Ez borzongató volt. Már miközben álmodtam, tudtam, hogy az álom többet jelent önmagánál, kifejez valami nagyon alapvető és mély dolgot. De nem tudom, mi az. Ezért inkább ideírom az álmot, közszemlére bocsátom. Hátha olvasóm jobban érti. Vagy egyáltalán: eszébe jut róla valami.

Beszélgetés a bátyámmal arról, hogy a mi lakásunkon át hogyan tudtak betörni idegen alakok Irénke nénihez.

"Most már értem, hogy be tudtak mászni. De hogyan jutottak be hozzánk?"
"Hiszen mindenki tudja, hogy ezek a zárak mit sem érnek."
"Tehát bejöttek hozzánk a betörők?"
"Persze, minden éjszaka járnak itt idegenek."
"Az lehetetlen."
"Miért lenne lehetetlen?"
"Akkor tudnék róla."
"Nem tudsz róla, mert alszol."
"Na ne! Azért ha jár valaki a lakásunkban, arra csak fölébredek!"
"Ezek szerint mégsem."
"Vagy ezek szerint nem jártak nálunk."
"De jártak. Minden éjszaka bejönnek."
"Nem hiszem el."
"Pedig így van."
"De nem."
"De igen."
"De nem. Ha valaki a családból jár-kel éjszaka a szobában, azt is érzékelem."
"És nem kelsz föl?"
"Nem hát."
"Na hát. Lehet, hogy az idegeneket is érzékeled, de nem kelsz föl, mert minek."
"Akkor sem hiszem el. Még hogy csak úgy bejönnek."
"Minden éjszaka bejönnek."
"Volt már, hogy végigvirrasztottam az éjjelt, és nem emlékszem idegenekre."
"Hát jó, lehet, hogy nem minden éjszaka. Ha látják, hogy ébren vagyunk, akkor nem. De majdnem mindig. Éjszakánként itt nagy járás-kelés van. Ezt mindenki tudja."