1.

Soha nem hittem összeesküvés-elméletekben.

Azért nem hittem bennük, mert nem akartam hinni.

Az összeesküvés-elméletek semmi másra nem jók, mint hogy gátolják a személyes szabadságunkat, tönkretegyék a felelősségérzetünket, és magukba szippantsák összes pszichikus energiánkat.

Ennyit róluk, több szót nem érdemelnek.

2.

Az utóbbi napokban szinte egész "világhálós aktivitásomat" lefoglalta a szerdai focimeccs (a Chelsea-Barcelona BL-elődöntő) taglalása. Szerintem hihetetlenül érdekes, felejthetetlen mérkőzés volt. Iniesta gólját egyszerűen már nem hittem el. (Máskor, amikor drukkolok egy csapatnak, és szoros a meccs, mindig rajta van fél szemem az órán: hány perc van még? Most nem is figyeltem már az időt. Nem hittem a gólban.) Annál jobban örültem neki.

Hogy jön ez ide? Úgy, hogy a kiesett csapat edzője, Guus Hiddink a meccs utáni nyilatkozataiban angolellenes összeesküvést, csalást szimatolt.

3.

Természetesen lehetséges, hogy igaza van, és hogy tényleg volt ilyen összeesküvés.

Tekintsünk el most attól, mennyire valószínű az, hogy egy csalni akaró játékvezető olyan helyzetben álltson ki egy játékost abból a csapatból, melynek javára csalni akar, amely helyzetet a nézők 90%-a még szabálytalannak sem lát.

Tekintsünk el attól is, hogy Hiddink az az edző, aki a 2002-es világbajnokságon Dél-Korea szövetségi kapitánya volt. Azé a Dél-Koreáé, amely elképesztően (általam még soha nem látott módon egyoldalúan) neki kedvező, orbitális játékvezetői hibákkal jutott el akkor az olaszok és spanyolok testén át a négy közé.

Tekintsünk most el mindettől, és tegyük fel, hogy igaza van Hiddinknek.

4.

Mit ér vele?

Változtat ez valamit az életén?

5.

Igen, változtat.

Azt mégpedig, hogy fölmentheti magát és csapatát minden hiba alól. Elháríthatja a felelősséget magától, nem kell elemeznie, hogy miként lehetett volna még jobban játszani.

Azt is sikerül vele elérnie, hogy demoralizáljon. Nem, nem az ellenfelet: a saját csapatát és szurkolóit demoralizálja, kedvetleníti el. Hiszen ha úgyis így kellett lennie, akkor minek küzdeni? Minek hajtani? Minek is megpróbálni tökéletesíteni magunkat?

És azt is sikerül vele elérnie, hogy energiáit ne a jövő irányába fordítsa. Hanem tépelődjön, machináljon, bosszankodjon.

Egy valamit viszont biztosan nem változtat meg: az eredményt.

6.

Mindenféle összesküvés-elmélet alapvető lényege benne van ebben a történetben.

És ezt akkor is pontosan ugyanígy gondolnám, ha szerda este történetesen nem a Barcelona sikeréért szorítottam volna.