HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.12.04. 14:30 pontilyen

Olvasott

Egész életemet írással töltöm, nagyjából öt éves korom óta minden nap teleírok legalább egy A5-ös méretű papírt, ennek ellenére nehezen veszem föl a tempót, nehezen juttatom magam abba a helyzetbe, hogy mondjuk heti egynél többször jelentkezzem itt. Hogy miért? Jó kérdés. Nem tudom. Úgy látszik, összeszedni a gondolataimat mást jelent, mint írni. Úgy látszik, ez két különböző tevékenység. Gondolat-összeszedésben pedig olyan igazán erős sohasem voltam. Sőt volt is bennem mindig némi idegenkedés azokkal a szerzőkkel (például filozófusokkal) szemben, akik betájolnak maguknak egy gondolati tartományt, és módszeresen kifejtik. Sohasem értettem, hogy miként nem unnak rá. Annyi minden van az életben. Annyi mindenről lehet csevegni, gondolkodni, eszmét cserélni; hogyan képes valaki arra, hogy ezt a sokféleséget módszeresen kizárja a tudatából? Aszkézis. Igen, ez a válasz: az aszkézis. A gondolat-összeszedés éppolyan aszkézis, mint az ételektől való tartózkodás. Élvezetmegvonás egy magasabb cél érdekében.

Jártam a héten egy könyvbemutatón, ahol elhangzott a következő mondat: "Kosztolányinak egyebek között megvolt az a rossz tulajdonsága is, hogy rengeteget olvasott". Valami szíven ütött ezt a mondatot hallva; és hosszú-hosszú gondolkodás, töprengés, érlelés után eszméltem rá, hogy mi lehet az. Az olvasás értékéről van szó. Arról, hogy mit jelent az: olvasni. Hogy ez jó-e. És rádöbbentem, hogy mennyire elvesztette számomra értékét, egykor nagyon is valóságos, kézzelfogható értékét ez a fogalom: olvasni. Sajnos, úgy látszik, ez is olyasmi, amit bedarál az élet körforgása, mint a fennkölt és nemes pillanatokat. Ám a mondatot hallva ismét eszembe jutott, hogy mi volt ez az érték.

Az ember úgy nő föl, hogy a körülötte élők nem olvasnak. Igen, igen, ne tessék közbevágni. Ez így van. És jól is van így. Egy egészséges gyerek ne is olvasson, hanem játsszon, építsen, verekedjen, focizzon, éljen, élvezze az életet. Jellemző, hogy általános iskolában legfeljebb a lányok azok, akik olvasnak. Ha fiúk olvasnak, akkor valami értéktelen dolgot, ponyvát, kalandregényt. Ismétlem: jól van ez így.

Ám az olvasás, az olvasottság igazi értéke pontosan ezen háttér előtt mutatkozik meg. Mert mindig van egy-két fiú, esetleg lány, aki olvas. Ezek többnyire az életben, játékban, verekedésben stb. sikertelen emberek, akik ezt a sikertelenséget olvasással kompenzálják. És ez így ismét csak nagyon jól van. Mert vannak olyan sikertelenek is, akik nem olvasnak, és belőlük lesznek a rossz emberek. Az olvasás megment minket ettől. Mert az olvasás értéke ez: ráébreszt arra, hogy a világ viszonylagos. Ráébreszt arra, hogy nemcsak az a világ létezik, amelyikben élünk, hanem ezerféle más világ is létezik, és azok a világok semmivel sem jobbak, mint a miénk, egyszerűen csak másmilyenek. Ez a tapasztalat, azt hiszem, az olvasás kalandja, lényege, ez a tudás teszi az olvasást értékké.

Ez a tudás azonban egyre inkább elhalványul, ahogy felnövünk. Miért? Talán, mert tényleg minden világos kép összegyűrődik, ha egy forgó malomkerékbe kerül? Talán, mert túl sok gonosz ember lebzsel az irodalom körül, akik nem elégednek meg a viszonylagosság tapasztalatával, hanem egy-egy részterületet abszolutizálni akarnak? Nem tudom. De a probléma élő. Mert ha meghalljuk valakiről, hogy olvasott, akkor sajnos csak ritkán gondolunk abba bele, hogy ez mit jelent.

Miért, mit jelent? Hát azt jelenti, hogy nem zár ki semmit; mindent belát, mindent eltűr, mindent elfogad, mindent elhisz, mindent remél. Mielőtt megszólalna, még egyszer elmondja magának: "ellenfelemnek is igaza van". Aztán, vállalva a rövid aszkézist, összeszedi a gondolatait, és fölvázol egy modellt. Aki "rengeteget olvasott", az rengeteg modellt elfogadott, tehát lehet vele csevegni, társalogni, lehet neki újabb modellekről beszélni; megvetni biztosan nem fog minket, megérteni viszont biztosan megpróbál.

7 komment

Címkék: írás olvasók


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr122492578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

walter77 2010.12.06. 12:13:52

Most amolyan első gondolat - a szóbanforgó aszkézist teljesen mellőzve jutott eszembe - de valahogy azt érzem, mintha kimaradna egy fontos mozzanat az olvasás értéke kapcsán. Jelesül arra gondolok, hogy az egy viszonylag optimista nézet, hogy aki olvas az tapasztal és el is fogad más vélekédeseket, hogy nyitott "az ellensége véleményére" is.

Szeintem ennek előfeltétele egy ezzel összhangban lévő attitűd, ami fogalmam sincs honnan ered, vagy mik a kialakulásának feltételei.

Az ilyen értő olvasás ma már nagyon ritka. Gondolom ismerős (merthogy egy posztot is írtál erről), hogy Ortega A tömegek lázadása művében írja (nem szószerint így, de nagyjából), hogy manapság már joggal gondolhatja egy szerző, ha a könyvét kézbe veszik, akkor nem azért hogy tanuljanak tőle, hanem hogy bírálják, kritizálják. Ha ez igaz volt anno, akkor ma hatványozottan igaz ez, pláne ebben a kommentelős, semmit sem végig gondolós, érv nélküli, pusztán kinyilatkoztatós világban.

pontilyen 2010.12.06. 18:39:35

@walter77:

Lehet, hogy rátapintottál a lényegre. Vagyis, hogy az olvasás azért veszít a presztízséből, ahogy növünk, mert egyre gyakrabban találkozunk a silány olvasással, illetve azzal az olvasással, amikor valaki nem is olvas, hanem belelát valamit a szövegbe, és azzal hadakozik (vagy azt élteti).

Eredeti értelmében az olvasás mindig valami újjal való szembesülés. Aki olvasott, az tud valamit, amit mi nem. Ennek a gondolatnak súlya kell, hogy legyen. Nem arra mondjuk az "olvasott"-at, aki úgy gondolkodik, mint mi, hanem ellenkezőleg: aki olvasott valamit, amit mi nem. Vagyis az olvasás egyik alapjellemzője, hogy ellentmond megszokott nézeteinknek.

aSimon 2010.12.06. 19:49:10

Egy benyomásomat szeretném megosztani. Mintha az általános (magyarországi) nyelvi-kulturális elszegényedés az internetes világot még jobban jellemezné, mint a többit. Nem csak arról van szó, hogy a szókincs lecsökken, hogy paneleket alkalmazunk, vagy hogy sokakra jellemző a bunkóság, türelmetlenség stb. Hanem valami ilyesmiről is, hogy már nem olvassuk egymás szavait, nem érzünk mögötte mélységet, hanem a gyors hatás válik az egyedül fontossá. Így pedig észrevétlenül átcsap szócséplésbe a párbeszéd. Ha nem vagyunk kíváncsiak rá, hogy a másik honnan, milyen perspektívából mondja azt, amit mond, akkor tulajdonképpen nem is értékelhetjük a szavait. Tehát én ilyen értelemben hosszabbítanám meg annak az irányát, amit írtál: az olvasottság azt is jelenti, hogy képesek vagyunk olvasni a másik szavaiban és szavai között. Egyébként azért is tetszik a blogod, mert ilyen olvasottságot érzek benne.

pontilyen 2010.12.06. 21:20:08

@aSimon:

Köszönöm; valóban nem csupán a pillanatnyi hatása fontos valamely szövegnek, még ha erre nevel is minket a net/SMS/cset. Az igazi társalgás szavainak mélységük, történetük van. Hozzáteszem gyorsan: nem lehetetlenség, hogy ilyen társalgások a neten is létrejöjjenek.

walter77 2010.12.07. 11:56:54

@pontilyen:

Végülis, akkor nem is az olvasás veszít a prezstízséből, hanem egyszerűen sokkal többen hallatják a hangukat olyanok, akik nem párbeszédet akarnak folytatni, hanem csak kinyilatkoztatnak, és ezekkel nem lehet és nem is érdemes vitázni, ahogy @aSimon: is mondta. (Akinek a blogodra vonatkozó kijelentésével is egyetértek, nade elég volt már a váll veregetésből. :) )
Visszatérve az olvasáshoz, lehet, hogy csak arról van szó, az olvasottság kapcsán is (vorsicht! meredek párhuzam jön) amire Hornby világított rá a Focilázban: nem csak a rossz csapatoknak vannak huligán drukkerei, de egy rossz csapat mellet csak ők tartanak ki, egy nagy csapatnál is ott van ugyanaz a 2000 balhés pali, de ők egyszerűen feloldódnak a tömegben. Itt is lehet, hogy csak annyi történik, hogy ritkábban találjuk meg egymást, mert sokkal nagyobb a merítés.
Emiatt akár úgy is tekinthetjük, hogy az olvasottság presztízse nő, és nem pedig csökken.

aSimon 2010.12.07. 14:39:55

@pontilyen: Szerintem sem lehetetlen, de legalábbis a magyar neten ritka az ilyen.
@walter77: Ez jó, tetszett a focis hasonlat :) Alapítsuk meg az Olvasott Balhés Emberek Társaságát...

walter77 2010.12.08. 10:28:01

@aSimon: Az ötlet jó! Már csak focicsapatot kéne találni...
süti beállítások módosítása