ööö... a bérgyilkos pont hogy nagyon is körültekintően, sokszor hátrapislantva bérgyilkol, csak közben a feladatra koncentrál, és azt kontextusba helyezi.
a vizilabdásoknak van egy kemény dénesük, a vívóknak nincs. erre utaltam, hogy a vezetőnek minden olyan akadályt el kell hárítani a sportoló útjából, ami hátráltatná őt abban, hogy csak a sportolással kelljen foglalkoznia - lásd a hisztériát és az egymásra mutogatást a vívóknál, ami a vizilabdázóknál valahogy dénes alatt nem dívott még akkor sem, ha éppen rosszabbul ment a szekér.

a vívók emlékezetem szerint már az előző olimpián is hisztiztek rendesen, de akkor még jobbak voltak az eredmények.

A bérgyilkos akkor jó bérgyilkos, ha nem gondol bele, mi lesz azok hozzátartozóival, akiket megöl (és hogy mi lesz a saját lelki üdvével). Csak a feladatára összpontosít.

Semmit nem akarok levonni Kemény Dénes érdemeiből, most már tényszerűen is kijelenthető, hogy minden idők legnagyobb edzői között van a helye; de részben azért a vívóedzőink védelmére kelnék. Vívásban hatalmas a konkurrencia, és tényleg csak egy-egy mozdulaton múlik, hogy valaki győz, vagy negyedik lesz. Ilyen idegi megterhelés mellett nem lehet csodálkozni, ha a tizedik egy tussal elvesztett asszó után elszakad a cérna.

(Remélem, nem csak én emlékszem rá, hogy tavaly Kemény Dénes is lemondott a sokadik ezüstérem után. A sikertelenséget nagyon nehéz bírni idegekkel.)

a bérgyilkos belegondol, hogy mi lesz az áldozat családtagjaival, csak nem érdekli. aki nem gondol bele, az a sorozatgyilkos.

ha jól tudom kemény dénes is azért mondott le, mert nem hagyták élni, mert a főnökség segítség helyett csak rugdosta és fúrta és felelősséget hárított. ha egy főnök felelősséget hárít, akkor nettó kárára van a szerkezetnek.

Kiábrándító leszek. Ez az eredmény közepes, nem lesz átütő ereje, nem elég rossz ahhoz.
Ha egy aranyat sem nyertünk volna, akkor talán...
De így? Nem hiszem.

Elég hosszú leszek, mert helyére kéne tennii itt néhány dolgot. Akik azt mondják, hogy helyünkre kerültünk (például a Narancs sok helyen idézett szerkesztője rendesen félremagyarázott cikkében), azok csak arra akarták fölhívni a figyelmet, hogy magyar sport bőven financiális, sportorvosi és sportdiplomáciai lehetőségei fölött szerepelt mind ezidáig (várat meg ezekre építhetnénk, nem a sokat hangoztatott hagyományokra. Tehetség meg máshol is van csak míg korábban mi aknáztuk ki jobban mostanra a nagyobb emberanyaggal rendelkező ázsiaiak). A sikerekhez a politikusoknak, sportdiplomatáknak és a médiának (amely akkora nyomás helyez egy-egy esélyesünkre, hogy néhány össze is csuklik alatta) nem sok köze volt, mégha szívesen is fürdőztek benne. Ezeknek a letéteményese néhány világszínvonalon dolgozó műhely volt és nem nagyon volt mögötte tömegbázis. A sportfinaszírozás problémája sem új keletű, de legalább Atlantáig nyúlik vissza.

2. Azért majd kétszáz ország közül így sem olyan rossz teljesítmény huszonegyedik hely, sőt még büszkék is lehetünk rá. Leginkább meg arra, hogy ezt mélyrepülésként könyveljük el (ez itt most irónia). Pedig a magyar sport nem áll sokkal rosszabbul, mint Athén és Sidney után csak ott sok minden össze jött ami most nem (erre később visszatérek). Lásd a magyar sport bőven lehetőségei fölött szerepelt ezidáig.

2. Azért Barcelona előtt még vígan működött az előző rendszerből örökölt bőséges sportfinanszírozás, a minisztériumok még ekkor is zsákszámban küldték a pénzt az élsportba. Azokat csapokat csak Atlanta környékén zárta el a Bokros-csomag. Saját tapasztalatom is van erről. '96-ig a Honvédban kenuztam és serdülőként vagy ifiként szinte ingyen edzőtáboroztunk évente két hónapot, minden versenyre ingyenbusz vitt és általában koszt és kvártély is jutott elég jó minőségben, a jelképes összegű tagdíj ellenében, sőt még némi kalória pénzt is kaptunk az egyesülettől.

Barcelonával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ott volt egy Darnyink és egy Egerszegink, azaz két ember hozta aranyaink csaknem felét, kettővel többet a pekingi összteljesítménynél. Így lehetséges az, hogy Barcelonában azt a tizenegy aranyat tizenegyen hozták össze, míg a mostani hármat tizenhatan! És épp Darnyi kapcsán kapunk éles képet a fejlődésről, ő az akkori győztes időivel döntős sem lett volna.

3. Dehát a mai sportolóinkat nem itélhetjük csupán hagyományok alapján. Azt látni kell, hogy az átkosban presztízs kérdést csináltak a jó szereplésből, sportolóink profiként dolgozhattak, amikor nyugatról és Ázsiából még tényleg amatőrök jártak az Olimpiára. A konkurencia sem volt ekkora, Kárpáti Rudi bácsiék habkönnyen hozták a két kard aranyat 1960-ig, nem kétségbe vonva hatalmas tudásukat is így volt. Jellemző, egyébként, hogy franciák és az olaszok, de talán britek is épp a szocialista országok modelljét vették át, amennyiben sikeres egyéni sportolóikat a rendőrség vagy a hadsereg támogatja. Arról nem is beszélve, hogy a Kínai Népköztársaság, Tajvan (Kínai Köztársaság) NOB tagsága miatt egyszerűen bojkottálta az olimpiát, a pekingi események tükrében látszik igazán , hogy ez mekkora potentát távollétét jelentette a magyar sport legsikeresebb évtizedeiben. Egyébként élt már át a magyar sport hasonló traumát '56 után, amikor legjobb sportolóink jórésze dobbantott Melbourneből. A római hat aranyat ugyanekkora "mélyrepülésként" fogta fel, sőt kisebb konkurencia ismeretében legaláb ekkora "bukta" is volt.

4. Bár Schmitt Pali ezt a szereplést is kihasználta egy jó kis árokásásra, nehogy már pártpolitika nélkül maradjunk, persze ez is Gyurcsány hibája, pedig tükörbe is nézhetne ez az ájtatos és álszent képmutató (és milyen szívesen használnék rá erőteljesebb szavakat), mert a felelősség közös. (Sportvezetőink egyik fő érve, hogy három emeleti szobába és egy szakállamtitkárságba szorították vissza a sportvezetést, de a bürokrácia elég sokpénzt emésztett föl és ahogy fociban is, nem kevés della tűnt el kézen-közön, szóval ez nem baj, sőt így legalább több jut valódi sportolóknak a kevésből.).

Szóval sportdiplomáciánk is nyakig benne van a vártnál gyengébb szereplésben. Most azt hagyjuk , hogy milyen hatást keltett a NOB körökben (bár az ő véleményük sem ér túl sokat a szememben), hogy az athéni dopping esetek után Schmittnek eszébe sem jutott lemondani a MOB-elnökségéről, annak ellenére sem, hogy pártpolitikába is beledugta buksi fejét. Jelzem, hogy az olimpiai charta szerint a sportolók nem fogalmazhatnak meg politikai véleményeket, Phelps nagy ellenfelét Milorad Kavicot például azért zárták ki az EB-ről, mert Szerbia és Koszovó egységéért szállt síkra. Ennek az atyáskodó "Jupiternek" persze szabad.

Vajon miért van az, hogy nem egy vívónk az utolsó pillanatban véleményes tusokkal bukta el hajszállal azt az asszót amelyik a sokkal jobb szereplés lehetőségét nyitotta volna meg? Aztán mit szóljunk Ungvári (a reggeli meccsek alapján úgy érezetem , hogy megfogja nyerni) esetéhez, vagy Lőrincz és Bácsi egy-egy "érdekes" meccséhez. Megszólalt egy magyar sport diplomata is a koreaiak és az ausztrálok ellen elcsalt kézi vagy vizilabda bronz meccs után? Az ázsiaiak pedig talán épp azért lettek bronzérmesek, mert ők kicsapták a balhét az elveszített elődöntő után. És amit boxban műveltek bírók az is megér egy misét. Hogy a kötöttfogású lottósorsolásokat és a svéd Abrahamian (meg az örmény Anderson, vehe) szőnyeg közepére górt bronzérméről se feledkezzünk meg.

5. És végül miért nem állunk sokkal rosszabbul, mint Athén és Sidney után? Hát azért, mert ott szerencsétlen versenyek mellett, azért sok helyen a szerencse is mellénk pártolt. Például a Sidney szélviharos 500 méteres kajak-kenu döntőkből is jól jöttünk ki, de ott volt Kovács Ági csodálatos körömhossznyi győzeleme. Az öttüsa meg olyan , hogy tíz egymás utáni versenyen tíz különböző eredmény születik, köszönhetően lovaglásnak, ahol az agyondicsért kínaiak képtelenek voltak megfelelő lovakat előkeresni. Horváth Viktornak tavaly összejött a vébén és az Ebén is, idén bukta vébét és az olimpiát, ettől még egyike a legjobbaknak. Úszásban viszont jobban is szerepeltünk, mint Sidneyben vagy Athénban, ha döntős helyeket, az éremeket, vagy épp az országos és Európa-csúcsokat vesszük alapul. Azért Takács Krisztián kilencedik helye ötven gyorson (ráadásul olyan idővel, mellyel Athénban nyert volna), vagy női váltó hatodik helye a 4x200-as gyorsváltóban szememben legalábbis felér egy-egy éremmel. Ráadásul ahogy Kiss László szövetségi kapitány mondja, mostani úszócsapatunk egy fiatal "három olimpiás csapat".

A legszembetűnőbb viszont vívóink szereplése, mert ha Mincza javára dől az "egytusos" elődöntő és a döntőt is behúzza (amilyen formában vívott össze is jöhetett volna), akkor ugyanaz a szereplés, mint Sidneyben, persze az athénit nem közelíti meg. Egyébként meggyőződésem, hogyha, a rosszabbul sikerült egyéni versenyek után média és egy szerencsétlen Schmitt nyilatkozat (szívről, lélekről, akaratról), nem nyomja a vívókat nem lettek volna ilyen görcsösek a csapatküzdelmek alatt.

Judósból és birkózóból több résztvevőnk volt, mint az előző két olimpián, még Módos és Hatos szerencsétlen sérülése ellenére is, ezekben az egyébként világversenyeken bizonyított versenyzőkben is benne van egy, de inkább kettő olimpia.

A Kajak-kenu hozta magát, de így is kevesebbet lapátoltunk össze, mint Sidneyben vagy Athénban. De Koló tragikus halála ebbe azért beljátszott, még a Kozmann-Kiss páros bravúros bronzból készült aranya ellenére is. Itt azt kell tudomásul venni, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne a lehető legjobb kajaknégyesünkkel álljunk ki, hiába tudnánk a férfiaknél három különböző döntős, a nőknél meg három különböző érmes négyest kiállítani.

6. Tehát nem kell a kardunkba dőlni, elemezni persze kell. A finanszírozást , orvosi hátteret,edzők hazacsábítását is át kell gondolni. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy 16 friss olimpiai bajnok tér haza Pekingből és felhívom a figyelmet , hogy mind három csapatunk a legjobb négy közé jutott és ha kell egy csapat, milyen jó, hogy van három. Amúgy férfi kéziseink is megütik az mégoly magas olimpiai színvonalat És azért Cseh Laci, Gyurta Dani, Vajda Atti, a Kozman-Kiss és a Janics-Kovács duó, Mincza Ildi, a női vizi és kéziválogatott, vagy a férfi vizilabda válogatott okozott néhány felejthetetlen órát: "Itthon vagyunk, itthon vagyunk!"

Hú, ez aztán a komment! :-) Azt azért nem ígérem, hogy hasonló terjedelmű lesz a válaszom, de majd meglátjuk.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a sportolókat semmi esetre sem marasztalnám el. Sem a vívókat, sem az öttusázókat, sem a cselgáncsozókat, sem a bokszolókat. Szerintem mindenki mindent beleadott, és a hatalmas konkurrencia mellett kihozták magukból a maximumot. Lehetett volna kétszer ennyi érmünk is, ha egy kis szerencse (meg néhány játékvezető...) a sportolóink mellé pártol.

Amikor azt mondom: "várakozás alatt szerepeltünk", akkor ezzel nem a sportolóinkat akarom blamálni - ellenkezőleg! Jelen finanszírozási helyzetben kész csoda a tíz érem is.

Azt tartom felháborítónak, hogy ebbe (a tényszerű, nyilvánvaló visszaesésbe) egy vállrándítással belenyugodjunk.

Akkor, amikor ép elméjű országok sorra veszik észre, micsoda gazdasági hajtóerőt (is) jelent a sikeres élsport.

És akkor a részletekről:

1. A hagyományokra (amely szaktudást is jelent) igenis lehet építeni. Szerintem a vízipólósok szenzációs teljesítményének is ez az egyik (ha nem A) titka. Csapó Gábor mindig elmondja, hogy nekik a kabinostól az úszómesterig, a masszőrtől az edzőkig mindenki már gyerekkoruktól azt sulykolta, hogy "mi vagyunk a legjobbak". Elképzelhetetlennek tartom, hogy ez ne számítson egy-egy kiélezett világversenyen, mondjuk, egy Amerika ellen.

2. Szerintem se a valós visszaesés a nagy Sydney-hez vagy Athénhoz képest. Dehát pontosan azt kéne kiaknázni, hogy ez az eredmény FIGYELMEZTET minket a (már akkor is meglevő) visszásságokra.

3. Szerintem is óriási a konkurrencia. De már csak azért is váltani kell, hogy négy év múlva Londonban legalább a 21. hely meglegyen. Egy versenyben, aki megáll, az lemarad.

4. A MOB és Kormány közti egymásra mutogatáson szerintem túl kellene lépni. Nyilván az lenne az ideális, ha Gyurcsány és Schmitt Pál is lemondana, dehát ez úgyse fog megtörténni.

5. Szerintem nem véletlen a sok balszerencse, a sok-sok egytusos vereség. Az egész magyarországi idegállapot benne van ezekben az eredményekben. Kár csupán Schmitt ominózus nyilatkozatát kiemelni. Ha már ezt a kérdést is bal-jobb dimenzióba helyezzük, akkor a kormány legalább annyira "benne van" ennek az idegállapotnak a kialakításában, mint a MOB. Sőt, szerintem jobban. Ne feledjük, 1992-ben is Schmitt Pál volt a MOB elnöke...

6. Érdekes, nekem meg pont az is fájt egy kicsit, hogy alig van ÚJ olimpiai bajnokunk. Kovács Kati és Janics Natasa már négy éve is nyertek (nem is egy aranyat), mint a hogy a vízilabda-válogatottban is többségben vannak a címvédők. Új hősök is kellenének!

Háboroghattál volna már korábban is, mert így megy ez már tíz éve. Ha láttál volna egy átlagos vizitelepet, vagy vívótermet, fogtad volna fejedet, és nem hiányolnád az új példaképeket onnan, ahová a saját gyerekedet sem vinnéd le. Ezek tükrében viszont, ha ezzel tisztában voltak sportvezetők meg a média, akkor tán nem kellett volna ekkora elvárásokat támasztani, mint korábban és sokat bizonyított klasszis sportolók faszával verni a csalánt, akik közül jó páran "bele is rokkantak" ebbe.

1. Persze vizilabdában játszik a hagyomány nem is keveset, de ez modernedzés módszerek, biztos financiális háttér (szívesen támogatják a vizipólót a multik is) és Pavlik doktorék magas színvonalú munkája nélkülnem számított volna. Ha meg Kovács Tamás nyilatkozatából indulunk ki, vívásban kifejezetten hátráltatnak a hagyományos edzésmódszerek, hiányzik az ellenfelek szakszerű elemzése, amit Kemény Dénesék,de Konkoly Csabáék is a tökélyre fejlesztettek.

2. Ebben teljesen egyetértünk, csak annyit bátorkodnék, hogy nem olyan csúnya huszonegyedik hely az érem táblázaton, főleg úgy, hogy Kína például egy sportágra többszörösét költi, mint az egész magyar olimpiai csapat. És jönnek Japánok és jönnek britek, az afrikaiak, a Bahrein és Szaud-Arábia, ezek többségével nem tudunk annyit költeni mint a többségük, mert belerokkan az ország.

3. Ez is jogos, de be kéne valahogy vonni a civil szférát is, mert az állam önmagában kevés. Meg hát nem ártana nem sportot űzni az adó megkerülésből, hogy több jusson mindenre.

4. Lehet, hogy túlzásba vittem Schmitt Palizást, de felháborít az a figura és talán az is baj vele, hogy olyan régen van pozícióban. Már nem érti a sportolók gondjait, nincs közöttük és baromságokat beszél. Gyurcsánynak meg más tészta, ő is mehetne levesbe, de ebben az esetben nem az ővé a sár zöme.

5. Az egytusos vereségek inkább múlnak az ellenfeleken és néha bírókon is. Azt se feledjük, hogy Nemcsik és Szilágyi mestere az Olimpia előtt pár nappal ment el.

6. Azért az is példakép, aki megtudja védeni a címét négy év után ebben kiélezett versenyfutásban, főleg akik kétszer. Vajda Atti vagy zseniális Varga gyerekek meg elég jó új példaképek. De lehet példakép Kertész Imre, Eszterházy Péter, Mundruczó Kornél, Lovasi András, de Yonderboi is. Ez a példakép gyártási kényszer túl van egy kicsit pörgetve minálunk Rendezett családi háttér kell, olyan , ahol a kölyök az affinitásai irányába tud haladni.

Ez a "háboroghattál volna korábban is" olyasmi, amin föl tudom húzni magam. Senki sem gondolja, hogy három évvel ezelőtt jobbak voltak a felkészülés körülményei, mint most. De most látszik az eredmény, most lehet az egészet újragondolni.

1. Természetesen a hagyomány önmagában még nem minden. De ha vannak hagyományok, akkor sokkal kisebb energiával lehet sikereket elérni, mint ha nincsenek. A vívóknál sem az volt a baj, hogy régen jók voltunk, hanem hogy az edzők nem haladtak a korral. (Legalábbis én így értelmezem Kovács Tamás szavait.)

2. Ez a "belerokkan az ország" szöveg azért nem tetszik, mert a sportra költött pénz BEFEKTETÉS, amely busásan megtérül. Pont abba rokkan bele az ország (a szó szoros értelmében is...), ha nem költ a sportra.

3. Nyilván az lenne a jó, ha a civil szféra is beszállna. Ez azonban világos állami koncepció nélkül aligha fog menni.

4. A schmittpalizás szerintem pontosan annyira oldja meg a meglevő gondokat, mint a gyurcsányozás. Elviszi a figyelmet arról (a sok mindenről), amit tenni kellene.

5. Hehe, egy mondat elegendő volt, hogy ellentmondj magadnak. :-)

6. Persze, hogy bárki lehet példakép. Ugyanakkor tény, hogy az előző olimpiák több olyan sportolót fölmutattak a közvéleménynek, akire föl lehet nézni, mint ez a mostani. Persze bőven elég nekünk egy Mincza Ildikó vagy egy Vajda Attila; de e téren is inkább a tendencia aggasztó. Mi lesz, ha az összes ma még aktív élsportolónk visszavonul?

2. Hosszútávon megtérül persze és nem azt mondtam, hogy ne áldozzon az állam a sportra, de ha most Kína vagy Nagy-Britannia szintjén akarnánk költeni belerokkanánk, tetszik vagy nem, nem tudunk annyit áldozni, mint a nagyok.