Úgy alakult, hogy ezen a gyönyörű, hűvös, verőfényes őszi hétvégén egymás után két nagy magyarországi kisebbség is ünnepi eseményre készülhet: a melegek és a focirajongók. Előbbiek ma végigvonulnak Budapest belvárosán, utóbbiak pedig este megnézhetik a magyar-svéd világbajnoki selejtezőt, melyen akár a magyarok vébére történő kijutása is múlhat.

Amennyiben Magyarország egy normális, civilizált kultúrország, akkor ennek a napnak kivétel nélkül mindenki örülhet. Az is, aki heteroszexuális, netán homofób, és az is, aki ignorálja, netán utálja a focit.

Miért örülhet? Mert tudhatja, hogy emberek tömegei ma úgy érezhetik jól magukat, hogy eközben senkinek sem ártanak vele.

Sajnos azonban sok jel mutat arra, hogy Magyarország nem "normális, civilizált kultúrország", ezért sokan lesznek, akik ma rosszul fogják érezni magukat.

Kezdjük a pride-dal. Jómagam sem gondoltam mindig úgy, hogy ez a felvonulás egy jó dolog volna. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy eljussak erre a felismerésre. A sok ellenérv közül számomra az volt a legfontosabb, hogy "de hiszen ez taszító, undorító". Mármint azok a képek taszítóak és undorítóak, melyeket a felvonulásról a televízióban mutattak. Magukat riszáló, ízléstelen öltözékben menetelő, szexuális aktusokat imitáló embereket láttam, és azt kérdeztem: mi szükség van erre? Aztán megértettem, hogy mi szükség van erre. Nem akarom olvasóimat ezzel a megértési folyamattal traktálni; meggyőződésem, hogy aki sokat gondolkodik a dolgon, az nem juthat más következtetésre, mint amire én. Ez a felvonulás teljesen ártalmatlan, ugyanakkor sok embernek kifejezetten szüksége van rá, és összességében inkább segíti, mint hátráltatja azt a folyamatot, hogy ebben az országban minél kevesebb ember érezze kellemetlenül magát olyan tulajdonságok miatt, melyeken nem tud változtatni.

Természetesen minden józan ember tudja, hogy a felvonulók nagy része nem kihívó vagy provokatív öltözékben sétál, ez csak egy elenyésző kisebbség a kisebbség kisebbségében; mely azonban a média számára izgalmasabb téma, mint a farmerben és pulóverben vonuló szemüveges bölcsészek vagy építészmérnökök képe.

Summa summarum: a felvonulás már karneváli jellegéből adódóan is kiválóan alkalmas lenne arra, hogy minden jelenlevő és esetleges néző, tömeghez csatlakozó ember és járókelő remekül érezze magát rajta. Hogy ez valószínűleg nem így lesz, annak néhány lelkileg súlyosan sérült (meggyőződésem szerint látens homoszexuális) ember lesz az oka, aki feltehetőleg idén is (mint tavaly) meg fogja zavarni az ünnepet.

A másik ünnepi esemény az esti focimeccs lesz. A pride-felvonulással ellentétben a focit világéletemben mindig is jó dolognak, igazi varázslatnak tartottam. Válogatott meccsek napján már reggel lázban égtem, a mérkőzés kezdése előtt pár perccel már kétszáz körüli volt a pulzusom, a himnuszok meghallgatása már a rituálé részévé vált, mely után akár nyertünk, akár kikaptunk, soha nem éreztem azt, hogy kár volt ezt látnom, és hogy soha többé ilyet nem teszek. Pedig átéltem egy-két óriási pofont a magyar válogatott naiv és mind a mai napig idealista szurkolójaként.

A mai este így aztán számomra mindenképpen ünnep lesz. Sajnos azonban sok olyan szurkoló van, aki nem ilyen. A magyar válogatott utóbbi másfél évben mutatott viszonylagosan jobb játéka és viszonylagos eredményessége ma este valószínűleg sok olyan embert is a képernyő elé sodor, aki meggyőződéses gyűlölője a magyar focinak, és csak azt lesi, hogy mibe köthessen bele.

Ha kikapunk — amire van esély —, ezek az emberek holnap (de már ma éjszaka is) nagyon hangosak lesznek. Előre tudható mondatokat fognak rágépelni a világhálóra, szertekürtölik, hogy a (magyar) focinak semmi értelme nincs, különben is, mennyivel értelmesebb dolgok is vannak a világon, amikre pénzt lehetne költeni stb. stb.

A fanyalgók ugyanúgy elrontani készülnek egy (sokak számára) ünnepet, ha talán nem is olyan primitív eszközökkel, mint a melegfelvonulást megdobáló kretének.

Ezért van az, hogy a mai nap talán mégse lesz olyan szép, mint amilyennek indult.

Nagyon remélem mindenesetre, hogy nem lesz igazam.