Úgy vélem, kimondható, hogy kialakult már ennek a blognak egy törzsolvasói tábora, amely ugyan semmiképpen sem nevezhető nagynak, mégis: jelen van. És én ennek nagyon örülök. Méghozzá azért örülök, mert, anélkül, hogy kórosan hiú volnék, szeretem, ha olvasnak. Egy-egy poszt megírása mégiscsak időt és energiát követel. Szabad időt és szabad energiát, amit éppenséggel másra is használhatnék. Ha nem volnának olvasóim, úgy érezném, hogy ez az idő és energia kárba vész.
Ámde minél több az olvasóm, annál nagyobb felelősséget is jelent írni. Aki nem hiszi, járjon utána.
Amikor ugyanis megszólalok, abban a pillanatban megsértem a másikat. Sértés nélkül nem lehet megszólalni. Mert minden olvasómnak van egy képe magában a dolgokról, melyet minden vélemény megkarcol.
Ennek a karcolásnak a felelőssége az enyém. Be kell mérnem, hogy milyen erejű karcolás megfelelő. Még az ősidőkben, számomra is hihetetlen, milyen régen, leírtam e blogban azt a mondatot, hogy "csak az termékeny, ami provokál". Engedtessék meg finomítanom: "csak az termékeny, ami megfelelő módon, helyen és mértékben provokál".
Ha egyszer elvetem a sulykot, és a karcolás mélyebbre sikerül, mint amilyennek szerettem volna, talán végzetes hibát követek el. Talán végképp megbántok valakit. Az emberi lélek finom szerkezetű anyag.
Eredetileg arra akartam kifuttatni ezt a posztot, hogy "csalódást okozni" nem lehetséges, mert író és olvasó szükségképpen magát adja. Csak az csalódhatna bennem, aki tökéletesen ismer; ilyen személy pedig nem létezik.
Épp írás közben jöttem rá azonban, hol hibádzik ez a gondolat. Ott, hogy statikus emberekből indul ki, akik megállapodott tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ember azonban (minden ember) folyton mozog. És mozgás közben különféle utakra téved. (Ezen a ponton értjük meg a "tévedni emberi dolog" mondás mély igazságát: csak az téved valamerre, aki mozog.) Amikor úgy véljük: csalódtunk valakiben, akkor csak csodálkozunk, hogy miért tévedt olyan útra, amelyen szerintünk helytelen járni.
Jól látható ebből, miért a korlátolt emberek csalódnak leggyakrabban. De az is: a csalódás fenyegetésének mindnyájan ki vagyunk téve.
Ebben áll minden emberi beszéd veszélyessége. Romba döntheti az egész világunkat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: https://www.youtube.com/watch?v=Z-v-hMaW5yk 2019.06.14. 02:20:22
Trackback: https://www.youtube.com/watch?v=Z-v-hMaW5yk 2019.05.27. 04:05:45
Trackback: https://www.youtube.com/watch?v=Z-v-hMaW5yk 2019.05.23. 16:52:08
Trackback: https://www.youtube.com/watch?v=Z-v-hMaW5yk 2019.05.23. 11:02:33
Trackback: https://www.youtube.com/watch?v=Z-v-hMaW5yk 2019.05.13. 12:03:18
Trackback: https://www.youtube.com/watch?v=Z-v-hMaW5yk 2019.05.13. 10:09:23
Trackback: https://www.youtube.com/watch?v=Z-v-hMaW5yk 2019.04.09. 18:40:01
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.10.07. 20:04:13
aki nem hibázik, azt előléptetik.
pontilyen 2008.10.07. 21:30:41
Megdöbbentő látnom olykor, hogy az érvényesüléshez sokszor nem kell más, mint a semmitmondás és a konfliktuskerülés. Összhangban vagyunk egymással, azt hiszem. :-)
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.10.07. 21:30:46
2008.10.07. 21:56:40
milena 2008.10.07. 22:28:11
Hasonlót tapasztaltam már magam is. Bizonyos helyeken egyáltalán nem jó ötlet dolgozni, mert kiutálják érte az embert.
pontilyen 2008.10.07. 21:30:41
Kell azért hozzá több is. A konfliktuskerülésről el kell hitetni, hogy valójában sikerorientáltság. Ha látják valakiről, hogy gyenge, belekötnek. Ha azt látják, hogy nem gyenge, de kisebbségben van, akkor is belekötnek. Tehát azt kell elhitetni, hogy önszántadból tartozol a többséghez.
Csalódást okozni és másokat megbántani meg két teljesen különböző dolog, legalábbis az olvasó szempontjából. Ha csalódást okozol, az rólad szól, ha meg megbántasz valakit, az arról a valakiről.
Egyébként neked egyáltalán nem kell aggódnod egyik miatt sem, nagyon szépen és szelíden írsz :)
pontilyen 2008.10.07. 22:29:56
Igen, mert a csalódás mindig az élettel való szembesülés, amely kiszámíthatatlan és veszélyes. (Aki szerint nem ilyen, az burkot alakított ki maga körül, és belezárta magát.) Szúrni és bántani tehát muszáj. Mégis kíméletesen kell tenni, nehogy maradandó sérülést okozzunk a léleknek. Csak finoman, szinte észrevétlenül bántani.
pontilyen 2008.10.07. 22:34:44
Csak nehogy túl szépen és túl szelíden írjak. Nehéz üzem ez. :-)
Amit a többségről írsz, az a demokrácia diktatúrája: azt kell elhitetned, hogy önszántadból tartozol a többséghez. Színtiszta 1984.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.10.13. 10:29:14
Egyébként alapanyag vagy! ;)
roman patkany 2008.10.14. 08:40:27
Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2008.11.27. 12:15:44
Bizony, a szavaknak hihetetlen erejük van, amiről az embereknek fogalmuk sincs, és állandóan fecsegnek mindenféle hülyeséget. (egyébként nem véletlen, hogy a Biblia így írja le a világ teremtését: Mondá Isten...)
Minden egyes kimondott szó nagyon komoly változásokat indíthat el az emberekben, amelyek aztán akár bizonyos cselekedetekben is manifesztálódhat.