Kosztolányinak ez a verse kommentekben és itt-ott már előjött ebben a blogban, nem is egyszer. És nincs is mit csodálkozni rajta. Kedvencről van szó. (Sokak kedvencéről.)
Most, a "versrovatban" (esetleges újabb olvasóknak lásd ezt a bejegyzést) egyetlen sorát szeretném kiemelni, és örülnék, ha egy picit "elcsámcsognánk" rajta, pardon: ízlelgetnénk. Már megint, mi másról is, mint az ember és ember közti viszonyról.
A sor pediglen ez:
Lehet-e némán téát inni véled
A kérdések világosak: miért teát, miért némán, miért véled, miért inni, és miért lehet-e?
Arról van szó, hogy aki tud játszani, azzal lehet némán téát inni. Vagyis a néma teaivás része lesz a játéknak. A "tea" persze lehetne más is (kávé, bor, sör, vodka stb.), ám egyrészt gyerekek nem isznak alkoholt (se kávét), másrészt a teázás hangulatához semmi sem hasonlítható. A teázás a gyermeki szív megőrzése is.
De miért némán? Talán a legfontosabb szó a sorban (ha szabad itt egyáltalán fontossági sorrendet fölállítani). Szerintem azért, mert az igazi megértéshez, az igazi játékhoz, az igazi önfeledtséghez, az ember és ember közti legigazibb viszonyhoz fölöslegesek a szavak. Szavak csak azoknak kellenek, akik úgyse értik egymást. Aki tud némán teát iszogatni, az mindent ért.
Mármint az mindent ért belőlem. Mert ez szigorúan csak intim viszony lehet, én és te viszonya, tegező viszony, baráti, mély, a zsigerekig lehatoló viszony. Ezért a véled.
Az egész viszony középpontjában mégis az élvezet áll, a Föld javainak elfogyasztása, a létezés csodájának önfeledt kiélvezése. Nem bohóckodni kezdtünk mi ám el közösen, én és te, hanem inni. Meginni a világot, az életet, a teát, a tea gőzét, a létet, a gyerekkort, a szerelmet.
Csak az a kérdés, hogy lehet-e, azaz hogy hajlandó vagy-e rá. Avagy: képes vagy-e rá? Biztos, hogy nincsen fontosabb dolgod? Biztosan nem sietsz sehová? Biztosan van időd, hogy megmaradj gyereknek? Biztosan le tudnál ülni velem némán téát inni? Helyetted én nem dönthetek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2008.11.18. 18:07:08
popp · http://koncertblog.com/ 2008.11.18. 18:21:27
popp · http://koncertblog.com/ 2008.11.18. 18:23:08
AgnusDei 2008.11.18. 20:26:00
A jelenlét nem egyenlő az ottléttel.
Teljes kört kell tenni. Tulajdonképpen minden jelentősnek a csendből kell kiindulni az életünkben, s minden történésnek a csendbe kell megérkeznie.
A szavaink jelentőségét és jelentését a csendbe jutás, bemenetel, a felette való elcsendesedés adja meg.
Félünk a csendtől.
Félünk, mert a csend megteremti a lehetőséget a valóságos önmagunkkal és a valóságos másikkal való találkozásra, szembesülésre.
A személyes önrendezés, de egy közösség önrendezése elképzelhetetlen csend nélkül, ezért rabolják el tőlünk.
Félünk a csendtől, mert megszólíthatóakká válunk (nekem ez természetfölöttit is jelenti).
Félünk a csendtől, mert összetöri azt a mítoszt, hogy mindent az aktivítás, a cselekvés végez el.
Pedig a cselkevéshez, először bennünk, rajtunk kell történnie valaminek, s ennek alapja a csend.
A társadalmunk egyik legkibírhatatlanabb korjelensége az állandó, zaj és az állandó beszéd.
pontilyen 2008.11.18. 20:35:55
Egyébiránt nekem nem véletlenül lett a másik (blogokon használatos) nicknevem a Csöncsön... :-)
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2008.11.18. 22:13:08
Hogy csöndben vagyunk-e vagy hallgatunk (amikor pl teázás közben némán megértjük egymást)? Nem tudom. Mindkét szóban van valami...jó. A csendnek ott van az a tiszta tükörbe néző, valóságba emelő jellege, amiről AD írt, a hallgatásnak pedig van valami intimitása: nem mondok ki valamit - mert tudom, hogy tudod. Szóval ha csöndben vagyunk, akkor nem mondunk semmit és ez a szép-jó, ha pedig hallgatunk, akkor nem mondunk valamit, és ez a szép-jó. Talán :-)
AgnusDei 2008.11.18. 23:24:27
Pont a zenét akartam példának felhozni.
De tőled ez hitelesebb.
Még annyi, hogy a csönd nem hang nélküli (a hang szó nem fedi le teljesen amire gondolok).
S egy hosszabb idézet, valakitől, akit nagyon szeretek.
" Nem lehet szólni.
Minden szó a teljességet töri darabokra.
Csak a csend igaz.
A csend a teljesség.
A csend az időtlenség.
A csend a változatlanság.
Minden szó az időtlen teljeségcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza.
A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és viszahul.
minden szó a teljesség gondolatszürke tükrének egy-egy cssendarabkája.
Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom kiáltása.
Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlen időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja.
Minden szó igaz, mert benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és változóban nyilatkozik meg.
Minden szó a csend szava.
Minden szó a csend törődése.
Minden szó a csend odaadottsága.
Minden szó teremtés.
Minden szóban a teremtő csend és teremtett szó eggyé válik.
Minden szóban a teljessége van jelen.
Lehet szólni.
A csend határtalan.
A csendben nincs én és nincs te,
a csendben egyek vagyunk.
CSENDBEN VÁLUNK ÁTJÁRHATÓVÁ.
A SZÍVEK KAPUI CSAK CSENDBEN NYÍLNAK MEG.
A csend teljessége szóban érint meg.
A szó a csend kiáltása.
A szó csend-élet.
A SZAVAK A CSEND VÁGYÁT NÖVELIK, BENNÜK A CSEND HIÁNYA FÁJÓVÁ VÁLIK.
A SZAVAK ÁLTAL MÉLYÜL A CSEND.
A SZÓ KÉTSÉGES, A CSEND EGYSÉGES.
MÍG JÁTSZUNK, CSENDBEN VAGYUNK.
A szív üzenete nem a dobbanás, hanem a dobbanások közti időtlen csend."
(Biegelbauer Pál: Rendhagyó breverárium).
Kiemelés tőlem.
AgnusDei 2008.11.18. 23:29:21
pontilyen 2008.11.19. 11:36:01
Azért Kosztolányi ennél tömörebben fogalmazott. ;-)
@sleeping dancer:
"ha csöndben vagyunk, akkor nem mondunk semmit és ez a szép-jó, ha pedig hallgatunk, akkor nem mondunk valamit, és ez a szép-jó."
Igen, ez nálam telibe talált! :-)
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.11.19. 15:48:02
kommentjével értek nagyon egyet. Mindig ez jut eszembe, amikor pl. tévét járat valaki, anélkül, hogy odafigyelne.
És pontilyen utolsó kommetjét is osztom.