HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2011.06.16. 12:09 pontilyen

Franciák és németek

Huszadik század végi gondolkodók szövegeit olvasva gyakran van olyan érzésem, hogy egy adott szerző nemcsak saját nézeteit fejti ki, de egyben egy gondolkodási hagyományt is reprezentál. A németek egy német hagyományt, mely visszanyúl Kantig és Hegelig; a franciák egy Descartes-ig visszamenő francia hagyományt; az angolok pedig a pragmatikus gondolkodás Hume-ig visszamenő hagyományát. Ezzel természetesen még nem mondtam semmi olyat, ami ne lenne triviális. (Bár egyébként nem is annyira triviális, mint amilyennek hangzik; Ortega y Gasset szerint Európában valójában csak egyetlen, európai hagyomány létezik a kultúrában, filozófiában, tudományban. Minden komoly európai filozófus olvasta egyaránt Kantot, Descartes-ot és Hume-ot, senki sem szelektál "nemzetek" szerint. De a hagyomány nyilvánvalóan többet jelent annál, mint hogy ki mit olvasott.)

Régebben én a német típusú gondolkodást jobban szerettem; világosabbnak, tisztábbnak és "optimistábbnak" éreztem. Goethe mondta Kantról: olyan az ő szövegeit olvasni, mint amikor az ember egy világos terembe lép. Hegel is ilyen, és az egész rájuk épülő hagyomány. Persze ezeket a szövegeket is fárasztó és nagyon nehéz olvasni, mégis az az érzése az embernek, hogy ugyanaz a szó mindig ugyanazt is jelenti, nincsen zűrzavar. Az egész pedig végülis egy üdvtörténetre fut ki. Ha elég okosak és bölcsek leszünk, a problémáinkat meg tudjuk oldani közös erővel, és föl tudjuk építeni (legalább gondolatban, és hát az elég) a Kánaánt.

Tudom, a német hagyomány nem ez. Ennél sokkal összetettebb és szerteágazóbb. Már maga Kant is kivéd minden egyszerű támadási lehetőséget, és akkor hol vagyunk még Hegeltől, Marxtól, Schopenhauertől, Nietzschétől, Heideggertől, Gadamertől?? Nietzsche egyébként is kivétel. Őt (van az embernek egy ilyen érzése) legmélyebben a franciák értették. Őt a németek inkább csak torzul értették, és még talán Heidegger a legkevésbé torzul. De a többieknél valahogy mind ott van a javíthatatlan optimizmus, a megoldás lehetősége, az üdvtörténet. Az összeborulás a megértésben [Gadamer], a konszenzusban [Habermas], a nemzetközi forradalomban [Marx] vagy az abszolút szellemben [Hegel].

Ezzel szemben a francia szövegek (Derrida, Foucault, Lyotard, Merleau-Ponty, Sartre stb.) zűrzavarosaknak, ellentmondásokkal terheltnek, következetlennek, nyelvileg diffúznak tűntek nekem. Ma már azonban ezeket szeretem jobban. Ezeket érzem "igazabbnak", "pontosabbnak", "találóbbnak". Miért? Mert semmi okunk nincs optimistának lenni, ráadásul semmi értelme sincs. Ezek a posztmodern francia szövegek valahogy kisiklanak az üdvtörténeti olvasat minden kísérlete elől, és ez roppant módon izgalmassá és vigasztalóvá teszi őket a szememben. (Nem is véletlen, hogy ezeket a szerzőket Nietzsche sokkal jobban érdekelte, mint a németeket, akik inkább amolyan kötelesség gyanánt foglalkoztak vele, ismét Heidegger kivételével. Egy német, még amikor avantgárd is, akkor is kötelességteljesítés végett az.)

Azt akarom írni, hogy nekem, bár sajnos csak fordításokban ismerhetem, nagyon megtetszett a francia gondolkodási hagyomány szelleme. A németek mindent meg akarnak érteni. A franciák nem akarnak semmit sem megérteni, ők szórakozni akarnak. Inkább (be)látják, hogy a gondolkodás szeretetének semmi helye nincs a tudományok között, még ha valamilyen okokból oda sodorta is őt az élet. Amely helyzetet persze elfogadják, hiszen mégiscsak pénzt kapnak érte, miáltal könnyebben tudnak foglalkozni a hobbijukkal. A német filozófia ezzel szemben egy heroikus erőfeszítésként is felfogható, hogy a gondolkodásnak mint tudománynak értelmet adjon, azaz rámutasson annak gyakorlati hasznára. (Ilyen szempontból a német filozófia valóban több eredményt ért el, mint a francia.)

Ennek az elmélkedésnek egy idézet az apropója. Egy olyan idézet, amely megdöbbentett. Rávilágított ugyanis arra, hogy igazából nekem miért vált szimpatikusabbá a francia filozófiai hagyomány. Másképpen: miért lett taszítóvá az optimizmus.

Jean-François Lyotard [A posztmodern állapot című alapmű szerzője] mondta 1985-ben Richard Rorty, amerikai filozófussal vitatkozva a következőket:

Ez a kollokvium francia-amerikai: úgy vélem, azoknak a nehézségeknek az egyike, amelyek amerikai (vagy éppenséggel német) barátainkban a recent French thoughtnak nevezett jelenséggel kapcsolatban felvetődnek, egy olyan problémamegközelítésből ered, amely valóban megkülönböztetett módon francia. Hosszas fejtegetés helyett mindössze arra utalnék, hogy mi, franciák képtelenek vagyunk elgondolni a politikát, filozófiát vagy az irodalmat anélkül, hogy eszünkbe ne jutna, miszerint a modernségben mindez, vagyis a politika, filozófia, irodalom, a bűn jegyében fogant. 1792-ben bűntettet hajtottak végre Franciaországban. Megöltek egy derék, egészen szertetre méltó királyt, aki maga volt a legitimitás megtestesítője (abban a Hegel által kifejtett értelemben, hogy a legitim hatalomnak egy élő individuumban kell megtestesülnie). Nem tudunk nem emlékezni arra, hogy ez a bűn szörnyűséges. Ez annyit jelent, hogy amikor megkíséreljük elgondolni a politikát, jól tudjuk, hogy a legitimtás kérdése minden pillanatban felvethető. Saját történelmünkből tudjuk ezt, mivel e bűntény óta vagy tízszer változtattuk meg az alkotmányt, ami korántsem véletlen. A legitimitás kérdése bármikor, bármilyen apró politikai esemény kapcsán fölvethető, ami az Egyesült Államokban nem így van. Ugyanez a helyzet az irodalommal. Az amerikaiak, vagy éppannyira az angolok vagy a németek számára nagy nehézséget jelent annak megértése, hogy az, amit nálunk écriture-nek, írásnak neveznek, e bűn emlékezetéhez kapcsolódik.

Hogyan beszélhetünk legitim hatalomról (akár a tudás terén "igazságról"), ha a legitimitás megtestesítőjét primitív alakok bármikor megölhetik? Igen, ez a mélységes szkepszis, történelemfilozófiai szkepszis nagyon tetszik nekem, egyszersmind elidegenít minden szövegtől, amely azt feltételezi, hogy a világfolyás pozitív irányban megváltoztatható, ha majd elég okosak leszünk.

16 komment

Címkék: filozófia németek franciák nietzsche lyotard


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr582988993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szemet 2011.06.16. 14:24:56

Szerintem ezeknek a hozzáállásoknak egy elég erős "önbeteljesítő" dimenziója is van. (mivel a múlt meghatározza a gondolkodást, a gondolkodás pedig befolyásolja a jövőt)

És ennek mértéke talán a pesszimistább világnézet esetén nagyobb, így az könnyebben válik önigazolóvá mint a másik út.

Egyszóval a Franciáknak eleve sokkal könnyebb dolguk van, és minél jobban tematizálnak később csak még könnyebb lesz nekik. ;)

pontilyen 2011.06.16. 14:52:09

@szemet:

Igen, korábban egyébként éppen ez volt az egyik legfontosabb érvem az optimizmus (a világ alakíthatósága) mellett. Jobban érezzük magunkat egy olyan világban, amelyikről úgy képzeljük, hogy alakítható.

Csakhogy ma már ebben nem vagyok annyira biztos. A "jó érzésünk" sok tényezőtől függ, és ezek közül csupán az egyik az, hogy a "világ történetét" milyennek képzeljük el.

_andris 2011.06.16. 16:31:43

Én jobb szeretek pesszimista lenni. nem érzem jól magam optimista gondolatokkal a fejemben :)
Magyar filozófia nincs is, helyette van a szépséges magyar költészet. Mi így játszunk komolyan a gondolatokkal és a valósággal.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2011.06.16. 17:49:08

legitimitás: múlandó magyarázat arra, hogy miért helyezd a te családod fölé az enyémet. regicídium volt előtte is, meg azóta is, megszámolhatatlan.

Anselmo 2011.06.16. 22:21:09

Van valami mesterkéltség abban, ha úgy alkotjuk meg az elméletet, hogy mindenképp jó vége legyen. wishful thinking. talán kicsit érzéketlen is.

pontilyen 2011.06.17. 11:13:22

@bs395: "legitimitás: múlandó magyarázat arra, hogy miért helyezd a te családod fölé az enyémet."

Igen, kb. pont ugyanezt mondja Nietzsche (meg Foucault). :-)

"regicídium volt előtte is, meg azóta is, megszámolhatatlan"

Igen, csak nem mindegy, hogy emlékeznek-e rá.

@Anselmo:

Az érzéketlen jó szó. Nekem is eszembe jutott. Az "optimizmushoz" érzéketlenség is kell, és ez nem teszi rokonszenvessé.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.06.17. 11:59:26

én még nem szenvedtem eleget az optimizmus érzéketlenségétől ahhoz, hogy egyáltalán átérezzem a problémát.
Én úgy látom a jót meg a rosszat, mint egy számegyenest.a jó pozitív, a rossz negatív. Köztük van a 0, amit én a semmivel, a nemlétezéssel társítok, és tudom, hogy a 0 több, azaz jobb, mint a negatív számok. Szóval nem tudom felfogni, hogy mi értelme van a pesszimizmusnak és ezzel az egész konzervativizmusnak. Ha minden szar, és ez így is marad (röviden ez a konzervativizmus lényege, az üdvtörténettel szemben), akkor még mindig fennáll az (ön)pusztítás lehetősége, amivel 0-ra kihozzuk. Szóval MINDIG lehet javítani a helyzeten. Vagy igaz az üdvtörténet, vagy öngyilkosok leszünk, de nem kell elviselni semmit, amit nem akarunk.

szemet 2011.06.17. 12:29:01

A legitimitás érdekes kérdés, nyilván személyek/csoportok hatalma esetén mindig felmerül és szerintem ez inkább jó mint rossz.

De pl. ennek kiterjesztését az ismeretekre - mint egyes posztmodern gondolkodók szeretnék - már kérdésesnek tartom: számomra a "sajtból van a Hold" és a "kősziklából van a Hold" nem egyformán legitim állítás...

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2011.06.17. 14:22:10

@pontilyen:
akkor viszont nem értem a különbséget :-).

pontilyen 2011.06.19. 11:06:01

@peetmaster:

Értem, hogy mit mondasz, de ez egy egydimenziós modell, az élet meg jóval összetettebb, többdimenziós. Attól, hogy általában nem tartjuk tökéletesnek (avagy "jónak") a világot, még lehet kedvünk élni benne, mert létezhetnek olyan szempontok, amelyek "merőlegesek" a számegyenesedre.

@szemet:

Az ismeretek értéke viszonylagos. Mit akarunk állítani azzal, hogy "a Föld kerek", "a Hold ilyen és ilyen" és így tovább? Igazából mindig ez a kérdés.

@bs395:

Mármint Nietzsche és Foucault/Lyotard/franciák között? Nietzsche ugye kivétel. Hegel ellensége, nem tipikus német gondolkodó.

Az idézet ugyebár azt mondja (szerintem), hogy valamely legitimitás forrása mindig megkérdőjelezhető.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2011.06.19. 13:45:16

@pontilyen:
ám közben bűnnek érzik. itt érzek némi ellentmondást, de hát ugye a világirodalom az effajta disszonanciákra épül :-).

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.06.19. 17:03:30

@pontilyen: jó nem feltétlenül = tökéletes. Csak a javulás lehetőségének a tagadását nem vagyok hajlandó elfogadni.

pontilyen 2011.06.21. 15:56:46

@bs395: "a világirodalom az effajta disszonanciákra épül"

Ezt szépen megfogalmaztad. :-) De tényleg.

@peetmaster:

A javulás _lehetőségét_ szerintem senki sem tagadja.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.06.21. 16:58:26

@pontilyen: pedig nekem nagyon úgy tűnik. Ugyanis azt tagadják, hogy emberi hatásra közeledhetnénk a földi mennyországhoz (üdvtörténet tagadása).

Anselmo 2011.06.22. 20:53:41

@peetmaster: azt mondani, hogy ha az élet rossz, akkor még mindig ott az öngyilkosság, szerintem érzéketlen.