HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.07.17. 00:30 pontilyen

A németek

Pár napja érlelődik már bennem egy poszt a nácizmusról. Aztán ma éjszaka egészen véletlenül (ugye, kapcsolgatás közben) rátaláltam egy német filmre az m2-n, és végignéztem. Nem hiszem, hogy a nácizmusról szóló posztom elmaradna (azaz nem hiszem, hogy a témáról való zsigeri mondandóm elférne egyetlen bejegyzésben), de most, úgy "idegből", nagyon írhatnékom van.

A film (Húgocskám) négy német (igen, ez fontos, hogy német; mint ahogy eddigi tapasztalataim szerint minden német műalkotás, akár film, akár regény, akár zenemű, akár festmény, azt a problémát járja körül, hogy mik vagyunk mi, németek) ember, két nő és két férfi tragédiába torkolló viszonyát ábrázolja.

Mindegyik szereplő a németség egyik arca. Legalábbis én így értelmezem.

A főszereplő a "tipikus német nő". Aki találkozott már ilyennel, az örök életre megemlegeti a találkozást. Kötelességtudó, kínosan pontos, rend- és tisztaságmániás, férfiasan szigorú és szűkszavú, és olykor-olykor dühös kirohanásokra ragadtatja magát, kifejezve a lelkében élő (önmaga számára is) érthetetlen feszültséget. Foglalkozása: határőr. Hajszíne: szőke. Neve: Rubakow. (Telitalálat a rendező részéről ez a név; pont azért, mert tipikusan nem-német, tipikusan szláv név.)

Leendő férje a "tipikus német nyárspolgár". Kellemes figura, (ha épp nem dolgozik, akkor) igazán barátságos, eléggé érdektelen alak. De a film végére fontos szerephez jut. Egyébként ő is határőr, Katrin (a főszereplő) főnöke.

Katrin féltestvére az a német nő, aki nem bírja elviselni mindazt, amit a németség jelent (a precizitást, a fegyelmet és a kényszerességet), ezért megvalósítja annak tökéletes ellentétét. (Aki azt hiszi, Németország egyszerű hely, az nagyot téved.) Művészi hajlamai vannak, rendetlen, züllött, nincs állandó otthona, néha a nővérénél lakik, széttúrja annak lakását, drogozik, iszik, tökéletesen kiszámíthatatlan; ahogy Katrin meg is ordítja neki: hiányzik belőle minden felelősségtudat (az egyik legfontosabb német szó: Verantwortungsbewusstsein). Foglalkozása: pék. Hajszíne: barna. Neve: Romy.

A féltestvér fiúja szintén az inverz: egy neonáci együttes vezére, aki teli szájjal szidja a koszos külföldieket, de azért -- mint kiderül majd -- belőlük él. Hosszú hajú lázadó.

Nem akarom megelőlegezni a "nácis" posztomat. Csak annyit írok most, hogy ez a négy szereplő a filmben leképezi Németország huszadik századi történetét. Természetesen nem úgy, hogy a lázadó rokker lenne a náci. Pont az a lényeg, hogy mindenki náci. Pont az a nácizmusban (ebben a tipikusan német jelenségben) az egészen torz és különös vonás, hogy a legundorítóbb elmebajt a legracionálisabb precizitással ötvözte.

Katrin a rend embereként nem ismer se húgot, se férjet: ő nyomoz. Igaz, hogy tönkremegy bele a családja meg az élete, de ő nyomoz. A húgocska ezt egyre kevésbé bírja elviselni, ezért megrontja a józan nyárspolgárt, majd amikor kiprovokálja, hogy Katrin leszaralakozza őt, kalapáccsal fejbekólintja. A nyárspolgár nem ért semmit, Romyra hárítja a felelősséget, ezért a lábadozó Katrin kiteszi az útját.

Fordítsuk le: a rend ellen föllázadó németeket addig provokálja a rendpárti német szellem, mígnem fejbeveri őt a nácizmussal. Amikor azonban a nyárspolgár azt mondja neki, "de az a Hitler meg a nácik voltak", ezt pont az igazi német szellem nem viseli el. Egyszerűen azért, mert nem igaz. (És van egy nép a világon, amelynek az igazság fontosabb, mint az élet...)

Különös egy világ, egészen furcsa nép. (És akkor csavarjuk még meg azzal, hogy a kegyetlen német nőkben mélyen érző szív dobog.)

Hogy jó film volt-e? Olyan, amilyen minden német műalkotás, akár film, akár regény, akár zenemű, akár festmény. Csavaros. Gondolkodni kell rajta. Nagyon "verbális", mint az egész német kultúra. De (azaz pont ezért) valahogy igazán szépnek mégse mondanám.

8 komment

Címkék: film németek nácizmus húgocskám


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr4571892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.07.17. 09:03:10

Nagyon kíváncsivá tettél! Ezen túlmenően pedig egy számomra is nagyon érdekes kérdést vetettél föl. Mivel a külföldiek közül (ha lehet ilyet mondani) hozzám (is?) a németek állnak a legközelebb, ezért én is sokat gondolkodom ezen a nép-lélek dolgon. (Nem a nácizmus miatt, hanem inkább azért, mert németül beszélek a legjobban.)

A nácizmus sajnos nekem mindig a német néplélek logikus következményének tűnt. Ennek a mindent komolyan vevő, humortalan, ellentmondást és lazaságot nem tűrő mentalitásnak a groteszk és eltúlzott változata. Nagy tévedés ugyanis azt hinni, hogy Hitler (akit a sátán megtestesülésének is hisznek egyesek) egyedül volt erre képes. Azért tehette meg, mert sokan támogatták. Ordnung muss ja sein!

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.07.17. 13:44:16

a bukás nekem tetszett. az igazán németes, de némettel nem tudtam beszélgetni róla. lehet nem vagyok velük olyan viszonyban.
viszont érdekes, hogy az amerikai katonák a háború végén azzal szembesültek, hogy a németek értékrendje és viselkedése majdnem egy az egyben azonos volt az övékkel, pedig akkor még csak pár hete volt vége a nácizmusnak.

pontilyen 2008.07.17. 15:19:03

Reckl_Amál:

Igen, nekem is főleg a nyelvük (illetve az, ahogyan a nyelvüket használják) késztet mindig tűnődésre. Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki megtanult valamilyen szinten németül, és "eredeti" németekkel találkozik, megdöbben. Mindenről a legcsavarosabb mondatokban értekeznek, mintha mindig épp a doktori disszertációjukból idéznének. (És nemcsak az egyetemisták, hanem a kisegítő munkások és a jegyellenőrök is. Elképesztő élmény.)

A nácizmus szerintem is -- ahogy írtam is -- német jelenség. Thomas Mann például sokat írt arról, hogy a "legnagyobb" németekben (Goethében, Wagnerben vagy Nietzschében) is ott volt az az őrület, amelynek végülis torzképe és szánalmas paródiája lett a Harmadik Birodalom.

Az egyik kedvenc német könyvem Goethe életrajza, a Költészet és valóság. Abban írja le Goethe azt meghatározó gyerekkori élményét, hogy az apja mindig olvasgatott nekik. És amikor már mindenki unta az egész könyvet, és ez már mindenkinek nyilvánvaló is volt, nem hagyta abba az olvasást; mert amit egyszer elkezdtünk, azt be is kell fejezni. Nem is ismerek ennél jellemzőbben "német" gondolatot.

bs395:

A Bukás nekem is nagyon tetszett. És az tűnt benne föl leginkább, hogy az egész mintha a mai berlini utcákon játszódna. Az emberek most is ugyanolyanok, mint akkor voltak. (Nyilván mondjuk a demisztifikálás is célja volt a filmnek.) Csak ahogy ma a németek az egészségügyi és oktatási rendszerről vitatkoznak, úgy akkor az Endlösungról. Van bennük valami kiismerhetetlenül titokzatos és hátborzongató.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.07.17. 23:18:34

lehet hogy tényleg a nyelvük teszi.
a legtöbb modern nyelv a reformációval indult, a nemzeti nyelvű bibliával (vannak kivételek, mint az angol, ahol ez bizottsági munka volt, mert a nemzeti nyelvű biblia készítőjét máglyahalál terhe melett száműzték).
a német egyszemélyi szerkesztéssel indult el modern nelyvnek (grimm), kvázi "kimért" nyelv, koránt sincs meg benne az a kedélyes nemtörődömség, mint mondjuk az angolban.

van egy kis összehasonlítás, hogy egy nemzeti karaktert mennyire leírnak a szavaik hangzása:
work - jóleső böffentés egy sör után travai - káromkodás
arbeit - vezényszó
munka - ásítás
labora - mese
robot - gépies, személytelen
stb.

pontilyen 2008.07.18. 00:12:14

Ja, ja, a nyelv teszi az embert.

A reformáció kori német (= Frühneuhochdeutsch) valóban nem volt még ennyire "kimért". A 16. századi röpiratok még a grobianizmusaikkal (durvaságaikkal) tüntettek.

Aztán jött a harmincéves háború az ő óriási tanulságával: ha nincs rend, mindnyájan megdöglünk. (Gondoljunk bele: mi, magyarok, 500 év alatt nem tettük túl egészen magunkat azon, hogy az ország három részre szakadt. A harmincéves háborúban Németország több száz részre szakadt, számolatlanul sok kis fejedelemségre, hercegségre, őrgrófságra stb.) A német rendmánia csírái talán ekkor kelhettek életre igazán.

A porosz állam 18. századi sikere a rend és fegyelem diadala volt. Csoda-e, ha ehhez idomult aztán minden német gondolkodó, és így persze a nyelv is? Kant tétele "a csillagos égről fölöttem és az erkölcsi világrendről bennem" olyan mániákus rendigényről tanúskodik, amely francia vagy olasz szerzők habitusától általában nagyon idegen. (Meg hát maga az a törekvés is, hogy "no akkor foglaljuk rendszerbe az egész világot".)

Közben persze az a skizofrén helyzet, hogy a német néplélek nagyon is démoni és kísérteties, nagyon messze van pont a rendszerezhetőségtől (elég épp a Grimm-meséket példaként fölhozni, összehasonlítva akár a magyar népmesékkel). Na most, mi lesz abból, ha elfojtják ezt a lobogó fantáziát, és rendszerbe szorítják? Kirobban. És jön a német romantika, és minden, ami belőle szétsugárzott, Nietzschétől a nácizmusig széles spektrumon.

No de, igen, a nyelv. Ugyanígy hordja a skizofréniát. Külsőre maga a rendezettség, minden a helyén van. De van-e zavarbaejtőbb, mint egy akármilyen német mondat?

Vagy a szavak szintjén. A német nyelv egyik alapja a temérdek "igekötő". Igen ám, de van-e zavarosabb dolog, mint ami az igekötők túlhajtásából származik?

Példa:

sehen: nézni, látni
ansehen: megnézni, ránézni
aufsehen: felnézni, felvigyázni
umsehen: körülnézni
durchsehen: átnézni
übersehen: áttekinteni
vorsehen: tervezni, vigyázni
absehen: belátni, ellátni
versehen: ellátni

stb.

Gondoljunk bele, micsoda képzavarokra ad mindez alkalmat, pláne egy németes terjedelmű, hat-hétsoros mondatban!

popp · http://koncertblog.com/ 2008.07.18. 17:40:25

Azért szerintem jókora túlzásokba estek, amikor a poroszokra jellemző szterotípiákat ráhúzátok a németekre. Egyébként persze, hogy befolyásolja az ember szocializációját a nyelve, de nem csak az. Az alaptípusok meg mindenhol meg vannak, láttam már németesen pedáns olaszt és olaszosan laza németet.

De nézzük meg mit jelent Berlin ma, ahova szabadszellemű fiatalok települnek a világ minden részéről. Mondhatni, hogy sok tekintetben ma nem Párizs, hanem Berlin a modern európai kultúra fővárosa.

pontilyen 2008.07.18. 19:24:59

Persze, hogy túlzásokba esünk. :-)

A sztereotípia nagyon fontos rendezője a valóságról alkotott képünknek. Csak tudni kell, hogy meddig terjed az ő hatásköre. Vagyis amikor valakit a sztereotípiák nem segítik, hanem gátolják az idegenség megértésében, azaz pl. Berlinben sem Berlint, hanem a saját sztereotípiáit látja viszont, akkor van a baj.

Meg persze akkor is, ha nem segítenek minket sztereotípiák, mert akkor ugyan sok mindent megértünk, de nem tudjuk integrálni egy sémába, és az ismereteink szétesnek.

A túlzások meg a szeretet jelei (is). :-)

AdamT · http://durva.blog.hu 2008.07.19. 11:57:24

Végre egy olyan blog, ahol gondolkoznak is az emberek és még háttértudásuk is van!
süti beállítások módosítása