Mesteri szervezéssel pont szombat estére tették a labdarúgó Európa-bajnokság vélhetően legunalmasabb mérkőzését, az orosz-görögöt, így az ember minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül nézhetett valami mást: kézilabdát.

A magyar-bosnyák párharcban a tét a világbajnoki részvétel volt. Természetesen a magyar válogatott számított abszolút esélyesnek, ennek ellenére a hazai, gyöngyösi meccsen csak 27-25-re sikerült nyerni, vagyis pokoli nehéznek tűnt a szarajevói visszavágó.

De nem volt az; a szünetben már 18-12-re vezetett a magyar válogatott, és végig kézben tartva a meccset, hol három, hol négy, hol hat góllal tartotta maga mögött Boszniát.

Csak egy valami volt "pokoli nehéz": a közönség. Hét-nyolcezer fanatikus bosnyák töltötte meg zsúfolásig a szarajevói csarnokot, füstölgött (értsd: dohányzott), üvöltött, tombolt, ugrált, befűtött, fullasztó légkört teremtett, és már az első, neki nem tetsző játékvezetői ítéletnél dobálózni kezdett. Előbb csak papírgalacsinokat és öngyújtókat, aztán egy narancsleves palackot is, amely széttört a pályán, és percekig állt a játék miatta.

Tizenegy perccel a vége előtt aztán elszabadult a pokol: 27-24-es magyar vezetésnél a bíró kiállított egy bosnyák játékost, és ezt a közönség már nem tudta megemészteni, minden addiginál erősebb dobálózásba fogott, melynek eredményeképp több magyar játékost is eltaláltak. A mérkőzés svéd rendezője leparancsolta a csapatokat a pályáról, a magyarok be is menekültek az öltözőbe. Újabb hosszú percekre szünetelt a játék, és kérdésessé vált, hogy lesz-e még egyáltalán folytatás (ideális alkalom volt megnézni, hogyan áll az orosz-görög a másikon).

Vagy húsz perc után aztán megjelent a svéd rendező, és úgy tűnt, megbékélt, és kompromisszumot ajánl a közönségnek, hogy mégiscsak folytatódhasson a mérkőzés. Angolul kért szót magának. (A bunkója, nem tud bosnyákul.) A közönség erre eszméletlen fújolásba és tombolásba kezdett. A rendező elnézést kért, hogy nem beszéli a bosnyák nyelvet. A fújolás folytatódott. A rendező angolul kezdte volna mondani, hogy mit ajánl, de a közönség egyszerűen belefojtotta a szót. Újabb dobálózás is megindult. Erre a svéd úriember paprikavörös fejjel kijelentette, hogy "The game is closed", és feldúltan elhagyta a termet.

A bosnyák közönség tombolva ünnepelte népét és csapatát.

(Népét, amelyre szégyent hozott, és csapatát, amelyet valószínűleg évekre meggátolt abban, hogy -- megragadva a még soha álmodni sem mert esélyt -- fölzárkózzon az európai kézilabdázás élvonalához.)

Erre szokás azt mondani kommentárképp: no comment.