Mindent elhiszek. Mindent elfogadok.

Csak azt nem értem, hogy mitől zseni? Mi ebben a zseniség? A világ élvonalának átlagánál is erősebb fizikumú illetőről van szó, dicséretes, nyilván sok munka áll mögötte, de mitől zseni?

---

Egyébként 100 métert én is lefutok 9:58 alatt. 9 perc, 58 másodperc. :D

@KZsoci:

Azért zseni, amiért például Mozart: olyat tud, amit senki más.

Persze a zseni eleve problematikus fogalom, úgy értem: eleve kérdéses, hogy egyáltalán elfogadjuk-e zsenik létezését. Hiszen úgy is lehet érvelni, hogy minden csak adottságok és munka (szorgalom) kérdése.

Ám ha elfogadjuk, hogy létezik ez a kategória, akkor Boltot bízvást nevezhetjük zseninek.

Én mindig álnaív kérdéseket teszek fel. :)

Számomra nem állítható párhuzamba pl. a Varázsfuvola azzal, hogy valaki 12 századmásodperccel (amit nehéz valós ésszel elképzelni is, olyan kicsi különbség) gyorsabban fut, mint más. Nem tudott olyat, amit a többi futó nem, csak egy hangyányit jobban, mint a többiek.

Ilyen alapon Mozart sem tudott semmi mást, mint a többi zeneszerző.

Az, hogy valakinek a füle sokkal jobb, mint az átlagemberé, másnak meg a teste, ugyanazt jelenti. Hírt ad arról, hogy az életet egy másik szférában is le lehet élni.

Nem értem ezt a különbségtevésedet.

Nem baj. :)

„Mert mi történik például, ha az igen mozgékony-fajta ember zseniálisnak nevez egy teniszjátékost? Kihagy valamit. Ha zseniálisnak nevez egy versenylovat? Még többet kihagy. Kihagy valamit, akár tudományosnak nevez egy futballistát, szellemesnek egy vívót, akár egy öklöző tragikus vereségéről beszél; akárhogy is, valamit mindig kihagy. Túloz; ezt a túlzást azonban a pontatlanság okozza, ahogy a kisvárosokban is az elképzelések pontatlansága okán hihetik az áruház-tulajdonos fiát világfinak. Valami igaz kétségkívül van így is a dologban; és miért ne emlékeztethetnének egy bajnok meglepetései egy zseniére, megfontolásai a tapasztalt kutatóéra? Valami más – ráadásul a túlnyomó rész – nem illik össze, természetesen; ám ezt a részt a gyakorlatban egyáltalán nem vagy csak kelletlenkedve érzik. Bizonytalannak tekintik; átlépik és kihagyják, és ha e kor zseniálisnak nevez versenylovakat vagy teniszjátékosokat, valószínűleg nem zseni-fogalmáról tesz tanúságot, hanem az egész ’magasabb szféra’ iránti bizalmatlanságáról.”

Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember

@KZsoci: Azért, mert a legtöbb százméteres sikfutóétól eltérő alkattal tarol. Jellemző, hogy az edzője négyszázasnak szánta. Ráadásul megdöntette tavaly Michael Johnson utolérhetetlennek hit kétszázas világcsúcsát is.

Most meg egy olyan számban nyert másfél méterrel, melyben egymás nyakán szoktak beérni a menők. Ráadásul a mindenidők harmadik legjobb idejét (az első kettő Bolté) futó amerikait verte meg ennyivel.

Más, de sport: a tavalyi olimpián három aranyat nyertünk és mindenki siratta a magyar élsportot. Idén viszont eddig már hét olimpiai számban nyertünk világbajnoki aranyat. Ebből ötöt ezen a hétvégén, a kajakos lányok mesternégyese önmagáért beszél. A világranglista vezető Marosi Ádám megnyerte az új öttusa első világbajnoki címét. Aztán ott volt még az idén Hosszú Katinka és a valószínűtlen hajrával vébé aranyat szerző Gyurta Dani, akit szintén sokan leírtak már Athén óta.

És még hátra van a vívók és birkózók világversenye is. Pars Krisztiánt viszont nagyon sajnálom, az idei leggyengébb versenye épp a vébé volt. Vagy két méterrel maradt el idei átlagától, de így is negyedik lett kalapácsvetőnk.

@Roquentin:

Köszönet az idézetért, nagyon ott van az a regény!

Egyszersmind azonban azt is jelzi, hogy megváltozott a világunk Musil kora óta. Mégpedig a zseni-fogalmunk. Musil korában még hittek abban (és a jelek szerint hitt Musil is), hogy a "zseni" valami földöntúlit hordoz. Egyáltalán, hogy léteznek zsenik. A mi korunkban azért inflálódott a zseni szó, mert tudjuk, mérjük, hogy egy futó teljesítménye (vagy akár egy versenylóé) ugyanolyan, mint Mozarté: ezer véletlen elemi találkozás függvénye. Amúgy pont Musil korában kezdtek erre ráérezni, voltaképpen ez egy mediális forradalom volt. Kosztolányinak is vannak hasonló elmélkedései.

@popp:

Igen, az egész lényben van valami különleges, szokatlan, rendkívüli. Én, mint írtam is, nem vagyok egy rövidtávfutó-buzi, de ez az arc a tavalyi olimpián az első pillanattól kezdve belém vésődött.

Igen, valóban erről van szó: megváltozott a világunk, avagy a világról való gondolkodásunk. Ahogyan a gondolkodásból kikopott a transzcendencia, úgy kopott ki a zseni-fogalomból a "földöntúliság". És ebben a folyamatban talán épp Musil neves kortársa, Ludwig Wittgenstein (és az ő pozitivizmusa) játszott meghatározó szerepet.

És hát tényleg, az idézetből az is kitűnik, Musil kevéssé találta lelkesítőnek ez a fordulatot. Pedig alighanem itt sincsen szó másról, mint a 'szemantikai infláció' egy esetéről, amihez hasonlót szép számmal találhatunk. Ahogyan "zseni" lehet egy rövidtávfutó, úgy lehet "könyv" egy bulvárhős gyermeteg pletykálkodása, vagy így lehet "filozófiának" nevezni némely primitív (ön)manipulációs technika rendszeres gyakorlását.

A lényeg valóban ez: egyikben sincs semmi földöntúli, semmi transzcendens. Se a gondolatainkban, se a szavainkban - hiszen, mi modernek úgy gondoljuk - a világunkban sincsen.

@Roquentin:

Úgy veszem ki a szavaidból, mintha te ebben egy negatív folyamatot látnál. Holott annak belátása, hogy minden igazi tudás különleges, szerintem közelebb visz minket a valósághoz, mint ha azt képzelnénk, hogy a tudás valamiféle isteni elhivatottság.

Továbbá érzek a szavaidban némi lekezelést a fizikai teljesítmények iránt. A régi görögök, a nagy klasszikus gondolkodók pontosan tudták: a test ápolása legalább olyan fontos, mint az elméé, és teljes ember csak az lehet, aki testét és elméjét egyaránt ápolja.

Kedves Pontilyen,

természetesen nem azért kifogásolom a "zseni" szó használatát egy rövidtávfutóra vonatkoztatva, mert lenézném a a fizikai teljesítményt, vagy mert ne volnék tisztában az "ép testben ép lélek" igazságával. Usain Bolt teljesítménye valóban elképesztő, tehetsége és (vélhetően nem mindennapi) szorgalma, állhatatossága tiszteletreméltó.

(Felteszem azért, te sem hinnéd komolyan az idézett szöveg alapján, hogy Musil lenézte volna a versenylovakat, vagy a teniszezőket...)

Ennek nyilván semmi köze nincs a kérdésünkhöz, vagyis ahhoz, hogy helyénvaló-e a "zseni" megjelölés egy különleges sportolóra vonatkoztatva.

A probléma merőben stilisztikai - tehát sokkal többről van szó, mint pusztán stilisztikáról. Hiszen éppen néhány napja írtál arról, hogy mennyi mindent elárul az emberről a stílus. Ezért gondoltam, hogy érdekes lenne megvizsgálni, vajon mi mindent jelenthet, mi mindenről szólhat, hogy manapság - szemben talán Musil korával - már senki sem ütközik meg azon, ha egy sportolót neveznek "zseninek".

Na meg azért is szóltam hozzá, mert nagyon meglepett amit írtál, ti., hogy nem érted, mi volna a különbség Mozart és Bolt teljesítménye között. Nagyon furcsálltam a dolgot, hiszen írásaidat olvasgatva épp az a véleményem alakult ki rólad, hogy te különösen fogékony vagy az ilyesfajta - nem feltétlenül egyszerűen megragadható - árnyalatok felismerésére.

És hát talán nincs is köztünk igazán vita arról, mit is jelenthet mindez. Igen, a "zseni" szónak, sok más kifejezés társaságában elveszett a transzcendens vetülete. A "zseni" már nem az, aki látja és érti a világot, aki képes túllátni kora paravánján, meglesni és megmutatni azt a transzcendens rendet, ami felsejlik e paraván mögött - hanem csupán kiváló képességgel rendelkező társunk. Éppannyira nincsen benne semmi földöntúli, amennyire mi, modernek is reménytelenül földhözragadottak vagyunk.

Valóban nem túlságosan szimpatikus számomra mindez - de hát ennek persze nincs nagy jelentősége. Mindenesetre az érát, amiben létezni vagyunk kénytelenek, azt hiszem, tökéletesen jellemzi az a körülmény, hogy kiket tart zseninek.

@Roquentin: "A "zseni" már nem az, aki látja és érti a világot, aki képes túllátni kora paravánján, meglesni és megmutatni azt a transzcendens rendet, ami felsejlik e paraván mögött - hanem csupán kiváló képességgel rendelkező társunk."

Azért jó dolog az irodalomtörténet, mert tanulságai minden egyéb művészeti ágra kiterjeszthetők.

Én tizenévesen zseninek tartottam például Adyt, pontosan azon okok miatt, amiket föntebb leírsz: megsejtet valamit a "paraván mögötti" transzcendens rendből.

Szép lassan azonban rájöttem, hogy Ady nem volt zseni, csak egy igen tehetséges költő, akinek színre lépése megkavarta a magyar irodalom egyébként sem "álló" vizét. Elhelyeztem a történetben. Ráeszméltem, hogy amire ő képes volt, arra képes volt más is. Arany János például sokkal nagyobb (jobb) költő volt, mint Ady, őt mégsem nevezi senki sem zseninek.

Miért? Mert a "zseni" egy történeti fogalom. Az 1770-es években néhány fiatal német poéta kitalálta, hogy isteni elhivatottsággal rendelkezik, titáni erővel, és mindent szétdúl és újraépít. Ez a mozgalom volt a Sturm und Drang. Ma már úgy látjuk, volt köztük tényleg kimagasló tehetségű alkotó (mindeneklőtt Goethe), ám volt köztük olyan is, akinél bizony hordott a hátán sokkal kiválóbbat is a föld.

A "zseni" fogalom karrierje tehát mintegy száz-százötven év volt, és akkor is leginkább irányzatokhoz kötődött.

Shakespeare-t a maga korában (bár hihetetlenül sikeres volt) senki nem nevezte zseninek. Shakespeare-t csak Goethéék kezdték zseninek (titánnak) nevezni.

Vége ennek a kornak. Kiderült, hogy a "zseni" fogalom nem igazán használható. Ezért maga a szó is átalakult. Ma már arra is azt mondjuk, hogy "zseniális", aki valami apró jelentéktelenséget véletlenül jól csinál. Ezért nem korunk a hibás, hanem az a fogalom, amely ennyire nem tudta megvédeni magát az ilyesféle devalválódástól.

Érdekes lenne egy tanulmány, amely megírja a "zseni" fogalmának történetét.

Na, ha a hagyomány szerint is ennyire önkényesen kijelölhető, hogy ki számít zseninek, akkor már tényleg pironkodás nélkül mondom, hogy számomra ez az ember nem az. :)

@KZsoci:

Ez nem önkényesség, hanem történetiség. A kettőt ugyanúgy össze szokták keverni, mint a relativizmust a cinizmussal.

Valóban nem ugyanaz a relativizmus és a cinizmus.

A cinizmus nem más, mint a relativizmus végállomása.

Erről szól Nietzsche életműve, aki viszont a szó klasszikus értelmében volt zseni.

Gondolom, akkor Overdose, a versenyló is zseni. Sőt, zsenibb, mert sokkal gyorsabban fut. Igazi shakespear-i teljesítmény, amire még 500 év múlva is emlékezni fogunk.

Térjünk már észhez!

@Roquentin:

pontilyen.blog.hu/2009/05/01/anti_antirelativizmus

@Reckl_Amál:

Látom, te se olvastad Musilt, pedig érdemes lenne...

Most olvastam Szomory Dezsőnél, azt hiszem, kapcsolódik ide:

"Így múlt el az idő ebben a gyönyörű tavaszban. De megpillantván Horeb tanár urat a kávéházban, örömrepesve siettem feléje.
-- Oh, tanár úr! -- szóltam lelkesen --, rég volt szerencsém, valóban! Talán el volt utazva, hogy sehol sem volt látható?
-- Párizsban voltam -- felelte, s letette az újságot, amit épp olvasott.
-- Párizsban? igazán? -- kérdeztem --, micsoda alkalomból?
-- Semmiféle alkalomból, csak éppen kiruccantam -- mondta.
-- Nem szokott kiruccanni -- feleltem --, ez nem is áll jól a tanár úrnak, ez a kifejezés. A mozdulatmeghatározásnak ez a pórias kifejezése. Ez nem vág sem stílusához, sem egyéniségéhez, sem tudományos monumentalitásához.
-- No nézze csak, fiatalember -- felelte a tanár úr --, olyan időket élünk, hogy nem lehet szavakhoz ragaszkodni. Azonfelül fel is kell adni minden szkolasztikát. A lelkiismeretem elbírja ezt a pórias szót, amit mondtam, mert különben idáig mindig tiszta életű és tiszta beszédű voltam.
Ezeket mondván, ismét felvette az újságot s olvasni készült."


1934-ben írta ezt Szomory, pontosan Musil és Kosztolányi korában. És szellemi közegében. "Olyan időket élünk, hogy nem lehet szavakhoz ragaszkodni."

"Olyan időket élünk, hogy nem lehet szavakhoz ragaszkodni." - számomra ez itt a lényeg. Tegnap Kovács Dusán az Eurosport kommentátora, azt találta mondani, hogy zseniális magasugró döntőt láttunk.

Egy olyan döntőről beszélt, melynek győztese 6-8 centivel maradt el azoktól az eredményektől, melyek tizenöt-húsz éve kellettek Sotomayornak vagy Sjöbergnek egy világbajnoki, vagy egy olimpiai bajnoki címhez.

Ehhez képest Bolt két napja futott még egy fergeteges világcsúcsot kétszáz méteren. Carl Lewis után duplázva a két legrövidebb sprinttávon olimpián és világbajnokságon egyaránt. Annyival még meg is fejlete a nagy Lewis teljesítményét Bolt, hogy mind a négyszer világcsúccsal győzött.

Amint újabb és újabb generációk veszik birtokukba a nyelvet, úgy módosul egyes kifejezések jelentése. Például anyukámék még a fogékony, könnyen tanuló, jó agyú emberekre használták a jófej kifejezést, mi pedig a számunkra szimpatikusakra.

Manapság a zseni vagy zseniális jelzőkkel inkább elragadtatásunkat fejezzük ki valamely teljesítmény vagy személy iránt. Ezzel a szóval tiszteleg Kovács Dusán egy magasugró döntő résztvevői előtt vagy Csöncsön Usian Bolt teljesítménye és lénye előtt.

Lehet persze e jelentésmódosulást devalválódásnak nevezni fejcsóválva és következetesen az eredetinek vélt jelentést használni. A félreértések elkerülése végett azonban nem árt ismerni egy-egy szó újabb jelentéseit is.

Eddig tartott a zseniség:

sportgeza.hu/sport/2010/08/07/tyson_gay_legyozte_usain_boltot_szazon/

@Reckl_Amál:

Demagógnak azért nem kell lenni. :-)

A zsenialitás nem azt jelenti, hogy birtokosának soha nem lehetnek fáradt pillanatai.