Sajátos paranoia ebben az országban, hogy bármit, ami történik, egyetlen szellemi forrásra, egyfajta összeesküvésre próbálunk (próbálnak) visszavezetni.

Gazdasági válság van Magyarországon, pénzügyi válság a világban; el kell terelni róla figyelmet: van-e jobb módszer erre, mint a fasiszta-veszéllyel való riogatás?

Így gondolkodik a magát nem megvezetettnek hívő, a "szitán" átlátni vélő jobboldali.

Pedig meg van vezetve, és nem lát semmit, csak simán paranoiás.

Hadd tegyem gyorsan hozzá: baloldali barátaink pontosan ugyanilyenek. 2006 szeptemberében ők sem tudták elképzelni, hogy vannak emberek, akik önálló gondolatoktól vezérelve mentek ki a Parlament elé, hogy tüntessenek Gyurcsány ellen. Nem tudták elképzelni: mert nem fért a fejükbe, hogy ezt sem a Zorbán találta ki.

Itt van ez a TARKA MAGYAR kezdeményezés. Amint olvasóm láthatja: éppen egy számítógép előtt ülök, vagyis feltehetően nem demonstrálok a demonstrálókkal. Vagyis feltehetően nem tartozom közéjük. Mégis: semmi okát nem látom, hogy a megmozdulás mögött Gyurcsányt és bandáját lássam. Annál inkább látok civileket, (gondolkodó) embereket, egy kérdező és vidám társaságot. Hogy vidámak, azt a kezdeményezés elnevezéséből következtetem.

És hogy figyelem-elterelés volna?

Kedves olvasóim! Én hiszek abban, hogy a figyelem-elterelés bevett politikai eszköz. Úgy is mondhatnánk: a közélet kérdéseinek tematizálása szokványos hatalmi technika. Egy-egy magánbeszélgetés közben is megfigyelhetjük, hogy a legnagyobb hatalomigényű ember próbálja kijelölni a társalgás témáját. Nincs is ezzel semmi baj.

Ám aki minden mögött figyelem-elterelést lát, az képtelen a szabad gondolkodásra és a jelenségek súlyozására.

Nem akarok hosszú posztot írni, mert szerintem az eddigiekből kiderülhetett már, mit gondolok a TARKA MAGYAR nevű mozgolódásról. Civil kezdeményezésnek tartom, melyhez nem csatlakozom, de amelynek mondanivalójával alapjában teljesen egyetértek.

Pont ezért csak egy idézetet szeretnék idebiggyeszteni még, ha már az utóbbi időben annyi szó volt e blogban a metafizika káros hatásairól.

Egy hermeneutika-szemináriumon az egyetemen olvastunk egyszer egy szöveget, amelyben Derrida egy Heidegger-írást elemzett. És a szövegben előjött valami olyasféle mondat, hogy "De vajon mi lehet emögött?" És ez volt az a pillanat, amikor tanárunk felkiáltott, és amikor mindnyájan végre megértettünk egy nagyon-nagyon bonyolult filozófiai fogalmat. Ezt mondta:

"Na, ez a "mi lehet emögött?": ez a metafizika!"