Pontyi Bessenyei György: Filozófus című drámájának egyik hőse és mindenképpen legemlékezetesebb figurája. Olyannyira, hogy én személy szerint az egész műből nem is emlékezem másra, mint őrá. Pedig korántsem valamiféle nagyszerű ember, inkább nevetséges, ha már. Úgy viselkedik, mint a vidékiesség elefántja a kifinomult ízlés porcelánboltjában. Nem érti a dolgokat, egyszerű és konzervatív. Ráadásul kalamajkát is csap maradiságával. A mérleg ellenserpenyőjében mégiscsak ott van, hogy "de viszont" emberi.
Ne csapjon be minket a párhuzam, a "filozófiai" nyelv Pontyi általi használata. A ma filozófusai az informatika ördögei, akik a számítógépek ágas-bogas hálójában ismerik ki a legjobban magukat. Ma ők az írástudók. Pontyi nem ilyen. Ő megijed, ha valami zűrzavar támad a bitek sokadalmában. És lőn.
No de, újra itt van, és újra vár mindenkit szeretettel. Először is a Feltámadás ünnepének boldogságát kívánja a keresztényeknek, a többieknek pedig egy szép tavaszi hétfőt. És fürkésző figyelmet olvasóinak, hátha nemsokára újra kedve támad írni, beleúszkálni a rászabadított világhálóba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.24. 00:47:53
A Pontyi ősváltozatát én írtam le először, akkor még Ponti voltál. A név kitalálásának egyszerű oka volt, hogy ismerem a valódi neved, azon viszont nem akartalak szólítani, de kellett egy név.
Ebből lett a Pontyi, amelynek, ki gondolta volna, irodalmi háttere is van. (A műveltebbek.)