Amikor békésen telik az ünnep (és hála Istennek, ez most így volt), szeretem föllapozni a nekem fontos verseket, és elmélyedni bennük. Nem kell itt semmi nagy dologra gondolni.

Most azonban különös ajándékot is tartogatott nekem a karácsony. Bevillant, hogy Erich Fried Was es ist című versét hogyan lehetne lefordítani magyarra. Mindeddig teljes lehetetlenségnek tűnt nekem a fordítás, hiába, hogy szabadversről van szó, és nem köt meg semmi ritmuskényszer. Van ugyanis néhány áthidalhatatlannak hitt problémája a fordításnak. Ezekre kitérek még a későbbiekben, előbb azonban mindenféle kommentár nélkül iderovom a saját megoldásomat.

Pont az ami

Értelmetlen
az értelem szerint
Ez pont az ami
a szeretet szerint

Szerencsétlenség
a számítás szerint
Semmi más csak fájdalom
a félelem szerint
Kilátástalan
a belátás szerint
Ez pont az ami
a szeretet szerint

Nevetséges
a büszkeség szerint
Könnyelműség
az óvatosság szerint
Lehetetlen
a tapasztalat szerint
Ez pont az ami
a szeretet szerint

Mielőtt rátérnék néhány problémára, hadd idézzem ide a német eredeti szövegét:

Was es ist

Es ist Unsinn
sagt die Vernunft
Es ist was es ist
sagt die Liebe

Es ist Unglück
sagt die Berechnung
Es ist nichts als Schmerz
sagt die Angst
Es ist aussichtslos
sagt die Einsicht
Es ist was es ist
sagt die Liebe

Es ist lächerlich
sagt der Stolz
Es ist leichtsinnig
sagt die Vorsicht
Es ist unmöglich
sagt die Erfahrung
Es ist was es ist
sagt die Liebe

Nagyon szép és izgalmas vers, már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy valamiképp átfordítsam magyarra, de már az első kihívásnál kiakadtam. Mit lehet kezdeni azzal, hogy a Liebe szó a németben szerelmet és szeretetet is jelent, és hogy ez a vers éppen ezzel a kettős jelentéssel is eljátszik? Ez volt az első és fő probléma. A másik probléma pedig az ismétlődő "sagt" ('mondja') szerkezet visszaadása. Németül ez teljesen természetesen hangzik, remek ritmust ad a szövegnek; de magyarul...? A "mondja a szeretet" éppen olyan suta, mint a "mondja a szerelem". Terjengős, rosszul hangzik, semmi köze az eredeti természetességéhez. Dehát hogyan lehetne ezt magyarul másképpen mondani?

És akkor bevillant a "szerint"! Hiszen ebben a felsorolásban pont arról van szó, hogy vitáznak egymással a különböző... hogy is mondjam csak... lelkiállapotok arról, hogy mi ez az egész (a szerelem, nyilván)! Vagyis a "szerint" itt teljesen adekvát.

És ahogy az egyik probléma együttjár a másikkal, úgy az egyik probléma megoldása megoldja a másikat is. Hiszen fölösleges kukacoskodni azon, hogy amint a "szeretet szerint"-et leírom, eltűnik a Liebe szóból a szerelem! Hiszen nem baj, hogy eltűnik! Mondhatni, pont az a lényeg, hogy eltűnjön. A vers ugyanis csak körülírni próbálja a szerelmet, egy pillanatig sem nevezi a nevén. Pontosan a szeretet az, ami nem is próbálja a nevén nevezni őt, hanem elfogadja a jelenség teljes önazonosságát. Elfogadja, hogy az csak úgy történik velünk. A szeretet: elfogadás.

Az Ez pont az ami a szeretet szerint így írásjelek nélkül mindenesetre félreérthető, kétértelmű. Vagy így értjük: "Ez pont az, ami" -- a szeretet szerint. Vagy így: Ez pont az, ami a szeretet szerint. Ám ez termékeny kétértelműség. Ugyanis mindkét jelentés harmonizál a szöveg szellemével. Mintegy véletlenül visszajön valami az elveszett kétértelműségből.

És még egy utolsó probléma. Miért kell a pont a záró mondatba és a címbe? Ez egy fordítástechnikai kérdés. Németül teljesen egyértelmű, hogy az Es ist was es ist az önazonosságra utal, a magyarban viszont -- mivel nálunk nincs alanypótló "es" -- az az ami kissé a levegőben lóg. Kicsit stabilizálni kell őt, és erre pont jó egy pont szócska.