Amikor ezt írom, már csak pár óra, és véget ér az idei, 2008/2009-es spanyol focibajnokság. Még egy utolsó pillanatunk van visszanézni rá. És mi is volna izgalmasabb, mint ezt a pillantást a stadionokra áldozni, miként azt nem is olyan rég az NST tette Itália ronda nagy betonteknőivel.

Spanyolország stadionjai azonban nem rondák, ellenkezőleg: méretüktől függetlenül is azt jelzik, hogy az Ibériai-félsziget nagyobbik országában a foci a legfontosabb társadalmi események egyike, melynek körülményeit ápolni és építeni kell.

A továbbiakban sok-sok kép és kevés szöveg jön. A képeket nagyrészt a www.stadionwelt.de portálról emeltem ide, övék a copyright.

1. A két (vagyis három) gigaklub

Kezdjük a spanyol foci "szívével" és értelmével, a két gigaklub gigastadionjával.

Nemcsak Spanyolország, de egész Európa legnagyobb stadionja a jelenleg mintegy 98.000 néző befogadására alkalmas Camp Nou, az FC Barcelona otthona.

Természetesen volt ez ennél "nagyobb" is, amíg (a többi spanyolországi stadionhoz hasonlóan) meg nem szüntették benne az állóhelyeket. Méretei miatt lenyűgöző hangulatú pálya, pláne, amikor teljesen megtelik, mint a Real Madrid ellen és az igazán fontos meccseken mindig.

Hasonlóképp gigantikus méretű stadion a Real Madridé is, a Santiago Bernabéu, mely az egykori legendás elnökről kapta nevét. A jelenleg bő 80.000-es stadionnál van nagyobb Európában (nem sok); de szebb és lenyűgözőbb kevés.

Jövőre a Santiago Bernabéu-stadionban játsszák a Bajnokok Ligája döntőjét, de a stadion volt már helyszíne világbajnoki döntőnek is. Igaz, akkor még "csak" négy emeletes volt, azóta már (mint a képen is látható) az ötödik emeletet is fölhúzták.

Ez a két gigastadion azonban gyakran megkapja azt a (nem mindig alaptalan) kritikát, hogy közönségük bizony kissé "színházi", sznob, nincsen ott belül eléggé varázslatos hangulat.

Ugyanezt a spanyol(országi) futball harmadik nagy reprezentánsának "szentélyéről", a Katedrálisról, vagyis a San Mamésről, az Athletic Bilbao stadionjáról nem lehet elmondani. Ott mindig félelmetes, pokoli hangulat van, amikor pályán az Athletic.

Méretre a Bilbao pályája meg sem közelíti a másik két nagyét ("csak" negyvenezres; nota bene: bár Magyarországon egyetlen ekkora stadionunk lenne!), de hangulatában felülmúlja a másik kettőt, és az is tény, hogy az Athletic Bilbao hazai meccsein a baszk szurkolók szinte mindig csordulásig töltik a Katedrálist.

2. A spanyol nagyvárosok stadionjai

Ebben a "részben" a legnagyobb spanyol városok élvonalbeli stadionjait mutatom meg. Ezek tehát: Valencia, Sevilla, no és Madrid és Barcelona.

Kezdjük a Mestallával, a Valencia CF stadionjával, melynek befogadóképessége 55.000.

Amikor megtelik, fantasztikus hangulatú tud lenni (gondoljunk csak a pár héttel ezelőtt itt rendezett Király Kupa döntőre a Barcelona és az Athletic Bilbao között), de azért az látszik rajta, hogy el van öregedve. (Nota bene: ide nekünk egy ilyen "elöregedett" stadiont!) Így aztán el is kezdték építeni a gigantikus méretű (75.000-esre tervezett) Nuevo Mestallát, mely azonban talán sohasem fog elkészülni. Éppen a stadionépítés olyan adóssághelyzetet idézett elő a Valenciánál, hogy az egész klub a csőd szélén kötéltáncol. Csak remélni tudjuk, hogy a klub is megmarad, és az új stadion is fölépül.

Sevillában (jelenleg) két élvonalbeli klub van, a Betis és a Sevilla. A régibb, nagyobb és rondább stadion, a Manuel Ruiz de Lopera, a Betisé. Mintegy 52.000-es.

A valamivel kisebb, de sokkal szebb és elegánsabb pálya a jelenleg sikeresebb csapaté, a nemrégiben kétszer is UEFA-kupát nyerő Sevilláé, a (szintén egy korábbi elnökről elnevezett) Ramón Sánchez Pizjuán. Ennek befogadóképessége 45.500.

Sevillában mindkét csapatnak sok fanatikus szurkolója van, ezért e két pálya kifejezetten hangulatosnak számít. Újabban különösen a Ramón Sánchez Pizjuán telik meg sokszor.

És akkor vessük pillantásunkat a két nagyváros kisebb csapatainak pályáira!

Az Atlético Madrid stadionját szintén egy korábbi elnökről, Vicente Calderónról nevezték el. Spanyolország (és Európa) egyik legjobb hangulatú stadionjáról van szó. Befogadóképessége, akárcsak a Mestalláé, 55.000.

Amíg a Real Madrid szurkolói gyakran vádolhatók sznobizmussal, addig az Atlético valamiképp a "plebs" csapata, a szegények csapata. A közönség így itt nem "színházi": végigéneklik és tombolják a meccseket, gyakran egészen varázslatos atmoszférát teremtve.

Hasonló ellentét van az FC Barcelona és a kisebbik barcelonai klub, az Espanyol szurkolói között. Ám hogy az Espanyol szurkolói mennyire lelkesek, az idén még alig-alig látszhatott. Pályájuk ugyanis az 1992-es olimpiának otthont adó Olimpiai stadion volt; amely "rohadt nagy", de épp ezért kétharmadig megtelni is csak ritkán szokott az Espanyol hazai meccsein.

Ám már készen van az új stadion, a Nuevo Sarria, és a jövő idénytől már ott, az új, 41.000-es stadionban látja vendégül ellenfeleit az Espanyol.

3. A nagyobb "vidéki" stadionok 

Be kell gyorsítanom, mert mindjárt vége az idénynek, és a stadionok fele még hátra van. Mindjárt a nemrég felújított La Rosaleda (Rózsakert stadion), a Málaga pályája, amely mintegy 37.000 néző befogadására alkalmas.

Ez a stadion majdnem mindig majdnem tele van. A kép csalóka: az még egy másodosztályú meccsen készült, ezért látszanak üres székek is...

Kisebb az átlagos nézőszáma egy egykor hatalmas sikereket elérő klubnak, a Deportivo La Coruñának. Stadionjuk, a Riazor valamivel kisebb és valamivel kevésbé félelmetes hangulatú, mint a málagai.

Ha azonban egy igazán jó hangulatú stadiont akarunk látni, akkor irány Gijón. A Sporting pályája, az El Molinón, Spanyolország egyik legfanatikusabb szurkolótáborának otthona.

Amint látható a fedett lelátóból: északon vagyunk, Spanyolország esős vidékén. A spanyol stadionokban egyébként általában csak a fő lelátó fedett. Úgy, mint Mallorcán.

Az Ono Estadi (a Mallorca stadionja) egyébként azért is különleges még, mert azon kevés spanyol stadion egyike, ahol van futópálya. Így aztán viszonylag távol vannak a nézők a pályától, és általában nincs is félelmetes hangulat; főleg, hogy a 23.000-es katlan a legritkább esetben telik meg.

4. A többi (kis) pálya

A többi spanyolországi stadion általában 20.000-es vagy akörüli. Nézzük meg őket gyorsan.

Először az esős vidék pályáját (ugye, fedett lelátó...), a santanderi El Sardinerot, amely éppoly kedves kis pálya, amilyen a csapatuk...

Aztán a valladolidi José Zorillát, amelyet egy költőről neveztek el... (ritkán van tele, de a kép megint másodosztálybeli meccsen készült)...

Spanyolország egyik legmodernebb és legjobb állapotban levő stadionját, az almeríai Mediterráneost (melyet kitüntet az atlétikai pálya; a stadiont a Mediterrán Játékokra építették)...

A leghidegebb spanyol pályát a Pireneusok lábánál levő, kimondottan skandináv hangulatú pamplonai Reyno de Navarrát, amely az Osasuna hazai mérkőzésein szinte mindig csordultig telik...

Az egyik legjobb spanyol csapat, a Villarreal (becenevén a Sárga Tengeralattjáró) már sok BL-mérkőzésnek helyszínt adó angol stílusú stadionját, az El Madrigalt...

A legrégebbi spanyol klub (mely idén kiesik az első osztályból), a Recreativo Huelva nemrég felújított stadionját, a Nuevo Colombinot...

És végül a legkisebbeket. A Madrid egyik elővárosának számító Getafe utóbbi években szurkolóinak sok örömöt okozó csapatának pályáját, a Coliseum Alfonso Perezt...

Valamint az egész spanyol liga legkisebb pályáját, a soriai Numancia 10.000-es stadionját, a Los Pajaritost, melyet jövőre már csak a Segunda División nézői látogathatnak...

Nos, egyelőre ennyit a stadionokról, de jön még a kiegészítés a feljutó csapatok pályáival. Most sietnem kell, hiszen figyelnem kell a kiesés ellen folyó küzdelmet. Elképzelhető ugyanis, hogy a Valladolid, a Betis, a Getafe, az Osasuna vagy a Sporting Gijón stadionjától is elköszönhetünk jövőre.