HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.04.08. 16:26 pontilyen

A tanárverésekről

A tanárverésekről nincs véleményem. Egytől három évig terjedő szabadságvesztés az ilyennek, megtorlás, Szibéria. De ez nem vélemény. Az sem vélemény, ha valaki visszadobja a labdát, hogy "bizonyára volt oka, tehát nem a gyerek a felelős". Nem azért nem vélemény, mert a teháttal együtt ez így tök logikátlan. Hanem azért, mert vélemény csak ott keletkezhet, ahol minden ismeretünket kockára merjük tenni, és ha A-t mondunk, B-t is mondunk. És akkor talán-talán (viták hosszú menetében) kialakul egy véleményünk, amely azonban a mi számunkra épp olyan meglepő és új, mint a többiek számára.

Ebben bízom, amikor most elkezdek merengeni a tanárverésekről. Hogy tehát írás közben rájövök valamire.

Induljunk ki abból, hogy volt oka. A gyereket (a verőlegényt) nyilvánvalóan nem érdekelte az adott tanóra. Ebben semmi meglepő nincsen. Azért nem érdekelte, mert nem értett belőle semmit. Ebben sincsen semmi meglepő. Egy átlagos tizenéves értelemszerűen nem érti azokat a dolgokat, amikről az iskolában hall. Ez nem csak az olyan dolgokra vonatkozik, mint a Boyle-Mariotte féle gáztörvény, de olyanokra is, mint pl. Arany János költészete. Maradjunk dialektikusak, és szögezzük le, hogy ez nem valamiféle elmarasztalás, hanem annak rögzítése, hogy iskolarendszerünk (értsd: az embereké) így épül föl. De miért? Ennek megválaszolásához vissza kell mennünk a múltba, mégpedig olyan messzire, amennyire csak lehetséges.

Az általunk legősibbnek vélt emberi társadalmakban a fiatal embereket a legkegyetlenebb beavatási szertartások során nevelték felnőtté. A fiúk hátából szíjat hasítottak, a lányokat pedig évekre egy levegőtlen ketrecbe zárták, így tartották fogva őket. A szertartások nem mindenhol történtek azonos módon, de lényegük, azaz a kegyetlenség, minden ősi társadalomban megnyilvánult. De vajon miért volt erre szükség? Nyilvánvalóan azért, hogy a törzsön belüli hatalmi viszonyokat konzerválják. Minden társadalom lényege, hogy egy bizonyos hatalmi renden belül reprezentálódik. Az európai szellem, a görögség és a kereszténység természetszerűen fellázadt a kegyetlenség ellen, voltaképpen azonban csak a hatalomgyakorlás módjait változtatta meg. Jó okunk van feltételezni, hogy mostani társadalmunk lényegét tekintve (azaz hogy egy bizonyos hatalmi rendet reprezentál) nem különbözik az emberi együttélés korábbi formáitól. Igen ám, de most a szíjhasítás és a ketrecbe zárás mégse divatozik. Talán mert emberségesebbek lettünk? A társadalmi evolúció éreztette jótékony hatásait? Ugyan már. A hatalomnak egész egyszerűen nincs szüksége a kegyetlenség ilyen nyílt gyakorlásának eszközére, mert más úton-módon sokkal stabilabban konzerválni tudja hatalmát. A beavatás külsőségei (iskola, törvények stb.) megmaradtak, ezek azonban már nem rendelkeznek azzal a mindenki számára megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, mint a törzsi civilizációkban az erdei ház. Ellenkezőleg: a görög és keresztény gondolkodás épp a tekintélyelv megkérdőjelezésére építette hatalmi struktúráit. Mindezt egy metafizikai gondolkodással valósíthatta meg, vagyis azzal a trükkel, hogy a jelenlevő valóság fölé egy másikat helyezett. Így a tekintélyelv tagadása tökéletesen integrálható lett saját hatalmi rendjébe, hiszen metafizikai síkon a tagadás ugyanúgy része a szintézisnek, mint az állítás. Egy rendszer tagadása csak ott rombolja le a rendszert, ahol nincsen metafizika.

Ebben a metafizikai rendben virágzott ki a középkori (azaz modern) iskolarendszer. Lényegében ennek válságát éljük most. Ma ugyanis az átlagember (értsd: a tanárjára támadó tizenéves verőlegény) nem hisz metafizikai igazságokban; tagadása nem építi, hanem folyamatosan roncsolja a rendszert. Ott persze igen (mint az angolszász államokban), ahol a metafizikai hagyomány még mindig döbbenetes erővel jelen van. Magyarország nem (biztos, hogy) ilyen hely. Angliában olyasmi, mint itt a Tanácsköztársaság, nem jöhetett volna létre.

Aki a rend(szer) lerombolásába fekteti bizalmát, annak mindenesetre aligha van sok oka örülni. A rend ugyanis újra meg újra megképződik. Mégpedig nem úgy, hogy az előző rendet teljes mértékben megsemmisíti, hanem úgy, hogy integrálja, felszívja magába. Így élnek tovább jelen rendszerünkben a beavatás szertartásai, megszelídült formában. De véletlenül se bízzunk abban (Hegellel együtt), hogy egy új rend mindig megszelídíti az előzőt. Ez csak olyankor történik meg, amikor létezik valamilyen szellemi erő, amely ilyen irányban hat. Európa bölcsőjénél Szókratész és Jézus voltak a nevelők. A most (talán) alakuló új rend bölcsőjénél Nietzsche és Marx. Nem biztos, hogy sok okunk van optimistának lenni. Soha ne feledjük el: húsz év múlva a társadalmunk olyanokból fog állni, akik ma büszkék arra, hogy megverik a fizikatanárt. (Mert aki azt hiszi, ez egyedi eset volt, az semmit sem ért.)

 

26 komment

Címkék: kultúra társadalom iskola rend beavatás tanárverések


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr25416968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.08. 20:09:19

Abban az új világban ennek az írásnak a címlapon lenne a helye...

Én is foglalkoztam a témával a saját vackomban (olvastad, hozzászóltál), de amit itt leírsz, nagyon komoly elemzés. Úgy értem, ilyen megközelítést még nem olvastam. Pedig érdekel a dolog, valahogy nekem az iskola maradt a mániám.

Ha jól értem, írásodban mi kultúránk, értékeink hanyatlásáról van szó. Sokaknak nem jelent semmit, sőt nem is értelmezhető a probléma. Nem csupán az történt, hogy megvertek egy (100 v. 1000) tanárt, hanem egy kérdésen felüli hatalmi alapintézmény rendült meg. És - ami legalább ennyire megdöbbentő - a társadalom bár nagyrészt elítéli ezt, de tenni nem tud semmit. Vagyis később, amikor a mai tanárverők választópolgárrá válnak (Éljen a demokrácia!), már lehet, az ítélet is csak viszonylagos lesz.

Szóval vagy anarchia jön, amikor az erősebbek minden következmény nélkül verhetik a gyengébbeket vagy bárki bárkit. Vagy diktatúra, amikor az állam mondja meg, ki verhet kit, és nyilván ő maga sem fél bepiszkolni a kezét.

Egyiket sem akarom. De inkább rendre vágyom. (Akkor meg jön az itt publikált szintén remek írás dilemmája, elég-e az egyén békességéhez, ha "jól viselkedik".)

motolla 2008.04.08. 20:13:12

Nana. Biztos, hogy egy tanárnak megrázó, hogy megvertek kollégát, de ez az apokaliptikus végszó még akkor is rossz szájízű, ha költői túlzásnak van szánva. És nem kéne abból kiindulnod, hogy vajon mi volt az oka, ha bele se gondolsz igazán. Ha szóba se kerül, hogy vajon mennyi tekintélytiszteletet olthattak belé otthon, vagy miféle társadalmi igazságtalanságok érhették az általad verőlegénynek titulált gyereket, hogy ennyire a társadalom ellen fordult. Értem én, hogy beáll a szemüvegedbe a remegés, ha tanárverő diákhordákra gondolsz, de az efféle irracionális félelmeket inkább rejtegetni kéne, mint kidoboltatni

pontilyen 2008.04.09. 15:12:02

Azért írom (pontosabban: azért publikálom) ezeket a bejegyzéseket, hogy vitatkozzunk rajta, illetve beszélgessünk róla. Így aztán hálás vagyok mind a magasztaló, mind az elmarasztaló kommenteknek, hiszen mindkét típus elgondolkodtat. Lehet, hogy szószátyár leszek, előre is bocsánat.

Reckl_Amál:

Igen, ez a "nem tud tenni semmit" a legmeghökkentőbb. Természetesen nemcsak a felállított (jelenleg úgy fest: teljesen értelmetlen) parlamenti bizottság működésére gondolok. Az egész felnőtt-társadalom, úgy ahogy van, tehetetlen. Tünetileg talán ki tud találni ideiglenes megoldásokat, de a gyökérkezelésre teljesen alkalmatlan. Számomra ilyen tüneti kezelés a "szigorú tanárok" alkalmazása, akiknek láttára "beáll a remegés" a diákok szemüvegébe. De a "pszichológiai tanácsadás" iskolába való bevezetésétől is csak egészen naiv emberek várhatnak gyökeres megoldást. Marad a dilemma és a csodálkozás; de ki tudja, meddig?...

motolla:

Értem én, milyen közhelyek felé akarsz terelni. Csak éppen ezeket a közhelyeket (pl. az agresszió tanult válasz, környezet szülte szociális gondok blabla blabla) ilyen egyszerűsített formájukban, valódi magyarázó erő híján nem fogadom el. A problémát sokkal-sokkal mélyebbnek látom ennél.
Az általad fölidézett (bár nem beidézett) pszichológusok gondolkodása teljesen történetietlen; abból indulnak ki, hogy az ember nevű élőlényt lényegében már kiismerték. (A legmelegebb szívvel ajánlom Michel Foucault könyvét A bolondság történetéről, amelyben leleplezi kortárs pszichológiánk nevetséges történetiségét!)
Az agresszió okai soha nem olyan egyszerűek, hogy van egy deviáns környezet, a gyerek bemegy az iskolába, és visszatükrözi a tanult devianciát. Aki ezt képzeli, nem ismeri a saját magában is benne rejlő, mélységesen agresszív deviáns erőket.
Nem arról van szó, hogy én ezektől "irracionálisan félek", és hogy ezt a félelmet "el kéne fojtanom"; inkább arról, hogy semmilyen megértése a problémának nem képzelhető el anélkül, hogy számot vetnénk azzal, hogy a verőlegény akkor is ember, ha tizenhat éves, és akkor is, ha negyvenkettő, és hogy egyáltalán nem áll olyan messze tőlünk, mint azt olykor képzelni szeretnénk.
(Azt hiszem, erre utalt a bejegyzés utolsó mondata.)

Tulip (törölt) 2008.04.09. 23:24:23

Kedves Pontilyen! Eddig csak olvastam a bejegyzést, de most már úgy éreztem, hogy írnom kell. Tudod, az írás néha kényszer. Ám ne várj tőlem olyan mély fejtegetést, amit megszokhattunk Tőled, egyszerű ember vagyok, nincsenek metafizikai összefüggések a fejemben, aztán a világot meg nem is ismerem. Szerinted Te mekkora darabkáját ismered meg életed során? No, de mégis inkább a fentiekhez kapcsolódva jutott eszembe néhány dolog. (A többihez majd más alkalommal visszatérek.)
1. Az eset sajnálatos, egyre gyakoribb, de nem érzem, hogy okot adna arra, hogy ebből Te általánosítva az egész társadalomban felnövő új generációra egy deviáns kitételt tegyél. Hiszen mint jelenség létezik, mégsem ilyen minden fiatal, nincs mindegyikben ennyi agresszió.
2. Nem bántó jelleggel, hanem építő csevegést kezdeményezve kérdezem: Csak a könyv és hatalmas háttéranyag (tudás) alapján - ami nyilván ott van benned- fejted ki ezt az álláspontot, vagy gyakorló pedagógusként érzed nap mint nap, milyen édes-keserű, mégis szeretettel teli csodás dolog, mikor 30-35 főnek tartasz órát, ahol vannak jobbak, rosszabbak, érdeklődők, érdektelenek. Mégis átadod a teljes lényedet, mert hivatásodul választottad ezt a pályát, s a te kezed által formálódnak a fiatalok. Nem véletlenül kérdeztem ezt.
3. Motolla írásában én sok igazságot érzek, de a tanár átütő erejű személyisége sokat segíthet azokon is, akik agresszívabbak, hátrányosabb helyzetből, széthullott családból indulnak. Nos, mi van, ha unalmas, élvezhetetlen a tanár órája? Voltál Te már kedves Pontilyen mondjuk kisegítő iskolában, vagy alapítványi oktatási intézményben? Roma-magyar vegyes osztály életét láttad, ahol motivált volt az a fiú is, akinek alkoholisták a szülei? Vagy csak az elit részét láttad eddig?
4. Mi ez az őrült pesszimizmus, ami visszaköszön Nálad? Nagyszerűek az írásaid, de roppant életidegennek és zártnak érzem az egészet.
Hát én így látom, s most várom szépen a cáfolataidat, vagy a gondolataidat erről, csak őszintén kérlek és metafizika mentesen egy kicsit, mintha mondjuk egy kávézóban csevegnénk...:)

pontilyen 2008.04.10. 17:44:27

Kedves Tulip!

Köszönöm a kérdéseidet, szerintem nyilvánvaló, hogy építő szándékúak. Én is így próbálok csalás nélkül (szétnézni könnyedén) válaszolgatni rájuk.

0. Nem tudom, milyen mélységeiben ismerem a világot. A világ akkora, hogy lehetetlen befogni, "objektíven". Ha ilyesmire egyáltalán gondolni merek, őrületes szorongás fog el. Ezért aztán Kosztolányival mondom: "jobb is nekem nem nézni az egészbe, csak beléfogódzni egy-egy csonka részbe". Csak nem mindig sikerül "beléfogódznom". :-)

1. Persze, hogy "nem ilyen minden fiatal". De én tünetnek érzem, ami történt. Hogy LEHETSÉGES ilyen. Szerintem mindig a legrosszabból kell kiindulnunk.

2. Gyakorló pedagógus -- voltam. De ez a tevékenység olyan feloldhatatlan és megoldhatatlan dilemmák elé állított, hogy pillanatnyilag képtelenségnek érzem, hogy folytassam ezt a pályát. Szerintem egyébként (nem pesszimizmus, hanem önkritika gyanánt mondom (ld. a mottót)) egyáltalán nem voltam jó tanár.*

3. Csak az elit részét láttam eddig, de kollégáim sokat meséltek egyéb tapasztalataikról is. Nem magamról akartam írni. Szerintem én "speciális eset" vagyok.

4. Fájdalommal veszem tudomásul, hogy(ha) a szövegem életidegennek hat. De azt nem, ha "pesszimistának". Nietzsche írja (lehet, hogy nem pontosan idézem), hogy "csak az méltó a filozófus névre, aki sok embert szomorított már el". Boldogságot nem lehet megízlelni a legmélyebb szomorúság átélése nélkül.


*Ami mondjuk azért rossz érzés, mert gyerekkoromban három szakmáról álmodoztam: író vagy tanár vagy sportriporter szerettem volna lenni. :-)

motolla 2008.04.10. 19:02:12

Ne haragudj, ha anyázásnak tűnt, amit írtam. Csak arról van szó, hogy hiába merülsz a téma gyökeréig, ha ugyanoda lyukadsz ki, mint aki csak a tetejét kaparássza, és gyűlöletből meg félelemből beszél, ugyanazt a reakciót váltod ki, mert rossz emlékeket ébresztesz. Mintha a holokauszt után arról beszélnél, hogy a zsidóknak általában nagy az orruk. És az is zavart engem, hogy nem azon szörnyülködtél, hogy vannak olyan körülmények, amik ilyen embereket nevelnek ki, hanem hogy milyen körülményeket fognak később teremteni ezek az emberek. Amúgy meg nyilván el tudsz söpörni az érveiddel, főleg ha nevekkel és címekkel dobálódzol, de ettől még nincs feltétlenül igazad. És néha kicsit túl magabiztosan állítasz olyasmiket, amiket (magad mondtad) nem tudhatsz biztosan.

motolla (törölt) 2008.04.10. 19:06:14

és amúgy szerintem egyáltalán nem voltál rossz tanár

pontilyen 2008.04.10. 19:23:13

Hmmm... Először is elnézést, amiért "nevekkel és címekkel dobálódzom". Aligha fogom tudni elhitetni, hogy nem nagyzolásból teszem (és fogom tenni ezután is).

Nem, nem és nem. Ellene vagyok a "megtorlás" (azaz a bűnbakképzés) logikájának. Akár tanár, akár diák alkalmazza.

Valójában éppenséggel, hogy azokról a (történelmi) körülményekről beszéltem, amelyek olyan embereket nevelnek ki, akik embertársukra támadnak. Csak én ezt nem egyedi, lokális, elszigetelhető körülményekként, hanem közös történelmi sorsunkként ábrázoltam. Ilyenek vagyunk (MI MINDNYÁJAN), hogy kínozzuk és megöljük az embertársainkat. Kérdésként vetettem föl, mit érünk azzal, ha ezt a tulajdonságunkat eltagadjuk.

Mit érünk azzal, ha a gyereket (csak azért, mert gyerek) kivonjuk az emberek köréből.

Aki ezekbe belegondol, lehetetlen, hogy ugyanazokra a következtetésekre jusson, mint aki nem gondol beléjük. De azt elfogadom (és köszönöm, hogy fölhívtad a figyelmemet rá), hogy a bejegyzésem etikai következményei korántsem világosak, és cseppnyi rosszindulattal (?) akár nagyon csúnya dolgok is kiolvashatók belőle.

Tulip (törölt) 2008.04.10. 21:27:39

Kedves Pontilyen!

Ahogyan a név előjel, úgy megfordult a fejemben, hogy szándékosan vagy-e ilyen, vagy ilyenné formálódtál, s nem mersz váltani/változtatni?
0. Szerintem a világnak annyira kicsi részét ismerjük meg életünk során, hogy kár erőlködni, ahogy egy szeretett személy mondta nekem: rengeteg holt tudást magunkba pakolunk, aztán az agytekervényeink túlterheltté válnak olyannyira, hogy már nem vagyunk képesek kinézni a világba. Szóval Te azért mindenképpen próbálkozol "belefogódzi" egy-egy részletébe? S ha nem sikerül megérteni valamit, az elkeseredéssel tölt el? Vagy mit érzel ilyenkor? Nem jobb-e a tudatlan embernek, akit egyedül a szíve hajt, szeret, társaihoz kötődik, s gyermeket nevel? Mitől szorongsz? Hogy folyamatosak a kihívások, a buktatók, hogy hullámban jön életünkben a mélypont és a magasság? A világ ismeretét szerintem nem a sok korábban megírt okosság bebiflázása adja (persze vmilyen szintig szükséges az ismeretanyag), hanem szerintem az, hogy kilépsz az ajtón, szeretsz, szenvedsz, adsz magadból az embereknek, küzdesz, ha pedig elbuksz talpraállsz = tapasztalatokat szerzel nem könyvből kizárólagosan, hanem átélt élményekből.
Aztán azt írod nem voltál jó tanár. Dicséretes az önkritika, de miért értékeled itt alul magad? Kedves ismerősöm dadogott és hadart, amikor gyakorlati idejét kezdte az osztályban, majd elfogadta a segítséget, fejlesztette magát, a diákok előtt is lett sikerélménye - hozzáteszem kemény munkával és hittel, hogy jobb lesz.
Nézd én olyan iskolába (is) jártam, ahol voltak cigány osztálytársaim, meg aztán sok évig a magas elit tapasztalata adta a kettősséget. Mégis mi alapján ítéled magad speciális esetnek? Viszont ha annak érzed magad, kényelmes-e ebben megmaradnod, vagy változtatnál ezen? Akkor tedd!
A szöveged életidegennek hat, mert ez jött át nekem, mikor olvastam. Nem azt mondtam, hogy rossz az írásod, azt sem, hogy Te magad azonos vagy ezzel, csupán szimpla megállapítás, amit fenntartok addig a pillanatig, amíg jobban át nem jön a személyiséged az írásaidban. Pillanatnyilag egy felkészült embert látok - bár nem ismerlek-, aki úgy állapít meg dolgokat, sokszor axiómaként feltüntetve, hogy annak gyakorlati oldaláról (esetleg) nem bizonyosodott meg. Legelőször is Magadnak kellene tudnod, az égvilágon minden relatív, a valóságnak több oldala van, amit Te annak látsz, más talán pont az ellenkező oldaláról tapasztalja. Történész vagy tán?
S mivégre ez a szomorúság és pesszimizmus? Jó Neked, hogy negatív gondolatokkal és energiákkal telíted az életedet? Ne feledd, ez visszahathat, hiszen Nietzsche nem egy vidám olvasmány... Nem lenne jobb, ha élveznéd a napsütést, s telítődnél pozitív gondolatokkal, vidámsággal?
Írod "Ilyenek vagyunk (MI MINDNYÁJAN), hogy kínozzuk és megöljük az embertársainkat." Magaddal szúrsz ki, ha ezt megint alapigazságként fogadod el. Olyanról nem hallottál még, hogy önzetlen szeretet csak úgy embertársaink felé?
Ezeket megint csak azért írtam, hogy gondolkozz rajtuk, no meg azért, mert tudni szeretném, hogyan látod, hiszen a soraim lehet, hogy teljesen hiá bavalóak és célt tévesztve íródtak Hozzád, akit egyébként tisztelek - de míg nem ismerlek, tőlem igen távoli karakternek érezlek.

Tulip (törölt) 2008.04.10. 21:35:01

Ja, mégvalami. Attól nem leszel embertársaid szemében nagyszerű és szeretnivaló, hogy úgy fogalmazol, hogy környezetednek csak pici hányada érti meg a velejét. Ez nagy elszigeteltséget tud okozni. Nézd, a professzor sem úgy beszél az ABC eladóval, mikor bevásárol, mint amikor a konferencián előad. Tudod, stílusrétegek... Neked ezt nem kell magyarázni gondolom. Szóval nekem továbbra is kedvesen és közérthetően írj, mintha most pottyantam volna a cukrász szakiskolából.:) Szép estét kívánok!
Tulip

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.10. 21:41:35

Ne fogjuk már automatikusan a körülményekre!

Nem minden szegény, elnyomott, minden szempontból deprivált ember engedi meg magának ezt az arcátlanságot. Csak akiben a rossz példák mellett ott a rossz indíttatás is. Ahogy a jó helyzetben lévő gyerekek is szemétkednek néha. Ahogy Ponti (egyik) osztályában is akadt jó pár elit-kölyök, akik fizikailag nem bántalmazták, de lelkileg rendszeresen gyötörték. Ennek okaiban - amennyire én a Ponti által elmondottakból meg tudom - ott volt az ő kezdő tanári bénázása is, de a kérdéses osztály nagypofájú hangadóinak a rosszindulata is. Hiszen a "kicsik"-nél nem volt semmi ilyen probléma.

A suli menő, akik odajárnak, nem szociálisan érzékenyek. Szvsz akik Pontit szívatták, unalmukban tették. Ezt ítélem el a leginkább. Illetve, hogy megtehetik.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.10. 21:45:22

Tulipnál a pont. Már ketten mondjuk, hogy az egyszerűség gyönyörködtet(ne).

Azért még mindig nekifutok még egyszer, ha nem értem elsőre. De harmadszor már nem...

pontilyen 2008.04.11. 13:32:23

Na most aztán sikerült jól fölbosszantani. (Köszönet érte.) :-)

Tulip:

Végtelenül semmitmondó (számomra teljességgel elfogadhatatlan) közhelyeket írsz. Alig van mondatod, amivel kicsit is egyetértenék. A szemléleted annyira idegen tőlem, hogy ki nem tudom fejezni.

Csak egy példát mondok: a tudatlan embernek szerintem nagyon rossz. A legrosszabb, ami emberrel megeshet. "Gyakorlati élet" nincsen, csak élet van. Stb. Az "önzetlen szeretet" a legönzőbb emberek émelyítő önáltatása. Stb. (Bocsánat, ez már rögtön több példa volt.) Nem tudom, folytathatjuk-e a diskurzust, ha ennyire fényévekre vannak egymástól a gondolataink... [Mondom ezt úgy, hogy a diskurzust hajlamos vagyok öncélnak fölfogni.]

Reckl_Amál:

Egyáltalán nem örülök a téma "személyes irányba" terelésének. Egy kezdő tanárt persze, hogy szívatnak (ilyen még a legkisebbeknél is előfordult!). Ha leragadunk a részleteknél (unalom, pofátlanság stb.), nem vesszük észre a lényeget, azt, hogy a szívatás egy nagyon mélyen emberi (túlságosan is emberi...) tulajdonság.

Egykori tanítványaimról természetesen egytől egyig vannak különféle véleményeim, de nemigen van helye itt ezek kifejtésének. Annál is inkább, mert nem egy közülük olvassa, sőt kommenteli is ezeket a szavakat. :-)

Az egyszerűség meg nekem egy illyéses (tényleg nincs erre jobb szó, bárhogy keresem:) faszság. Aki nem akar valamit érteni, az huszadik olvasásra sem fogja.

Sorry a keményebb hangért.

motolla 2008.04.11. 15:14:44

a blogolásban nyilván a személytelenség a felszabadító, de ez még nem mentesít a kedvesség alól. Még a te Dezsőd Kornélja is az udvariasságot tartja a legkülönb erénynek, és nagyon igaza van. Nem tudom, mi frusztrált vagy dühített fel ennyire, de eddig nem olyannak tűntél, aki ilyesmit megenged magának.

Egyszerűnek lenni meg nyilván praktikusabb, de én se adnám semmi pénzért a bonyolultságomat. Hozzáteszem, mindehhez az égvilágon semmi köze a műveltségnek, vagy annak, hogyan él valaki

pontilyen 2008.04.12. 11:47:13

"Nem tudom, mi frusztrált vagy dühített fel ennyire..."

Azt, hogy leírva láttam mindazt, amire Nietzsche megtanított, hogy gyűlöljem, és hogy nem lehetek ember, amíg nem gyűlölöm eléggé.

Egyébként Kosztolányi pontosan ugyanúgy gyűlölte a fönti szemléletet, mint Nietzsche. Márai például ezt a tömegember iránti engesztelhetetlen, szívós, kérlelhetetlen gyűlöletet vélte a legkosztolányisabb tulajdonságnak.

Ez a gyűlölet a legmagasabb rendű emberbarátiság és szeretet, amit ismerek. Jézusé ilyen még.

De hogy ez miként kifejezhető, az más kérdés. És ha valamiért Kosztolányit tényleg a legnagyobb valaha élt magyar írónak tartom, az talán éppen az, hogy mindvégig képes volt ELEGÁNSAN kimondani a gőgöt gyűlölő szeretet szavát. [És nem olyan patetikusan, ahogy én itt most.]

Akit megsértettem volna, attól még egyszer elnézést.

háztartás · http://www.haztartas.com 2008.04.12. 11:48:47

Olyan egyszerű a megelőzés - minden szempontból!
A kályhához mennék vissza, mert a számokkal van baj!
Ha 2 (!) számot megváltoztatnánk a közoktatási törvényben és annak megfelelően élnénk, minden szellemi, anyagi következményével - tudom nem lenne könnyű,azonban roppant eredményes lenne !
Mi az akadálya a kognitív, stressz- és erőszakmentes iskolának ( óvodának - itt is léteznek horror számok ) - a társadalmon, a pedagógusokon, a gyerekeken és családokon kívül :-)))?
Megmutatom!
Olvassuk el, gondoljuk át az eredeti számokkal a szöveget, majd a záró- jelben szereplő számokkal!
Következtetésével forduljon képviselőjéhez!
"A közoktatási törvény 66. § (5) bekezdése szerint az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról - a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével - az igazgató dönt. Az
osztályok, csoportok szervezésének szabályait a törvény 3. számú melléklete határozza meg. Eszerint az iskola 1-4. ( 1-12. ) évfolyamán az osztályokat oly módon kell megszervezni, hogy az iskolai osztályba felvett gyermekek, tanulók száma ne lépje túl a maximális 26 ( 13 ) fős létszámot. Az iskolai osztályokra megállapított maximális létszámot legfeljebb húsz százalékkal át lehet lépni a nevelési év, illetőleg a tanítási év indításánál, ha az iskolában az adott évfolyamon csak egy iskolai osztály indul; továbbá a nevelési év, tanítási év során
abban az esetben, ha új gyermek, tanuló átvétele miatt indokolt."( Forrás: OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA, www.oktbiztos.hu )

pontilyen 2008.04.12. 12:10:38

Érdekes, én is valahogy lényegi tényezőként gondolok a létszámcsökkentésre.

Egy harminc fős osztály lényegileg működik másként, mint egy kiscsoport.

Gondoljunk bele: tud-e figyelni egy ember egyszerre harminc másikra?

(Még egy focimeccsen is maximum 23-ra kell, és azt se egyszerre. És lehetséges, hogy a Boyle-Mariotte törvény nehezebben követhető, mint egy focimeccs...)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.12. 20:20:38

Nem hiszem, hogy azok ide jönnének, akik Téged piszkáltak. Akik meg nem, nyilván jól ismerik a helyzetet.

Ez az aktivitás átka. Ha nem vitatkoznál mindenkivel, én is általánosabban írnék. Csakhát a másik posztnál arra a konkrét és személyes kérdésre adsz konkrét és személyes választ, hogy hogy vagy. Mindezt egy volt diákoddal (a kontextusból kiderül) beszéled meg, nem privát levelezésben, hanem itt. Mindenesetre elnézést, csak olyasmivel akartam illusztrálni mondanivalómat, amit mind a ketten értünk. Ne vedd támadásnak!
A "mai fiatalokról" Tőled tudok a legtöbbet, ezért hivatkoztam rájuk. Akinek nem inge, ne vegye magára!

pontilyen 2008.04.14. 18:11:16

Igazából nem is azok miatt gáz beszélni az extanítványaimról, akik itt vannak, hanem azok miatt, akik nincsenek itt. Hiszen ez így méltánytalan. Valaki reagálhat, valaki nem. A személyes síkra terelésnek a méltánytalanság a veszélye. (Még ha talán vannak olyanok az extanítványaim között, akik, hogy úgy mondjam, nem sokat tettek azért, hogy méltányos legyek velük.) :-)

Mit tudok én a "mai fiatalokról"? :-)
Tényleg elmosolyodtam ezen. Persze igaz, valójában nem keveset. Már csak ez is óvatosságra int mindenféle általánosítással szemben, akár védi, akár támadja a "mai fiatalokat".

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.15. 09:33:52

Az általánosítás elkerülése végett tettem őket idézőjelbe.

Én annyit tudok róluk, amennyit a buszon látok belőlük. Ez többnyire nem szimpatikus, de nem is megalapozott.

motolla 2008.04.15. 15:58:48

Érdekes, az előbb még arról volt szó, hogy egy 16 éves fiatal éppúgy ember, tehát ugyanolyan megtorlást érdemel, most meg már külön állatfajként beszélünk rólu(n)k. Egyébként ha egy véleményen vagy a cikkel, amit feltettél, ami a szegregációt tekinti a VÉGSŐ MEGOLDÁSnak, tényleg nem lehet valami megalapozott képed a mai fiatalokról

pontilyen 2008.04.15. 16:25:01

motolla: Tudom, hogy Reckl_Amált szólítottad meg, de mielőtt ő megjön, hadd keljek részben a védelmére.

Az idézőjellel ugyanis valamelyest elhatárolta magát a "mai fiatalok" képzetétől; a linkelt cikkel pedig nem okvetlenül ért egyet 100%-ig. (Bár természetesen ez is lehetséges.)

Reckl Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.16. 13:55:53

Nem azért linkeltem be a cikket, mert egyetértek vele, hanem mert témába vág.

Nem gondolom, hogy azonos büntetés jár egy felnőttnek és egy kamasznak, de a felelősséget mindkettőnek vállalnia kell. Ha ezt a "mai fiatalok" nem tanulják meg most, akkor már sosem fogják.

Amúgy valóban nem ismertelek Titeket, de hallottam ezt azt, és az eléggé egybecseng azzal, amit nap mint nap látok. Egyébként nem szívesen lennék tíz évvel fiatalabb, elég szar lehet manapság iskolásnak lenni. Elég egy gátlástalan idióta, és az én iskolai éveimnek is annyi. (A "mi" időnkben is voltak hülyék, de azért meg nem verte senki a tanárokat.)

A bölcsész 2008.05.14. 18:18:27

Ha nincs mit mondani mond hosszú körmondatokban latin szavakkal teletüzdelve, hátha nem veszik észre.

pontilyen 2008.05.14. 18:30:02

Ha nincs mit mondani, akkor nem kell. :-)
süti beállítások módosítása