Fazekastól, aki váltig hajtogatta igazát, perre ment, elvesztette a pert, anyagilag és (főként) erkölcsileg teljesen lenullázódott; egyedül maradt.
Azért, mert doppingolt? Nyilván nem. Nehézatlétikában (de talán az egész élsportban) nyílt titok, hogy mindenki doppingol. Azért, mert lebukott? Talán igen. Ha el is fogadjuk, hogy sportolóink szereket használnak, legalább ne tudjunk róla! De Fazekas szerintem mégsem emiatt maradt egyedül. Hanem azért, mert -- hogy finoman fogalmazzak -- nem kussolt el, nem nyugodott bele a döntésbe (a végzetbe), viaskodni kezdett, és ezzel több kárt okozott, mint amit egy csendes visszavonulás okozott volna. A magyar közönség ezt nem nyelte le.
Van egy ok, amely miatt én teljességgel megértettem Fazekas hajthatatlanságát. Ez pedig az a pletyka volt, mely szerint Fazekast valamelyik magyar (!) versenytársa jelentette föl a WADÁ-nál (a nemzetközi doppingellenes szervezetnél), és a feljelentés okán lett a szervezet kiemelt célpontja a magyar dobóatlétika. Nem biztos, hogy történt ilyen följelentés; de még kevésbé valószínű, hogy valaki ilyet csak úgy kitalál. Ahol ilyesmi megtörténik (megtörténhet), ott csak a küzdésnek van helye, belenyugvásnak sohasem.
Igazságtalanság történt Fazekassal? Ha úgy vesszük, hogy mindenki doppingol, az érmet mégis pont csak tőle vették el, akkor bizonyosan. Ez azonban (az én szememben) nem igazságtalanság, hanem végzet. Az, hogy az egyik ember nyugiban éli az életét egy békés, panorámás családi házban; egy másik embert pedig elviszik szovjet vagy német koncentrációs táborokba, megalázzák és megkínozzák: ez a végzet. Ebbe az ember kénytelen beletörődni, mert nem tehet mást. Vissza kell adni az aranyat, bocsánatot kell kérni (a létezésért), és elgondolkodni azon, hogy mivégre is vagyunk ezen a világon.
Az árulás azonban nem végzet. Aki az árulás ellen nem küzd, az maga is áruló. Fazekast én e miatt a motívum miatt értettem meg, amikor kilátástalan harcokba kezdett a NOB-bal és a világgal szemben.
És most... újra itt van Pekingben, és (legjobb magyarként) be is jutott a férfi diszkoszvetés tizenkettes döntőjébe.
Hogy mit érzek iránta? Nehéz megfogalmazni. Az egész emberen az látszik, hogy sötét dolgokon van túl. Nézzünk bele a szemébe! Sokat kellett hazudnia, mint mindannyiunknak. Sokat hazudtak neki, mint mindannyiunknak. Az egész olimpia egyik legizgalmasabb alakja lett.
Arra gondolok, hogy egyszer meg kellene írni valakinek az ő történetét. 2004-től 2008-ig, párhuzamba állítva a magyar közélet sajátos és sajnálatos eseményeivel. Ha jól megírná valaki, nem maradna el a katarzis, hiába vannak esetleg még mindig anabolikus szteroidok Fazekas szervezetében (is).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.08.18. 01:15:55
ott, ahol olyan epo-t meg közvetlen vértranszfert nyomnak, amit az olimpiai faluba beköltözéskor már senki sem tud kimutatni?
ezért tök fölösleges az ilyen teljesítménysportokat nézni.
gyakorlatilag két lábon járó lombikok versenyeznek, hogy melyiküket tudják kevésbé kimutatni.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.08.18. 08:30:53
Fazekas lebukott. A buszon is rengetegen bliccelnek, de csak annak kell fizetnie, akit elkap az ellenőr. És az sem menti föl, hogy más is doppingol.
A gyáva menekülés Annussal, a kapálózás, a pereskedés - nem magyar olimpikonhoz méltó viselkedés. Nagy hiba, hogy indulhatott. Ugyanis ez nem alanyi jog, ezt ki kell érdemelni, gondoltam pár hete.
Viszont! Én is láttam a selejtezőt, láttam ezt a megtört embert, aki azért is megmutatta az egész világnak... És őszintén szólva ahol egy ilyen felturbózózott zombit, mint Phelps ajnároznak, ott Fazekasnak is jut hely.
román patkány 2008.08.18. 13:58:20
A (magyar) sportműsorokban némi megütközéssel jelentették be, hogy Fazekas indulni fog az olimpián. Én nem értem ezt a megütközést. Ha az olimpiai bizottság engedi indulni, tehát jogilag már nincs büntetésben, akkor miért ne mehetne az egykori majdnem-olimiai-bajnok újra? Ha ő szerzi az aranyat, az nem magyar arany lesz?
Vagy lehet, hogy az erkölcsileg felháborodott újságírók még nem harcoltak semmiért életükben, nem sározódtak be, nem lett piszkos a kezük?
pontilyen 2008.08.18. 16:13:59
Nem tudom, fölösleges-e nézni. Ez nagyon bonyolult kérdés nekem. Az élet egyetlen területén sincsen teljesen "tiszta" eredmény; ha következetesek vagyunk, akkor élni is fölösleges. Inkább azt írnám: nézzünk és szurkoljunk úgy, hogy nem vagyunk teljesen naivak. És akkor nyerhetünk valamit belőle.
Amál és román patkány:
Fazekas megdobta a részvételhez szükséges szintet. Az előzmények után én ezt valamiképp csodálatra méltó dolognak tartom.
És igen, ne gondolja senki, hogy Pelphs "tiszta".
hölgyválasz · http://holgyi.freeblog.hu 2008.08.18. 22:20:27
Kvalifikálta magát és passz.
Megkapta a büntit, s innentől kezdve, tabula rasa. Így kéne kezelnie minden viszolygónak, kétkedőnek.
Én teljes szívből drukkolok neki!
Az atlétika egyébként csodálatos sportág, színes, izgalmas, én speciel szívesen nézem, dopping ide vagy oda.
Bár valahol szánalmas, ahogyan beletörődik a világ, hogy sem ebben, sem -ahogy írod- az élet területein nincsenek "tiszta" viszonyok... De ez már egy messzebbre vezető téma, ami bőven túlmutat a Wada erőlködésein...
pontilyen 2008.08.19. 18:32:54
És amit még feltétlenül meg akarok jegyezni: igaz, hogy az atlétikában sokat számít a dopping, de például a diszkoszvetésben rengeteget számít a technika is. Fazekason szerintem ma is látszott, hogy kisujjában van, hogyan kell mozogni a dobókörben.
popp · http://koncertblog.com/ 2008.08.26. 13:44:41
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy milyen szűk mezsgye a között, hogy valakit "tiszteletre méltó bajnoktársamnak", vagy becstelen csalónak nevez Schmitt Pali és a hozzá hasonló álszent NOB vezetés, valamint támogatóik, a luxus szállókból és Business Classokról. Mondjuk épp az a Schmitt Pali, aki a nyolcvanas évek eleje óta ott van MOB-vezetőségében, tudnia kellett a 80-as években és talán később a Magyarországon is (nemcsak az NDK-ban) zajló szerveztt doppingolásról, érdemes elolvasni Csengeri Kálmán '88-ban bukott súlyemelő rég elfeledett botránykönyvét.
Az Atlétikai Szövetség alalnökeként is működő kommentátor, Gyulay Miklós, aki apja révén is és a saját tapasztalatai révén is igazán tudja, hogy mi a helyezet a nemzetközi atlétikában bátran kiállt Robi mellett (egyébként a megboldogult Gyulay István IAAF-főtitkár volt az egyetlen magyar sportdiplomata, amelyi szót mert emelni Fazekas és Annus érdekében Athén idején) A számomra az egyik etelon sportolónak számító Faragó Tonó is azt mondta, hogy szemében igazi bajnok a srác és nemcsak athéni győzelme miatt, hanem azért, mert ilyen meghurcoltatás után visszatudott kerülni a világ élmezőnyébe.
Reckl Amál, szerintem még mindig reálisabbak az olyan teljesítmény sportok, ahol csak nagyobbat kell dobni gyorsabban kell futi,úszni, evezni, mert majdhogynem egyenlő eséllyel száll harcba a világ élvonala (szerintem egyébként Cseh Laci a Phelps-éra előtt elképzelhetetlen űridői sem képzelhetők el teljesítmény fokozók nélkül, ettől még nagy bajnok a halásztelki srác -szerintem), mint az olyan sportok ahol emberek döntenek más emberek sorsáról és emberi hiba miatt eshet el egy versenyző négy éves munkájának megérdemelt jussától. Emlékezzünk a dzsudós Ungvári Miki esetére, vagy az egész box ornára, hogy ezzel a lottósorsolással nevetségessé tett kötöttfogású birkózásról ne is beszéljek (hogy örültem volna persze Fodor sorosolásos győzelmének, jó hogy az ezüst is szép, még akkor is ha Bácsi és Lőrincz számomra meggyőzőbb teljesítményt nyújtott, csak nekik többször húztak rosszul.)
Aztán ami női kézilabda tornán történt az a gusztustalanság netovábbja. Ugye először is elcsalták a norvég-korea elődöntőt Norvégia javára, majd kárpótlásul Koreának odacsalták bronzérmet, az egész meccsen szenzációsan játszó és küzdő lányaink ellen. Ha minden így folytatódik, a következő világversenyen mi is jogosan számíthatnánk egy idecsalt elődöntőre.
pontilyen 2008.08.26. 19:15:49
Ezt a szűk mezsgyét neveztem végzetnek. Burkoltan egyébként arra is utaltam a posztban, hogy mindnyájan, mi, szurkolók is álszentek vagyunk.