Kosztolányinak ez a verse kommentekben és itt-ott már előjött ebben a blogban, nem is egyszer. És nincs is mit csodálkozni rajta. Kedvencről van szó. (Sokak kedvencéről.)

Most, a "versrovatban" (esetleges újabb olvasóknak lásd ezt a bejegyzést) egyetlen sorát szeretném kiemelni, és örülnék, ha egy picit "elcsámcsognánk" rajta, pardon: ízlelgetnénk. Már megint, mi másról is, mint az ember és ember közti viszonyról.

A sor pediglen ez:

Lehet-e némán téát inni véled

A kérdések világosak: miért teát, miért némán, miért véled, miért inni, és miért lehet-e?

Arról van szó, hogy aki tud játszani, azzal lehet némán téát inni. Vagyis a néma teaivás része lesz a játéknak. A "tea" persze lehetne más is (kávé, bor, sör, vodka stb.), ám egyrészt gyerekek nem isznak alkoholt (se kávét), másrészt a teázás hangulatához semmi sem hasonlítható. A teázás a gyermeki szív megőrzése is.

De miért némán? Talán a legfontosabb szó a sorban (ha szabad itt egyáltalán fontossági sorrendet fölállítani). Szerintem azért, mert az igazi megértéshez, az igazi játékhoz, az igazi önfeledtséghez, az ember és ember közti legigazibb viszonyhoz fölöslegesek a szavak. Szavak csak azoknak kellenek, akik úgyse értik egymást. Aki tud némán teát iszogatni, az mindent ért.

Mármint az mindent ért belőlem. Mert ez szigorúan csak intim viszony lehet, én és te viszonya, tegező viszony, baráti, mély, a zsigerekig lehatoló viszony. Ezért a véled.

Az egész viszony középpontjában mégis az élvezet áll, a Föld javainak elfogyasztása, a létezés csodájának önfeledt kiélvezése. Nem bohóckodni kezdtünk mi ám el közösen, én és te, hanem inni. Meginni a világot, az életet, a teát, a tea gőzét, a létet, a gyerekkort, a szerelmet.

Csak az a kérdés, hogy lehet-e, azaz hogy hajlandó vagy-e rá. Avagy: képes vagy-e rá? Biztos, hogy nincsen fontosabb dolgod? Biztosan nem sietsz sehová? Biztosan van időd, hogy megmaradj gyereknek? Biztosan le tudnál ülni velem némán téát inni? Helyetted én nem dönthetek.