HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.03.18. 18:07 pontilyen

Hová tűnt román patkány?

Talán ott kezdem: énképemet mindig is az határozta meg, hogy engem mindenki szeret, és én mindenkit szeretek. Lényegtelen, hogy ez tényleg így volt (van)-e, hiszen nyilvánvalóan sohasem volt így. Épp ellenkezőleg: alkatom szerint magányos és elzárkózó, gátlásos, önbizalomhiányos, introvertált, emberkerülő, túlérzékeny és félszeg vagyok. Ám én mindezt mindig csak afféle esetlegességnek tudtam be, hiszen soha egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy én ne szeretném a világot, és a világ ne szeretne engem. Sohasem éreztem magam rosszul a világban, legföljebb néha (nem is ritkán) fájt. De ne feledjük: a fájdalom az egészséges test (és lélek) érzete. Éppen akkor volnék beteg, ha soha semmi sem fájna.

A múltkorjában egy blogkommentben valaki ezt írta rólam:

neked meg az ironikus stílusod bicskanyitogató, ha az életben is ilyen vagy, csoda h vki még nem törte szét az arcod.

Ironikus stílus... na igen. Nem lehet, hogy a harmónia megőrzése céljából igénybe vett énvédő reakció, vagyis az irónia, éppenséggel annak a jelzése, hogy valami baj van velem?

Hiszen baj az mindenképpen van velem. Máskülönben miért nincs erőm szép kis emberi kapcsolatok kiépítésére és ápolgatására? Miért ez az egyedül-maradás, mely akkor is egyedül-maradás, ha nem feltétlenül hoppon-maradás, inkább (ahogy az örömelv alapján értem) függetlenség? Nem éppen arról van szó, hogy egész egyszerűen önző vagyok, és nem érdekel senki más, csak teljes enmagam?

Megfontolandó. De tegyük föl, hogy megfontolom. Elkezdek társaságokba járni, kinyílok. Biztosan jobb lesz attól a világnak? Biztos, hogy ennyi egyedüllét után egyáltalán (nagyon brutálisan szólva) el tudnék viselni másokat?

Amint elgondolkodom mindezen, arra jutok, hogy minden másképpen van, vagyis fordítva. Nem azért nem járok társaságba, mert magányos vagyok; hanem azért vagyok magányos, mert nem járok társaságba. Nem a magány van előbb, hanem a társaság. Vagyis kudarcélmények visszatántorítanak. Egyszerűen valami rosszérzés, hogy ne mondjam: fájdalom, hogy ne mondjam: kín jött létre bennem, valahányszor emberi közösségek akartak magukba szippantani. Ez a rosszérzés legtöbbször megragadhatatlan, legalábbis nem sikerült nyomára lelnem. Mint amikor egy halat partra vetnek. Fulladozik, de nem tudja, hogy honnan jön a fulladás. (És nem vigasztalja, ha rájön, hogy önmagából, hogy tehát nincsen tüdeje.)

Mindezzel csak azt akartam bizonyítani, hogy tényleg baj van velem. (Mondjunk inkább gondot, és gondoljunk arra, hogy Heidegger valóságos örömkitöréssel üdvözölte a magyar nyelvben gond és gondolkodás etimológiai rokonságát. A gond nem baj. A gond gond.)

Többek között azért is kezdtem el blogot vezetni, hogy virtuális vitákban megmérjem és újragondoljam magam. Rájöjjek például, hogy mi a kudarc (a gond) oka. Vagy ha nem is jövök rá, legalább többet tudjak meg róla, mint eddig.

Többször írtam már itt a világháló által létrehívott emberi kapcsolatok értékéről. Legpontosabban talán akkor, amikor egy kedves kommentelőm (szerencsére ideiglenesen) hátat fordított nekem. Véleményem nem változott. Egy elektronikus médium éppúgy képes emberi érzelmeket közvetíteni, mint a levegő médiuma.

De vajon rájöttem-e valamire a blogolás révén? Azt hiszem, igen. Mindenekelőtt arra, hogy a (bár virtuális) társasági élet végülis megy nekem. Idejött néhány ember, akik jó részével soha az életben nem találkoztam, és úgy társalogtunk, hogy közben meg is értettük egymást. Ez mindenképpen egy figyelemreméltó tanulság.

Ám van egy másik tanulság is. Mégpedig az, hogy ez a társalgás elég speciális körben folyik. Eddig (ha jól emlékszem) öt alkalommal volt itt indexcímlapos közönség. Nagyon érdekes módon alakult a társalgás. Három ízben idejött sok száz (ezer) ember, és... nem szólt semmit. Két másik alkalommal pedig (ahogy az más címlapos írásoknál lenni szokott) kaptam hideget-meleget. Ekkor döbbentem rá arra, hogy bizonyos érzékenységi fok alatt levő embereket nem tudok kezelni. (És így ők sem engem.) Elsősorban intellektuális és nyelvi érzékenységről van szó. Vagyis, hogy konkrétabb legyek: rájöttem, hogy társaságokban azért érzem elég gyakran (azaz korántsem mindig) rosszul magam, mert bánt az intellektuális és nyelvi érzéketlenség.

Hogy érzéketlenségen mit értek, azt Szabadka kapcsán leírtam egyszer.

Volt itt egy törzsolvasóm, aki mindig kommentelt is, akinél különösen magas fokát éreztem ennek az érzékenységnek, még akkor is, amikor látszólag túlzó, leegyszerűsítő kijelentésekre ragadtatta magát (hiszen, ugye, ezt értik félre sokan, az érzékenység nem pótolható nyelvi eszközökkel, azok mindig föl fognak fesleni valahol). Nem tudom, hová lett, de nagyon sajnálom, hogy eltűnt.

No de mindegy; minden vendég ajándék. Nem is tudom, hogyan jutott eszembe ez a poszt. Tulajdonképpen nem értem most magamat.

28 komment

Címkék: blog én emberek gondolkodás világháló érzékenység román patkány


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr231010239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ehje aser 2009.03.19. 08:56:40

"alkatom szerint magányos és elzárkózó, gátlásos, önbizalomhiányos, introvertált, emberkerülő, túlérzékeny és félszeg vagyok."

Akár én is írhattam volna.

Amikor e vallomás végéhez értem, épp akkor kezdett havazni az ablakom alatt
hullámozott az ismeretlen éj,
a végtelen és ismeretlen éj,
egy tenger - vészesen és feketén -
csöndes sirásom benne elmerült,
mint holt madár a tenger fenekén,
a kisgyerek magába sírt szegény.
Sírok, sírok, mindíg csak egyedül,
és senki meg nem értett még soha.
Oly ismeretlen ez a Nagyvilág,
s olyan borzasztó a sötét szoba.
Milyen lehet az élet ott kivűl?
Csak nézzen rám valaki görbe szemmel,
úgy felkötöm magam.
Úgy itt hagyom ezt az egész világot,
amelybe annyit, ah annyit csalódtam.
Egyszerre roppant sajnálom magam,
s én is szepegve suttogom: "Szegényke"...
Mi van még itt?
Úgy élünk együtt, két kis idegen,
valahol messze, mese-szigeten.
Oly jó ébredni.
Álmom messzeszédül,
s a tegnapi szobát már láthatom,
ha fuldokolva - az álom vizébül -
a paplanomra nyújtom a karom.
Ez itt a part már.
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e játszani halált?

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.03.19. 09:07:35

Valami van a levegőben, mert én is pont erről akartam írni. A távolságtartásról, a magányosságról, a más emberek hosszú távon való elviselésének képtelenségéről - csak éppen magamra vetítve.

Csak a kiindulás más. Én gyakran érzem úgy, hogy nem szeret a világ, és én sem vagyok érte elragadtatva. Jó társaságot pedig alig találni. Sajnos az emberek többségével nem tudok normálisan kommunikálni. A saját blogomból is kiderül, alig van olyan írásom, amit megértenek. És nem gondolom, hogy csak velem van gond.

Másrészt - és elnézést, hogy "visszaélek" azzal, hogy nem csak virtuálisan, és kicsit régebben, mint amióta ez a blog fennáll, ismerlek - nem hiszem, hogy egyedül vagy. Nem vagy társaságalapító vagy közPonti figura, de nem tűnik úgy, hogy ne illenél a társaságba.

ehje aser 2009.03.19. 09:33:58

A saját blogomból is kiderül, alig van olyan írásom, amit megértenek.

Na, na. :-)
Megnyugtatlak, ha nem is szólalok fel ott nálad, de élvezettel olvasgatom.
Egyébiránt, ez a virtuális társasági élet, társalgás, az olyan fajtáknak való - magunkfajtáknak - akik par excellence exkommunikálják önmagukat mindenféle hovatartozásból.
Máraival szólva: társaságban unatkozom. :-)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.03.19. 10:08:06

@ehje aser:
Köszönöm. Kivételesen nem arra ment ki a játék, hogy bókokat halásszak magamnak.

Kicsit fáraszt, hogy folyton szellemi kiscsoportosokkal kell hadakozni, akiknek még a névelőket is ötször el kell magyaráznom. Ez hatványozott, amikor címlapra kerül az ember. Én valamivel többször voltam kint, mint Ponti, és már nagyon unom a sok hülyét - nem tudok, és nem is nagyon akarok másképp fogalmazni.

pontilyen 2009.03.19. 12:01:29

@ehje aser:

No igen. És hogyan lesz a szegény kisgyermekből Esti Kornél?

Ó, szent bohóc-üresség,
szíven a hetyke festék,
hogy a sebet nevessék,
mikor vérző-heges még...

:-)

@Reckl_Amál:

közPonti - ez jó!
kösz Ponti.

ehje aser 2009.03.19. 12:30:03

@pontilyen:

Mostan színes tintákról álmodom.
---------
egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

agnusdei 2009.03.19. 20:26:12

"És egy ifjú ezt mondta: beszélj nekünk a Barátságról.
És ő ezt mondta.
A te barátod válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-től, s nem fojtod visza a "nem"-et.
És amikor a barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá..."

Kahlil Gibran: A próféta

motollla 2009.03.20. 22:11:15

Nekem erről joe selfridge-nek az a különlegesen kegyetlen kommentje jutott eszembe. Mintha nem lennénk mind, akik internetezünk, magányosok, mintha nem tudnánk mind. Szerintem az ilyen jellegű durvaságokat (amilyen egyébként az én számból is elhangzott itt, és ezért bocsánatot kérek) mind az abból fakadó ingerültség szüli, hogy te annyira makacsul próbálsz úgy tenni, mintha nem lennénk mind tisztában ezzel, és ez a képmutatás persze egyrészt nagyon is érthető, mert ilyesmivel állandóan szembenézni túl nagy teher, de néha nálad kicsit mesterkélt stílust eredményez. Én akkor szeretem a blogodat, amikor magadról írsz, mert ilyenkor olyan természetességgel tör elő az mindannyiunk által oly jól ismert szorongás, hogy az egész megrendítő. Valahogy mostanában az az érzésem, hogy különös szabadságot ad annak a felismerése, hogy mennyire nem vagyunk szabadok. És tudom, hogy már megint a személyeskedés hibájába esem amikor ezt írom, de akkor is hidd el, hogy igazán jó szándékkal mondom, épp azért, mert túlságosan jól ismerem a problémádat, hogy bármilyen biztonságos is ez a védett, meleg burok, amit itt építettél magad köré, nem ez az az út, ami jó irányba visz és szerintem nem is ez az egyetlen, ami lehetőségeket tartogat a számodra.

Ja, és nagyon köszönöm, hogy megemlítettél szilveszterkor, és boldog, bátor, újszerű évet kívánok neked

pontilyen 2009.03.21. 12:15:22

@motollla:

Köszönöm ezt az őszinte és elgondolkodtató kommentet. Jórészt értem is, amit írsz, és egyet is értek.

Egy-egy kérdésem és megjegyzésem azért volna.

Hogy érted azt, hogy makacsul (képmutató módon) próbálom leplezni a magányomat? (Lehet, hogy ez csak egy megragadhatatlan összbenyomás, melyet nehéz pontosan vagy példákon át kifejteni, de én mindenképpen hálás volnék, ha megpróbálnád.)

A blogolást én kísérletezésnek fogom föl, ahol ki lehet próbálni énkonstrukciókat, stílusokat, szóval lehet tapogatózni, hogy (a Te szavaiddal fogalmazva) melyik az az út, ami jó irányba visz. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükség van visszajelzésekre, támogató és kritizáló jellegűekre egyaránt. Természetesen senkitől sem várhatom el, hogy nap mint nap egy idegen ember problémáival foglalkozzon, ez, még egyszer mondom, ajándék, melyet megköszönök. A Joe Selfridge típusú kommentek azért kiakasztóak, mert az ilyen jellegű megszólalások (és indexcímlapos írások esetén sok hasonló van) nem abból a fáradságból születnek, mely az énkonstrukciók követéséből és megértéséből áll, hanem saját frusztrációk ráokádásai a blogra. Vagyis nem visznek előrébb, nem segítenek, ezért nem is hasznosíthatók. (Ellenpontként ismét hadd nevezzem meg például román patkány kommentjeit, akit ezúton is nagy szeretettel várok vissza.)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.03.21. 13:06:14

Melyik Joe Selfridge kommentről van szó? Vagy már megint figyelmetlenül olvastam volna...

pontilyen 2009.03.21. 13:13:25

@Reckl_Amál:

Hú, ez még nagyon régi történet; több mint egy éves. Az alábbi poszt kommentjei között keresd:

pontilyen.blog.hu/2008/03/14/unneptol_unnepig#comments

Nyilvánvalóan azért fájóbb, mint egy indexcímlapról idejövő fröcsögő beszólásai, mert az illetőt (mint azt utólag kikövetkeztettem) személyesen is ismertem.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.21. 16:15:27

@pontilyen: pillanatokra, felületesen (mélyebben amúgy se lehet szerinted :)) értem, amit gondolsz. Nekem is volt ilyesmi érzésem, elmondtam valakiknek, akik erre azt mondták: túl nagy az egóm. Az egész tudatomat kitölti az, hogy magammal foglalkozom. Próbálok azóta kevesebb jelentőséget tulajdonítani magamnak. Nem tudom, hogy ez visz-e előre a megismerés útján. De hogy kevesebb az aggódás, az biztos.

motollla 2009.03.22. 00:15:22

A legtöbb ember magányosságának az az oka, hogy a saját környezetükben nem lehetnek igazán önmaguk, és az interneten teljesen kitárulkoznak. Levetik azt a kényelmetlen és szűk álarcot, amit amúgy puszta gyávaságból hordanak, mert féltik az arcukat az emberek szemétől. És ezért különösen ingerülten reagálnak, ha azt látják, hogy valaki itt is, hogy úgy mondjam, teszi az agyát. Ez olyan, mintha egy szaunában rajtad lenne egyedül fürdőruha, vagy még inkább mintha elmennél egy antialkoholista gyűlésre és tagadnád, hogy iszol, azt gondolják, hogy ez így nem becsületes. De én azt gondolom, nem tudom, hogy jól gondolom-e, hogy a te életednek ez a fő színtere, legalábbis a társasági életednek. És az ember a mindennapjaiban nem szokott kitárulkozni, márpedig a te mindennapjaid itt zajlanak, ez a TE saját környezeted. Remélem, hogy erről van szó, és nem arról, hogy nem mersz szembenézni a saját fedetlen arcoddal

pontilyen 2009.03.22. 10:42:14

@peetmaster:

Ez a "túl nagy az egóm" gondolat már bennem is megfordult... :-)

Hogy tenni ellene mit lehet, arról fogalmam sincs, de próbálkozni azért bizonyára nem haszontalan.

@motollla:

Szerintem mindig van rajtunk álarc, még a legintimebb viszonyainkban is. Nem azért, mert nem merjük levetni magunkról, hanem azért, mert a levetés után újabb álarc képződik rajtunk. Az ember csak viszonyaiban létezik. A probléma inkább az, hogy a legkülönfélébb szerepekhez, melyekbe belesodródunk, megtaláljuk-e a megfelelő álarcot. Szerintem aki megtámad minket a neten keresztül, az valójában azt kifogásolja, hogy nem a megfelelő álarc van rajtunk; illetlennek tart minket.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.22. 14:56:00

@pontilyen: marad-e valami, ha levesszük az összes álarcot?
"Az ember csak viszonyaiban létezik."
Tehát két (sok) ember az két (sok) semmi összekötve. Mint a halászháló - egy csomó lyuk összecsomózva.

Anselmo 2009.03.23. 11:46:00

Uristen, egy iras velem kapcsolatban!
Meg mindig alig hiszem el, ujra- es ujra meg kell neznem a cimet.
Roman patkany par hete Anselmo neven regisztralt, amugy probalt leszokni a netrol.
Ugy ertem, hogy ez nekem is a valodi tarsasag potlasara szolgalt, az introverzio ellensulyozasara, de fel kell kelni a szamitogep mellol elobb-utobb. Szoval probalok kilepni az "igazi" valosagba.
De most dolgoznom kell, majd kesobb kifejtem.

pontilyen 2009.03.23. 12:34:42

@Anselmo:

Üdv, nagyon örülök, hogy itt vagy! :-)

A netről ha nem is leszokni, de a netfüggőség lazítására törekedni én is akarok. Mégiscsak abnormális, ha egy embert (peetmaster metaforáját fölhasználva) foglyul ejt a világHÁLÓ.

Jó munkát, és várom a kifejtést!

Anselmo 2009.03.23. 19:00:05

Most hogy van egy kis idom, vegigolvastam a kommenteket. Ha eddig nem voltam depis hangulatban, akkor majd most (latszolag tulzo, leegyszerusito kijelentes :).

Komolyra forditva a szot, igazan meg vagyok illetodve. Egy poszt ami a hianyomrol (is) szol. Köszönöm.

Szoval az egesz ugy kezdodott, hogy egy olyan mukahelyre kerultem, ahol alig volt/van lehetosegem netezni. Elobb heteket toltottem blogok olvasasa nelkul, aztan honapokat... Es az is hozzájön, hogy megszunt az egyik blog ahova rendszeresen kommenteztem (Kinaval kapcsolatos volt). Ez elgondolkodtatott arrol, hogy ez a netes virtualis tarsasag/valosag mekkora illuzio. OK, az ember elmondja a gondolatait, amit mashol nem hallgatnak meg. De valahol mégsincs ez rendben. Anonim véleménnyilvánítók klubja... alak és forma nélküli, múlandó, easy come, easy go világ. Tulajdonképpen az eltűnésem is ezt bizonyítja...

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.23. 20:07:45

@Anselmo: van ebben valami... de valós életet élni oly sokkal nehezebb, már ha ennyi emberrel, ennyire változatos eszmecseréket is akarok folytatni.

pontilyen 2009.03.23. 21:10:55

@Anselmo:

Viszont a bejegyzés meg éppen azt bizonyítja, hogy nem kell ennek feltétlenül így lennie. A virtuális ismerősök életre kelthetők, ha szerencsénk van. :-)

Easy come, easy go, ez igaz. De ami mélyen megmarad bennünk, az talán nem tűnik el olyan hirtelen, mint erdőben a vadnyom.

crouchy 2009.11.07. 22:13:45

úristen ez de ijesztő volt!!!!!!!!!!!!!!!!! olyan volt mintha kiolvasná a gép az agyamból a gondolatokat és midnig azt tenné be következő mondatnak. és a legvége aztán különösen ismerős......

lüke 2010.02.02. 07:13:54

hmmm
aki igent vagy nemet ír, az nem elég képzett?
érdekes lenne..............
akkor nincs fekete vagy fehér se
Nietschénél persze ez nehezebb:)
schwarz auf weiss

I. P. S. 2010.02.02. 18:33:51

Ha valódi társaságot akarsz, akkor azt nem fogod az interneten megtalálni. Eleve nehéz úgy barátkozni, hogy nem ismeritek egymást, és alig találkoztok. A mai világban pedig szinte lehetetlen is. Régen se voltak sokan, akik levelezve tartottak fenn barátságot, de manapság az emberek nem is várják el ezt az internettől. Hidd el, a legtöbb, amit ilyen módon elérhettél, az, amit már elértél.

A boldogságot keresd máshol. És tényleg fogd vissza az iróniát. Én nem láttalak nagyon ironikusnak, de ha ezt mondták, biztos megvolt az oka.

pontilyen 2010.02.02. 18:39:56

@I. P. S.:

Nem "valódi társaságot" keresek a neten, hanem beszélgetni akarok. Nincs szörnyűbb a süket csöndnél. Amit akarok a világhálótól, azt többé-kevésbé megkapom, és ennek nagyon örülök. Természetesen az IRL viszonyokat nem pótolhatja, de ezek hiánya esetén legalább megkímél a kétségbeeséstől.

Az irónia relatív. Van, aki egyfajta cinikus gúnyt ért rajta. Én inkább csak azt, hogy minden mondatom elé és mögé (akár szóban, akár írásban) oda lehetne tenni az idézőjelet.

I. P. S. 2010.02.02. 20:54:34

@pontilyen: Ezzel nem mondtál semmit.

I. P. S. 2010.02.02. 21:03:59

@pontilyen: Nem úgy értem, hogy nem válaszoltál valami kérdésre, hanem úgy, hogy amit mondtál, annak nincs jelentése. Irónia alatt százmillió dolgot lehet érteni, a pontos definíciót, hogy ez dicsérve gúnyolás, kevesen használják. Akik iróniát emlegetnek, általában a megvető, de nem nyíltan ellenséges véleményt értik alatta, azt támadják tehát, amit gondolsz, és nem azt, ahogyan mondod.

Társaságtól pedig mások sem várnak el feltétlenül többet, mint beszélgetést - illetve ha a beszélgetés puszta ténye fontos, a minősége nem, akkor jó a világháló.
süti beállítások módosítása