HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.04.30. 17:46 pontilyen

Öregebb szem

Öregszem. Avagy, kevésbé narratívan fölfogva a jelenséget, úgy mondom inkább: változom. Ez nyilvánvaló, és megvannak a jelei. Egy nyilvánvaló jel az, ahogyan a hírekre reagálok. Itt van például egy hír: http://index.hu/politika/bulvar/or0429/. Aztán itt van egy másik: http://index.hu/politika/bulvar/0428papa/.

Mindkettő sokkoló. Elvileg. Emlékszem, régebben egy-egy ilyen hír órákon keresztül nem hagyott nyugodni. Milyen életük lehet ezeknek az embereknek? Hogyan bírnak élni egyáltalán? Beleképzeltem magamat az áldozatok helyzetébe, és úgy elborzadtam, hogy aludni sem bírtam.

Az egyik általános iskolai barátnőmmel az volt a kedvenc szórakozásunk, hogy halálnemeket gyűjtöttünk. Minél borzalmasabb, minél iszonyúbb, annál jobb. Fogalmam sincs, hogy miért pont ebben leltünk szórakozást. Egy biztos: nagyon azonosultunk az áldozattal. Föl nem bírtuk fogni, hogyan lehetséges, hogy egy ember egy másik embert húsdarabként kezel. A kivégzést máig a világ legfelfoghatatlanabb eseményének tartom. Máig nem értem, hogyan lehetséges.

Valójában most már másképpen látok mindent. Nem azonosulok az áldozattal, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem lehetséges. Az egy másik élet. A máslétet a lehető legradikálisabban fölfogva. Igazából nincsen közünk egymáshoz. Durva előítélet azt hinni, hogy pusztán azért, mert mindegyik élőlényt (azaz: engem meg a hírben szereplő áldozatokat) embernek nevezik, volna közöttünk azonosság.

Mondom: öregszem. Vagyis inkább: változom. A másik embert a maga egészében sohasem érthetjük meg. Természetesen nem állítható, hogy semmit sem érthetünk meg belőle. Valamit értünk, nyilván. De sohase higgyük, hogy mindent. (Ilyet amúgy is csak egy pszichológus képzelhet.)

Azt írja valahol Kosztolányi (nem lesz pontos az idézet): "Az az ember, aki ezen a földön már vagy negyven évet leélt, és ép elmével túlélte mindazt, amit látott és hallott, joggal vádolható sötét és elvetemült cinizmussal." Ne értsük félre ezt a mondatot. Ez egy emberbaráti hang, amely belátja az emberbarátiság határait, de korántsem ördögi örömmel.

Mit kezdjünk tehát a hírekkel? Nem tudom. A hírek alapvetően nem rólunk szólnak, és ez a veszélyük. A bölcs ember mindig megvetette a híreket. Nem azért, mert lenézte volna magát az eseményt, mely a hírben megfogalmazódik; hanem azért, mert tudja, hogy az egy másik élet eseménye. Az ember feladata pedig mindig a jelenvaló. Ha szólni, akkor az; ha meg hallgatni, akkor az. A bölcs ember nem olyan, mint amilyenek mi voltunk a barátnőmmel áltisiben: nem gyűjtöget magának halálnemeket; tudja, hogy csak egyszer él.

7 komment

Címkék: hírek halál emberek gondolkodás


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr39448934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tulip (törölt) 2008.05.01. 13:15:33

Kedves Pontilyen!

Engem megrázott, amikor olvastam ezeket a cikkeket. Nem tudjuk magunkat beleképzelni, ez nyilvánvaló, mégis én úgy vagyok vele, hogy a másik fájdalma, vagy a vele kapcsolatos rossz esemény is visszahat rám. Azt hiszem ez valamiféle érzékenység lehet. Aztán Kosztolányi idejében még nem zúdítottak akkora mennyiségű hírt az emberre, mint manapság. Nekem néha az is sokkoló, hogy pár óra alatt mennyi információ pörög le a szemem előtt, ha nézegetem a hírportálokat. Persze hírfogyasztó lettem, jókat ritkábban, rossz híreket nagyobb mennyiségben látok.
Másrészt ennek az a veszélye, hogy kitolódik valamilyen határ bennünk. Például ezekre még felkapjuk a fejünket, gondolkodunk rajta, egy tömegszerencsétlenség is figyelemfelkeltő, de lehet, hogy egy autóbaleset, vagy egy gyilkosság olvasása után automatikusan továbbkattintunk a hálón. Mi ez, ha nem lélekerőszak saját magunkkal szemben? - Azt hiszem így fogalmazott egyik barátom. Még föl sem tudod dolgozni belül, hogy egy másik élettel tragédia történt - belül megállnál egy pillanatra -, máris zúdul rád egy fogkrémreklám a tv-ben, vagy eléd bukkan egy az aktuális hangulatodhoz oda nem illő újabb hír (internet, tv, újság, rádió).
Abba bele sem merek gondolni, a fenti eseteket olvasva, hogy ezek a fiatalok a későbbiekben hogyan lesznek képesek kialakítani egy szeretetteljes érzelmi kötődésen alapuló, szexuális párkapcsolatot. A vérfertőző esetben pedig kik azok, akik ezeknek az embereknek (hiszen van köztük felnőtt is!) át tudnak adni megfelelő családi mintát? Nagyon súlyos... Nem tudom, a pszichológus képes-e ilyen belső változás elindítására.

pontilyen 2008.05.01. 15:17:01

Kedves Tulip!

Megrázni engem is megráz (aligha is tettem volna blogbejegyzésbe, ha nem így lenne), de nem ugyanúgy, talán nem is annyira, mint régen.

Kérdés, hogy ez pusztán lelki elsivárosodás-e. Valamilyen értelemben biztosan. Ha ezer hír zúdul ránk, azt nem ugyanúgy éljük meg, mintha egész életünk egyetlen hírtől függene. Már a katasztrófák sem sokkolnak úgy. Ma ott, holnap itt. Ez van, ezzel kell együtt élni.

Ugyanakkor szerintem alapvetően nem sivárabb lesz a lelkünk a sok-sok (rossz) hír hatására, hanem másmilyen. Mintha kialakulna egy második tudatunk, egy virtuális tudat, és mintha ez elszakadna a valóságos életünktől. Én úgy veszem észre, hogy a mai emberre leselkedő egyik legnagyobb veszély az, hogy nem tudja harmonizálni ezt a kétféle tudatállapotot. Vagy teljesen belemerül a virtuális világba (és ebbe olyasmi is beletartozik, mint a politika; hiszen a politika is ma már médiapolitika), vagy egyáltalán nem tud vele mit kezdeni, és szélsőségesen elzárkózik tőle.

Ez a probléma egyébként már Kosztolányi korában is jelen volt, sőt, a rádió megjelenésével az az időszak is egy hatalmas információs robbanást hozott. Elképesztő élmény a Kosztolányi-publicisztikákat olvasni. Sok minden, amiről azt hisszük, hogy olyan speciálisan "mai" probléma, amiről száz éve nem is tudhattak, nála ott leírva jelen van.

Az internet persze kétségtelenül tovább bonyolított a helyzetünkön.

Én sem gondolok bele, mi lesz a hírekben említett emberekkel. De én inkább azért, mert a pszichológusokkal (jó: a legtöbb pszichológussal) ellentétben* hiszek a csodákban, vagyis abban, hogy mindenki meg tudja találni az útját a maga boldogságához. Nincsen kevésbé rögös vagy göröngyösebb út, mindenkinek csak a maga útja van, és ez senki máséval sem összevethető.


*de Feldmárral például tökéletes összhangban :-)

Tulip (törölt) 2008.05.01. 16:03:14

Az utolsó szakaszban leírtakkal tökéletesen egyet tudok érteni. Egy másik helyen teljesen más kérdéskörben pár napja, pont ide lyukadtam ki. Milyen fura.:) /Pedig amúgy emlékeim szerint nagyon más karakterek volnánk./ Valamikor majd, ha a téma jobban közelít, vagy kedved lenne hozzá, kifejthetnéd a boldogságról alkotott képedet. Csupán azért hozom ezt szóba, mert az elmúlt hónapokban nálam ez egy másik körben központi kérdés volt, s nemtől, korosztálytól függetlenül nagyon sok érdekes reakció született. Különbözőképpen közelít a vallásos ember, más annak az útja, aki sérüléseket dolgoz föl és a "pénzember" is másként reagált stb. mégis sikerült megegyeznünk néhány dologban.

AnTalk 2008.05.14. 00:07:01

Én az szoktam mondani, hogy a híreket csak azért hallgatom, hogy tudjam hol dobták le az atomot. Merénylet Irakban vagy Afganisztánban, természeti katasztrófa Ázsiában ... halottak százszámra ... hidegenhagy. Ez az osztrák eset viszont nagyon mellbe vágott és napokig nem tudtam napirendre térni felette. Tudom, bulvár hír, de akkor is! Ez valahogy az emberi lélek legsötétebb bugyrainak feltárása, rosszabb mint egy sorozatgyilkos.

A blogod meg egyébként egész jó. Bookmarkoltam, szép magyar szóval mondva :-)

pontilyen 2008.05.14. 11:56:26

Köszönöm a dicséretet.

Valahogy arra gondolok minden hasonló hír hallatán, amit Kertész Imre a Kudarc című (szerintem egyébként unalmas) regényében fejteget, hogy tudniillik ha nem gondolunk bele (pl. abba, ami Auschwitzban történt), akkor az olyan, mintha kimaradnánk a létezésből. Ha viszont belegondolunk, akkor képtelenek vagyunk tovább élni. A világunk mélységesen abszurd.

AnTalk 2008.05.14. 15:55:06

Ez a ha belegondolunk képtelenek vagyunk tovább élni egy khm khm ... inkább nem írom le amit most gondolok, nem szeretném Nobel díjas írónk szavait negatív jelzőkkel illetni.

Például annak idején a ruandai mészárlás teljesen hidegen hagyott. Néhány ezerrel több vagy kevesebb afriakai, engem aztán nem érdekel, legyintettem rá, míg évekkel később megnéztem a Hotel Rwuandát a moziban. Igencsak elgondolkodtam rajta, mégis képes vagyok tovább élni és próbálom elengedni fülem mellett a napi sötét híreket.

pontilyen 2008.05.14. 16:37:41

Az a lehetőségünk mindig megvan, hogy nem gondolunk bele. Ezt nevezte a bejegyzésbéli idézetben Kosztolányi "sötét és elvetemült cinizmusnak". Mindnyájan így élünk.
süti beállítások módosítása