Jártam egyszer egy órára az egyetemen, melyen német slágerek politikai, társadalmi üzeneteivel foglalkoztunk. Nagyon érdekes óra volt, minden alkalommal meghallgattunk egy hatvanas, hetvenes, nyolcvanas (kilencvenes) évekbeli slágert, és "nekimentünk" egy-egy társadalmi problémának, mely a népszerű dalban kifejezést nyert.
Csak most, sok évvel később jöttem rá, hogy milyen keveset értettem (érthettem) én akkor ebből az órából. Vagyis mindent értettem, csak a lényeget nem. A lényeg szépen fokozatosan bontakozik ki előttem, mert a lényeg nem más, mint az időbeli lét (az élet) tapasztalata. Megfogalmazom világosan: a slágerek értelme az, hogy megteremtik számunkra a valóságot.
Ha tudni akarjuk, milyen volt egy adott kor: hallgassuk meg a slágereit. Illetve... ezt egy picit pontosítani kell; éppenséggel arról van szó, hogy nem a kor teremti a slágert, hanem a sláger teremti a kort. (Ezért nem érthettem akkor a német slágerek mélységes mélységeit: nem voltak még benne a fülemben.)
Az az érzés, mely szerint létezésünknek nincs lenyomata, holott már huszoniksz, harminc, ötven éve (szívem visszadöbben, halottaim is itt-ott, egyre többen stb.) benne vagyunk a létezésben, eltűnik, mihelyt fölhangzanak a slágerek. Ennek a műfajnak ez a varázsa, varázslata. Ha meghallom a nyolcvanas (sőt hetvenes!)* évek népszerű dalait, azonnal újra átérzem a gyerekkorom, olyan egészleges élményként, annyira maradéktalanul, hogy azt semmilyen más műalkotás, fénykép, regény, novella, vers nem képes fölidézni.
Sokat gondolkodtam az utóbbi napokban ezen a varázslaton, és a következőre jutottam. A slágerek elementáris hatása abban keresendő, hogy hátterét adják életünknek. Az előtérben mindig valami más van: az, amivel éppen foglalkozunk, apró-cseprő nyűgjeink, tevés-vevés, házifeladat, focizás, olvasás stb. A háttérben azonban ott vannak a házak, melyek között élünk, a levegő, amely nélkül nem tudnánk élni, a buszok és villamosok, melyeken utazunk, az utcák, melyek aszfaltját vagy homokját tapossuk, és ott vannak a hangok, például a slágerek, melyek akaratunkon kívül is fülünkbe másznak. Ezekkel a dolgokkal nem foglalkozunk, mert más dolgunk van. Fontosságukra, létünkben betöltött szerepükre csak akkor döbbenünk rá, amikor megszűnnek. Amikor kicserélik a villamost, és meglátva a régit, eszünkbe jut, hogy régen, amikor még az a villamos járt, minden másmilyen volt. Ez a minden: éppen ez a minden létünk háttere, magyarán a valóság, a történelmi idő. Emiatt képzeljük úgy, hogy történelemben élünk. A történelem folyamán ugyanis mindig éppen ez a minden változik meg. (Nem a politikai berendezkedés, nem az épületek stílusa vagy az emberek öltözéke. Mindaz csak része ennek.)
A slágerben összpontosulni képes ez a minden. Éppen elavultsága miatt. Éppen azért, mert a sláger soha nem időtlen remekmű. Az örökzöld slágerek is éppen azáltal hatnak, hogy egy állandóan elmúltnak hitt korra emlékeztetnek. Ahol az állandó múlt belép a jelenbe, az a határ sláger és "időtlen remekmű" között. Nem értékkülönbségről van szó. Slágerek nélkül nem lehetne élni.
Az említett német szemináriumon sok egyéb között a "99 Luftballons" című világslágert is meghallgattuk. Tanultuk, hogy 1983-ban jelent meg, és a hidegháború ellen tiltakozik. Tetszett, persze, hiszen könnyen megjegyezhető mind a dallam, mind a szöveg. Értettem, hogy a németeknek milyen fontos lehetett a nyolcvanas években a háború ellen föllépni, tiltakozni.
De csak most döbben belém, mennyivel több ez a dal. Ebben a dalban ott van az egész Wende előtti Németország (NSZK) hangulata, légköre, sajátos, furcsa, megható naivitása (a jelenből nézve a múlt mindig naivnak hat). Ez a dal a nyolcvanas évek NSZK-ja. Mit ért meg belőle egy magyar 2010-ben? Csak annyit, amennyit ebből az NSZK-ból a maga bőrén, a maga fülével maga is megtapasztalhatott. De talán az sem kevés; talán több is, mint gondolnánk. Valamilyen fogalma mindenkinek van róla, aki ma Magyarországon él. Mindannyiunk életének hátterében ott él valahol a nyolcvanas évek NSZK-ja.
(Minden egyéb között.)
*Amiben a "poén" ugyebár az, hogy a hetvenes években még nem is léteztem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
walter77 2010.03.29. 09:55:36
Csak mert nekem beugrik pár dal, ami mondjuk kormeghatározó, vagy politikai töltetű, de ezek nem slágerek a szó szoros értelmében.
Amúgy jó kis óra lehett ez...
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.03.29. 11:45:18
A zene valami titokzatos, misztikus dolog. Mélyről, messziről jön, és az ember ösztönösen szereti. Szerény ezirányú ismereteim alapján azt gondolom, a zene (Ének!) az emberré válás idejéből származik, amikor az éppencsak ember kezdte fölfedezni különleges képességét, a beszédet. Ez eleinte olyasmi volt, ha még áll ez az elmélet, mint a mai éneklés. És valahogy máig megőrizte ezt a transzcendenciát.
Másrészt azt is olvastam, hogy különösen a kamaszkorban az agy limbikus rendszere, amely a zenei képességek központja, nagyon aktív.
A popzene trükkje az volt, hogy visszaadta az egyszerű örömöt. Igen, ehhez az is kellett, hogy maga a zene és a szövegek is sokat egyszerűsödjenek, és ezt a fanyalgók mindig a szemére is vetik a popnak. Pedig valami nem véletlenül sláger. Egyszerre rezonál tőle sok-sok emberben valami, ezt én mindig nagy dolognak tartottam. Tegyük azt is hozzá, slágerek a komolyzenében is vannak. A keringőket például nem vették komolyan a XIX. század zenetudorai, de a bécsi társaság imádta, és ma is közkedvelt dallamok. Szerintem a Kék Duna keringőt sokkal többen ismerik, mint a Salzburgi mesterdalnokok nyitányát.
A sláger lényege tehát az, hogy rendkívül sok emberre van egyszerre bombasztikus hatása. Mivel népszerű, sokan ismerik, valóban egy-egy korszak esszenciája lesz.
Ami 99 Luftballonst (Istenem! Már egyetemen tanítják.) illeti, tényleg tökéletes szimbóluma a nyolcvanas éveknek, de szerintem nemcsak Németországban. Azt az optimizmust hirdeti, amely a világbékének szólt, utoljára akkor hittünk benne. Ez a szintipop hangzásvilág is akkor uralkodott. De beszélhetünk az együttes kinézetéről; vajon melyik mai női (férfi?) popsztár engedhetné meg magának, hogy nem borotvált a hónalja. És Nena így is világkarriert futott be, még egy bő évtizeddel később is felbukkant ez a dalocska egy már a kilencvenes évek kultfilmjének számító alkotásban. (Ironikus dolog, hogy említett film, a Boogie Nights meg pont a hetvenes évek populáris kultúrájának állít emléket.)
Engem is érdekelne, milyen számok voltak még. Ein bisschen Frieden Nicole-tól? Vagy Du gehörst zu mir wie mein Name an der Tür (vagy valami ilyesmi...)? Esetleg Ein Bett im Kornfeld? A kilencvenes éveket meg, gondolom, a Scooter képviselte.
pontilyen 2010.03.29. 12:59:43
Utána fogok keresni, hogy milyen dalok voltak még. Arra emlékszem, hogy én a "Ton, Steine, Scherben" (?) nevű együttes egyik számából referáltam.
A VH1-szlogennel pont az a baj, ami miatt én "csak úgy meghallgatásra" nem érthettem teljesen a német dalokat: a zenei aláfestést nem lehet "megvenni". Pont az a lényegük, hogy tudattalanul kúsznak fülünkbe. Ez rajtam látszik leginkább, aki nem szoktam tudatosan zenét hallgatni, mégis bennem él egy csomó népszerű dallam.
A popzene (könnyűzene) valószínűleg azt az űrt tölti be, amely a költészet, a líra megváltozásával keletkezett. Régebben (mondjuk a 18. század végéig) a verseket énekelték és hangszeres kísérettel adták elő; úgy működtek tehát, mint a mai könnyűzene. Ahogy a versolvasás magányos tevékenységgé vált, az antropológiai érzelem- és zeneigényünket a könnyűzene kezdte kielégíteni. Amíg nem volt pop, addig a keringők és operettek.
Igen, a nyolcvanas éveket szerintem egész Európában valami hallatlan optimizmus és reménykedés jellemezte. Abban lehetett bízni, hogy összeomlik egy undorító diktatúra, leomlanak a falak és vasfüggönyök, és minden jobb lesz. Ugye milyen furcsa ez? Ez a Nena sokkal szabadabb ember, mint ma akárki. Szimbolikus, hogy neki még nem _kellett_ borotválnia a hónalját.
walter77 2010.03.29. 13:37:05
Azért az a hónalj dolog nem egészen egyedülálló, Madonna sem borotválta az elején, így inkább azt mondanám a 80-as évek egyik jellemvonása volt, hogy a csajok nem brortválták a hónaljukat (és persze a festett szőke haj, barna szemöldök: Sam Brown). Nyilván volt benne némi "polgárpukkasztás".
Mondjuk a sláger azért valami oknál fogva szerintem félrevezető, mert igazából a "sláger" és a korszakalkotó, az adott kor kiváló diagnózisát adó szám nem mindig esik egybe.
pontilyen 2010.03.29. 13:48:13
Hát pont az a lényeg, hogy nem (volt) egyedülálló. Ezzel is kifejezte saját korát.
Minél öntudatlanabb valami, annál kiválóbban jellemzi a kort. Emlékszem, egyszer eszünkbe jutott a bátyáimmal, hogy a Kádár-korban a közértekben a vevők a futószalag mellett a lábukkal rugdalták a bevásárlókosarat. Micsoda apróság. És mégis, van-e valami, ami jellemzőbben kifejezi a Kádár-kort?
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.29. 14:56:53
nem annyira az adott kor valóságáról adnak képet, mint inkább arról, hogy az adott kor emberei milyennek szerették volna láttatni a valóságot.
ha egy-egy sláger mellé odatesszük a tényleges történéseket, megkaphatjuk, hogy melyik évtizednek mi volt a nagy önbecsapása :-).
walter77 2010.03.29. 15:14:10
Igen, ebben is van valami, de adott néhány dal, ami erre rácáfol:
Hendrix - All along the watchtower
Donovan - Universal soldier
Billy Joel - We didn't strat the fire
Eurithmics - Sweet dreams
Dire straits - Brothers in arms és/vagy Money for nothing
U2 - Sunday bloody sunday
Sting - They dance alone (bár ez nem annyira sláger, de a felszínes sting-ismerettekkel rendelkezők is fölismerik, ha megszólal)
Az már más kérdés, hogy a slágerek zöme, nem önmagából, hanem más zenei alapokból táplálkozik, amelyek nem voltak slágerek...
pontilyen 2010.03.30. 16:38:43
Reinhard Mey: Mein Berlin
Bettina Wegner: Lied für meine weggegangenen Freunde
Karat: Über sieben Brücken
Wolf Biermann: Dideldumm
Ton Steine Scherben: Rauch-Haus-Song
Herbert Grönemeyer: Mit Gott
Nena: 99 Luftballons
Funny van Dannen: Berlin International
Rio Reiser: König von Deutschland
Die Toten Hosen: 1000 Gründe
@bs395:
Szerintem az, ahogyan egy adott kor láttatni szeretné a valóságot, majdnem azonos azzal, amilyen abban a korban a valóság. Hiszen "valóság" önmagában nem létezik, csak mindenféle interpretáció róla.
A történelem ilyen értelemben persze valóban az emberiség nagy önbecsapásainak története. :-)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.30. 18:05:26
hendrix: nem szeretném hendrixet kommentelni, szerintem egyetlen nagy hazugság volt az az ember (bár a szöveget bob dylan írta, de szerintem be volt szívva, mert elég ... hmm... szaggatott a logikája)
donovan: frankón nem értem, miről akar szólni. sőt, soha nem is hallottam még (bár sláger rádiót se hallgatok soha - vagy bármilyen rádiót).
billy joel: autista felolvassa a szalagcímeket minden koncepció nélkül.
Eurithmics: na, az első, amit ismerek, és még mondanivalója is van, és még egyet is értek vele :-) (bár én marilyn manson feldolgozásban hallottam először, úgy jobb is volt a hangszerelése nekem)
Dire straits: legalább van öniróniájuk.
U2: jujj, nem, u2 nem, nagyon nem. Ha már interpretációkról beszélünk, ez elég féloldalas.
Sting: nem tetszik a megközelítése a problémának, nagyon nem, csinálták ezt már jobban is, mégse azok a slágerek, mert azok nyersebbek, közvetlenebbek.
@pontilyen:
de ha és amennyiben a valóság csak interpretáció kérdése, akkor kik öröklik a menyországot? :-)
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.03.31. 09:34:01
Pont az a lényeg, hogy tényleg mindenki maga döntötte el, hogy borotválja-e vagy sem a hónalját. Ma is mondhatja persze egy nő, hogy márpedig ő nem, de az kb. olyan, mintha büdös lenne a lába, vagyis ápolatlanság. Pedig valójában nem az, csak kötelező divat. Bizonyos körökben fiúkat is megszólják, ami meg pláne bizarr.
@pontilyen:
Az Über 7 Brücken-t ismerem. Nyálas, de kétségtelen, hogy a Bundesliga-frizurás német pop mintapéldánya. És nyálassága ellenére őszinte. Ezek az emberek még tényleg hittek ezekben a kicsit szebben fogalmazva szentimentális dolgokban. Kicsit később, a kilencvenes években arattak az ún. fiúbandák. Ők jól kitalált árucikkek voltak, akiknek semmi közük sem volt ahhoz, amit énekeltek. Eljátszották, hogy milyen érzelmesek, közben meg verekedős drogosok voltak, mint sok más gazdag kortársuk. De ez is korrajz.
Érdekes, hogy Grönemeyertől ezt a számot választották. A Flugzeuge im Bauch vagy a Mensch szerintem sokkal nagyobb sláger volt, és lenyomat is. A Mensch 2000-ben pedig Grönemeyert igazi popsztárrá változtatta. A hosszú szenvedés után elhunyt feleségéről írta, és még komoly elemzőműsorok is foglalkoztak vele akkortájt. Jellemző a 2000-es évek elejére ez a nagyipari emberség.
Hiányolom viszont a Trio Dadada c. számát. A szöveg, mondjuk, nem korszakalkotó, de ez a dal indította be a Neue Deutsche Wellét. Hol van a Rock me Amadeus? Vagy az kimaradt, mert Falco osztrák?
@bs395:
Köszönöm, hogy végre valaki le merte írni Hendrixről, hogy azért nem akkora szám, mint amekkorának sokan gondolják. Persze gitározni tudott, meg egy jelenség volt, de nem a könnyűzene Jézusa Krisztusa.
De a többivel nehezen értek egyet.
Billy Joel száma csodálatosan tükrözi a nyolcvanas évek történelemszemléletét. Most bezzeg végre kitör a világbéke, vége a rossz időknek!
A Police, a U2, a Eurythmics és a Dire Straits nélkül nem is tudnám a nyolcvanas éveket elképzelni. Azért volt zeneileg elviselhető az évtized, mert ilyenek is voltak.
2010.03.31. 12:34:52
Ehhez képest a második komment kiteljesíti a faszságot: "végre valaki le merte írni". Vagyis a szegény rettegésben tartott kommentelő végre találkozott egy harcostárssal, már nincs egydül, és tényleg csak idő kérdése, hogy forradalmuk beteljesedjen, hogy végre Falcot hallgatthassunk orrvérzésig.
Hiszen oly ritka, hogy az ízléstelenség diadalt tud aratni.
walter77 2010.03.31. 13:41:21
:) Tisztázzuk, csak hogy jól értem-e: A sweet Dreams-et előszor MM feldolgozásában hallotad, ennek ellenére úgy véled el lehet intézni néhány zenészt/zenekart egy-egy mondattal? Ez azért vicc, nem?
Nos, Hendrix-et nem véletlenül tartják annak, ami. Egy Ikon. Erről többet nem is érdemes írni.
Billy Joel, U2, Sting könnyűzenében betöltött szerepe sem marginális.
Akárhogyis a 80-as évek (illetve a 70-es közepétől már elkezdve) azért jelentősen megváltoztatta a zenevilágot és a világot. Mondjuk a legkézenfekvőbb, hogy pl. mi a Punk, ha nem úgy en bloc egy nyers társadalomkritika, mi a szintipop korai alkotásai, ha nem a gépiesített elidegenedett világ lenyomata. A Kraftwerk már 77-ben, 78-ban olyan zenéket alkotott, amik máig korszerűnek hatnak és hatnak mindenkire aki halotta és aki nem.
Joy Division, New Order, David Bowie, Kate Bush, Peter Gabriel, Tom Waits, Isac Hayes - Istenek!
Megjegyzem, hozzászólásaink - beleértve az enyémet is - szakmai szempontból botrányosak. Ha ezt egy hozzáértő elolvassa, röhögőgörcsöt kap...
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.31. 15:49:15
írhatnék könyveket is, de egyrészt senki sem olvasná, másrészt jobban akkor se tudnám kifejteni, mit gondolok egy adott dologról, csak részletesebben :-)
a punk nem tudom, micsoda, aki azt állítja, hogy tudja, az biztos nem tudja.
@Reckl_Amál:
én egy az egyben ki vagyok bukva a '80-as évektől, főleg a zene miatt (így jártam).
billy joel helyett inkább a poison girls-t választom, pedig még kortársak is, de szerintem jobban megfogták a lényeget a persons unkown című számban.
@a chinese lollipop man:
ki az a falco?
Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2010.03.31. 15:58:42
Szeretnék gratulálni. Ő egy pionír volt. Ő volt az első zenész, aki a stúdiót úgy használta, ahogy ma használják a zenészek (ergo bement, feljátszott többszáz sávot és azt egymás mellé-alá-fölé pakolva alakított ki egy zenét, amíg előtte minden zenész a "szegényes" élő verziót feljátszotta, aztán örült a fejének (amik csak akkor álltak 8 sávból ha 8 hangszeres volt jelen; sokan ezt úgy hívják, hogy a stúdiót is hangszerként használta. Remélem érthető ahogy leírtam). És ha nem éreznéd a jelentőségét annak, hogy milyen nehéz 50-100 sávot úgy megszerezni, hogy zenét alkosson, próbálj meg 1 szólamot kitalálni.
Másrészt, biztos egy tehetségtelen, idióta narkós majom lehet, akinek kísérletezéseinek köszönhetően 1967-ben ő maga ki tudta adni a világ első sztereo albumát. Elenyésző apróság.
Ha végigolvastam a posztot ahhoz is hozzászólok, csak mérhetetlen fokú korlátoltságnak tartom, hogy vki ilyen kijelentéseket tesz. Az a hazuság, amikor zsigerből ennyire tudatlanul megítélsz valamit.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.31. 16:01:39
ki az a ray charles és mi köze van a profi stúdiómunkához?
Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2010.03.31. 16:07:03
Neked ennyi esett le abból amit írtam?
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.31. 16:24:03
nem, igazából az, hogy itt bántsák a jimmy-t a parasztok.
2010.03.31. 16:52:49
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.31. 16:59:36
vajh miért írtam jimmy-nek a jimmi-t?
tipp?
volt-e vele célom?
mire utalhattam?
ha már olyan magasságokban járunk, ne féljünk elengedett kézzel szédülni, ott abban van a vidámság!
2010.03.31. 18:41:56
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.31. 18:46:02
ugye? :-)
walter77 2010.03.31. 19:04:36
Apafej, az azért nem világos, hogy most Te mit is akarsz mondani?
Az oké, hogy utálod a slágereket, az is oké, hogy a slágerekkel szemben olyan dalokat állítasz szembe, amelyek nem annyira ismertek, de ugyanazt az érzést, vélemény, kritikát fogalmazzák meg.
Csak azt nem értem, hogy ez most mégis mit jelent? Merthogy a sláger jelentősége - ezen diskurzus keretei között - abban áll, hogy széles rétegekhez jut el az üzenet. Ennyiben nem tekinthetünk el a slágerek jelentőségétől. Más kérdés, hogy nem minden sláger korszakalkotó zenemű, sőt általában nem az.
Másfelől az sem mindegy, hogy slágereket fikázunk, vagy éppen zenetörténeti ikonokat, akik nélkül a 90-es 2000-es évek zenéje nem lenne az ami.
Egy olyan vélekedés, amelyik lezár a szerzőt és negligálja annak jelentőségét, talán megérne több mondatot is, merthát a részletes kifejtés érthetővé tenné az álláspontot. Persze lehet, hogy tévedek...
Ez a mondat:"én egy az egyben ki vagyok bukva a '80-as évektől, főleg a zene miatt " valahogy eleve kizár a zenéről és a zenetörténeti sarkpontokról folyó beszélgetésből, merthogy a 80-as évek nem hogy nem kerülhető meg, hanem 1 a szükséges alapelvekből ami a zenét illeti. Különös tekintettel arra, hogy egy adott dal feldolgozását jobbnak tartod, mint az eredetit. (Gondolom a Tainted Love c. Marilyn Manson szám is jobban bejon, mint a Soft Cell eredetije)
Ha nem az én elmém szüleménye a párhuzam Jimmy Hendrix és kakaslövő Jimmy király között (e helyen: "bántsák a jimmy-t a parasztok"), akkor e két ember egy napon történő említése blaszfémia. De tényleg, ez bűn.
walter77 2010.03.31. 19:07:48
Szóval a mondat helyesen: Ha nem az én elmém szüleménye a párhuzam Jimi Hendrix és kakaslövő Jimmy király között (e helyen: "bántsák a jimmy-t a parasztok"), akkor e két ember egy napon történő említése blaszfémia. De tényleg, ez bűn.
pontilyen 2010.03.31. 19:11:32
@Reckl_Amál:
Szerintem teljesen szubjektív volt a kiválasztott számok listája. Az egyik német nyelvű lektorunk tartotta az órát, amelynek fő címe "Landeskunde" volt, vagyis kifejezetten csak német együttesekről esett szó.
@bs395:
Attól függ, hogy melyik világértelmezést fogadod el. :-)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.31. 20:19:25
a sláger vagy az ikon - mint azt már fejtegettük feljebb, mielőtt átmentünk hendrix emlékestbe - interpretáció, benyomás, semmi több.
ezért van az én szememben párhuzam jimmy és jimi között: az a kép, az a hagyaték, amit a rajongók állítanak, nem létezett soha. az örökségnek nem maga az örökség a fókusza, hanem a birtoklás ténye.
a '80-as évek zenéje között nem fogsz olyasmit találni, mint amiket hoztam, mert bár a '80-as években történtek, nem azt polpuláris imidzset erősítik, amit belénk vertek.
továbbra is tartom, hogy a sláger azt a korképet mutatja, amit az adott kor hazudni szeretett volna magáról, illetve amit mi hazudunk róla: mindegyik féloldalas, elfogult és torz.
pontilyen 2010.03.31. 20:31:44
Igen, de erről Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regényének első mondata jut eszembe:
"Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot."
:-)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.31. 20:43:16
sokszor úgy érzem, nem is akarják megismerni. rednszert viszont látni kell mindenbe, és nem is olyan nehéz.
walter77 2010.03.31. 21:43:17
Ez: "rednszert viszont látni kell mindenbe" és ez: "a sláger vagy az ikon (...) interpretáció, benyomás, semmi több." Teljesen ellentétesek egymással.
Ha feltételezzük, hogy rendszert kell látni mindenben, akkor nem állítható, hogy egy adott alkotás nem hordoz értéket önmagában, csupán az interpretáció teszi értékessé, mert ez nem lenne rendszerszerű, hanem kaotikus, kiszámíthatatlan. A rendszer elemei nexusban állnak egymással, egy elv alapján épülnek a részek egésszé. Ha valamiben nincs egy megfogható lényegi sajátosság,ami azzá teszi, ami, akkor az nem lehet eleme egy rendszernek, mert funkciótlan lenne. Ehhez képest a zene nem ilyen. Tökéletesen a helyén van.
De alapból, azt állítani, hogy "az a kép, az a hagyaték, amit a rajongók állítanak, nem létezett soha. " blődség, már ne haragudj.
Bár lényegében véve akár mondhatod, hogy ez így van, csak éppen mellékes azért mert a nem létező, csak fiktív hagyaték is ugyanolyan hatással van az utókorra, mint egy létező hagyaték. A lét önmagában nem tesz hozzá semmit egy adott hatáshoz, ha az már működik.
A zenében is tetten érhető a kontinuitás, ki hatott kire, ki lépett túl valamin és hozott létre újat, teremtett stílust. Ettő rendszerszerű.
A 80-as évek zenéje nem egyenlő azzal, amit egy válogatás cd-n megkapsz. (Bár ahogy látom, te ezeket nevezed '80s-nek, mint egy pejoratív jelzőt használod, minden mást meg nem, még akkor is, ha 82-ből jöt is a banda. Én minden 80-asnak hívok. Szerintem emiatt beszélünk el egymás mellett.) Az is az, de számos más is oda tartozik. Ezeknek stílusteremtő, zenei örökség képző voltát tagadni egyszerűen gagyi. És ez, @pontilyen: nem izlésbeli kérdés, hanem értékek megítélésének kérdése.
"a '80-as évek zenéje között nem fogsz olyasmit találni, mint amiket hoztam, mert bár a '80-as években történtek, nem azt polpuláris imidzset erősítik, amit belénk vertek."
Hát már meg ki vert belénk mit? OKé Sandra, C. C. Catch stb. ez meg van, nade azért nem állt ott senki puskával, hogy ezt kell megvenni. (Bár Sandra mondjuk éppen nem gagyi a maga műfajában...)Nyúlhatott az ember máshová is, vagy ha akkor nem is, most aztán pláne nyúlhat. Adódott ott más is, Bowie, Cure, DM, Sisters of Mercy, Mission, Talking Heads, Madness, Kate Bush, Sonic Youth, Sigue Sigue Sputnik, Billy Idol stb.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.31. 21:56:30
"Ha feltételezzük, hogy rendszert kell látni mindenben, akkor nem állítható, hogy egy adott alkotás nem hordoz értéket önmagában, csupán az interpretáció teszi értékessé"
lehet benne érték, csak az, amit utólag - vagy éppen alatta - annak látunk benne, egyáltalán nem feltétlenül áll párban azzal, amit a szerző közölni szeretett volna.
"Bár lényegében véve akár mondhatod, hogy ez így van, csak éppen mellékes azért mert a nem létező, csak fiktív hagyaték is ugyanolyan hatással van az utókorra, mint egy létező hagyaték."
és még te mondod, hogy ne intézzem el röviden, pedig ez pontosan így van, ahogy írtad: nem a valóság számít, hanem a vágy :-).
a rendszerszerűség retrospektív, s mint ilyen, nem elegáns, mert az asszimetria minimalizálja a kockázatot. én is mondhatom, hogy xy nyomdokaiban járok, még ha nem is igaz, és mások is mondhatják, hogy erre vagy arra hajazok, még ha nem is találkoztam a munkásságával soha.
belénk vertek: kinyitottad a tévét, a rádiót, elmenteél egy buliba, csak ez ment (és most fogsz igazán berágni rám, de én a cure-t is ide sorolom erősen). ezért nem hallgatok gyerekkorom óta rádiót. privát értékítélet, nem kell szeretni, vagy abszolutizálni, de attól még létezik.
ha és amennyiben az érték mérője az idő vagy térbeli elterjedség lenne, akkor csúnya világ jönne ránk, hisz a legtöbb érték a barátok köztben van, holott shakespeare korának barátok köztjét írta, és most mégis odáig vannak érte.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.03.31. 22:06:24
walter77 2010.03.31. 22:10:36
"ezért nem hallgatok gyerekkorom óta rádiót" :) Hát banyek, akkor mégis, miről beszélünk?
Nade oké, nem a rádió a lényeg, de azért abban is lehet valami, hogy az idő és térbeli el-nem-terjedtség sem lehet mérője az értéknek, merthát vajh, honnan lehet fölismerni az eredetiséget valamin, ha nincs mihez hasonlítanom, mert csak kalóz kazikat és netes letöltéseket hallgatok?
Nade ahogy látom, nem fogunk dűlőre jutni, az tuti. Te nem hallgatsz semmit, mert amit már mások jónak vélnek az gyanús, ergo nem lehet jó (lásd Cure); amit mások nem hallgatnak, az jó lehet, mert mások nem találják jónak, sőt nem is ismerik, ergo jó.
Hát nem tudom, nekem azért ebben a logikában is sántít valami.
Az a baj, hogy a privát értékítéletet nem lehet abszolutizálni - ahogy te magad is mondod - ebből adódóan a privát értékítéletet nem elegáns dolog masszívan szembeállítani a zenetörténelem axiómáival.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.04.03. 14:33:31
magamtól, magam szórakoztatására olyan zenét halglatok, ami tetszik nekem, és 99%-ban nem adják a kereskedelmi rádiókban.
rádiót csak akkor, ha kénytelen vagyok, mert más hallgatja, és nemtudom megkerülni.
nem azért nem hallgatok valamit, mert mások is hallgatják, hanem mert nem nem tetszik, mert amit mond, azt nem találom a világban.
kevés az őszinte zene, na.
walter77 2010.04.06. 12:28:20
Aha. Ezt értem. De azért az elképzelhető, hogy attól, hogy valami slágerré lesz, eredendően lehet őszinte. Nem? Pl.: Nick Cave. (...és itt most nem a Kyle duettre gondolok...)
Persze értem én, hogy a zeneIPAR ezt erősen gátolja, de azért van kivétel.
Egy ismerősöm szerint minden zenekar első lemezét lehet csak komolyan venni, a többi már termék, ami eladásra vár. Ebben is lehet valami, de azért van olyan album is, ami istenkiráy és mégsem az első.
Ps. : Amúgy mit hallgatsz? Meghallgatnék ezt-azt.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.04.07. 02:25:12
rammstein, marilyn manson, rob zombie (az industrial nálam komoly előnnyel indul), pantera, biohazard, neophyte, rotterdam terror corps, guns n roses, green day, slipknot - úgy ezek az ismertebbek.
magyarok közül a nefogazz, aljas kúszóbab, alvin és a mókusok, ilyenek.
az arányokról: a rammstein összesből (hat nagy album) kb egy cd-nyit tudnék összeválogatni, ami tetszik.
walter77 2010.04.07. 11:18:08
Green Day? Ne már! :) Hogy jön a csizma az asztalra? A 90-es évek elején berobban a Basket Case-szel és azóta ugyanaz a zenét játsza. Éppen olyan kemény, mint a tokyo hotel. Nem beszélve arról, hogy még MTV díjakat is kaptak, hát milyen ciki az már meg. Guns? Hát az meg már mekkora slágergyár? Basszus a Paradise City még a diszkóban is ment annó, sok rocker ugrált rá, meg egy rakat kisminkelt cica, mert az olyan "kemény zene". Ennek ellenére azt el kell ismerni, hogy az Appetite for destruction egy ütős és jó album, noha van rajta pár mára már "evergreen" slager. A többi albumra meg kifejezzetten igaz, hogy saját paródiájukká váltak jó pénzért.
Amúgy az industriális szerintem is jó, de hiányolom a felsorolásodból a Nine Inch Nails-t, meg a Laibach-ot. Utóbbi nélkül nem hinném, hogy valaha is halhattuk volna a rammstein hörgését. Ha ezeket eddig nem hallgattad, akkor ezt sürgősen be kell pótolni. Meg persze ott a Tool. Mondjuk utóbbit (ahogy az általad felsorolt többi zenekart sem) nem tudom meghallagatni, nekem sok, nem rossz, hanem sok. Na de most nekifutok ismét. (leszámítva a magyarokat, valami miatt nem vagy képes magyar zenét hallgatni, nem tudom miért, de így van)
Egy-egy klasszikus:
www.youtube.com/watch?v=LZxE0ttCLnM&feature=related
www.youtube.com/watch?v=cVgBuwM9zcQ
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.04.07. 17:51:32
a green day meg a guns nekem pont korba illettek, és pont az játszották, amit ott és akkor éreztem, és sok számuk még mindig "átjön" :-).
attól, hogy ugyanazt játszák (sajnos nem, volt nekik hullámvölgyük, meg is rótták őket arajongók), még lehetnek jók, ha az az egy hangzás az jó :-).
a laibachtól ak omplett diszkográfiából csak a tanz mit laibach, a nine inch nails meg egyáltalán nem :-(.
a magyar zenétől való óvatosságodat osztom, de ott is vannak beszarás zenekarok, akik még magyarul is játszanak (vastrabant rulez), meg pesze angolul (CDT (mondjuk ez felsozlott), the silvershine, mistery gang, stb.).
walter77 2010.04.07. 18:06:14
Na egy dologban biztosan egyetértünk. Nevezetesen, hogy sokkal több óriási zene van, mint amennyit a rádiókon keresztül meghallgathatunk. Persze ma már szerencsére vannak tematikus adók amik kellő alternatívát adnak a mainstreamhez képest.