Vajon mit lehet várni attól az emberiségtől, amely még Jézus Krisztus tanításaira is képes volt erőszakszervezeteket fölépíteni?
A megfontolatlan, indulatos válasz: semmit.
A racionális, pontos és igaz válasz: azt, hogy szavainkat félre fogják érteni.
Bántóan naivnak, már-már butának, sőt gonosznak tűnik számomra az az ember, aki ezzel nem számol. Az értelmezés tudományára (görögül: hermeneutika) azért van szükség, és a társadalom azért tart el bölcsészeket, mert a félreértés emberi alapviszony. (Aki olvasgat internetes fórumokat, pontosan tudhatja: a megértés nem jön magától, azt ki kell küzdeni, sőt ki kell tanulni. És még az is tévedhet, aki tanul.)
Pár nappal ezelőtt elolvastam Platón Szümposzion (elterjedtebb nevén: Lakoma) című szövegét.
Nem túlzok: kevés olyan szövege van az európai kultúrának, amelyik magasabban járna. Talán egy sincs. Talán csak az Evangéliumok, talán csak A morál genealógiájáról, talán csak A tiszta ész kritikája sorolható ide. Nem tudom. Csak az bizonyos számomra, hogy Platón bölcs volt, bonyolultabban és izgatóbban bölcs, mint sok olyan bölcselő, aki első pillantásra szofisztikáltabban és nehezebben követhetően gondolkodott nála.
Miért tűnik nekem, 2400 évvel későbbi olvasónak ez a szöveg bölcsnek?
Hogy erre a kérdésre válaszolhassak, röviden le kell írnom, hogy miről van benne szó.
Arról van benne szó, hogy Apollodórosz elmondja barátainak, hogy hallotta Arisztodémosztól, hogy mi történt Agathón sok évvel ezelőtti egyik "lakomáján". Agathón lakomáján (manapság az ilyet házibulinak nevezik...) pedig az történt, hogy minden jelenlevő elmondott egy beszédet Erószról, azaz a szerelem istenéről. A jelenlevők mind-mind másfajta szöveget mondanak el, vehemensen vagy játszódva mondanak ellent egymásnak, hogy a végén meghallgassák a legnagyszerűbb szónok, Agathón varázslatos Erósz-dicséretét, melyet tűéles logikájával aztán Szókratész cáfol meg. Legvégül pedig megérkezik a csontrészeg Alkibiadész, a szépséges ifjú, aki szerelmes hevülettel magasztalja egekig Szókratészt.
Ez már így önmagában, "szüzséként" is döbbenetes.
Miért? Mert az igazság nem zsarnokoskodik a történeten. Talán Szókratésznak van a leginkább igaza; mégis egy beszámíthatatlan részeg triumfálja őt. Az igazságot. Átsiklunk az őrület határán. A szöveg egésze nem egy érvrendszer leírása, hanem egy történeté.
Közben azonban igazságok is megfogalmazódnak a szövegben, egymással viszonyba állított, egymást cáfoló, megkérdőjelező és megerősítő igazságok. Kétségtelen, hogy a Lakoma által sok mindent megtudunk a szerelemről.
Fantasztikus szöveg tehát, én mégis hálás vagyok a sorsnak, hogy valami furcsa véletlen folytán még csak most akadt kezembe. (A Lakomát mindenki "ismerni szokta", és számomra is gyakran volt aha-élmény a "de hiszen ezt már hallottam" olvasás közben.) Azt hiszem ugyanis, hogy amennyiben ez a szöveg tizenévesen a kezembe kerül, bizonyosan félreértem.
Ha ez a szöveg tizenévesen a kezembe kerül, valamely gondolatmenetén csüggtem volna csupán, szerelmes lettem volna egy-egy részletébe, és pont a legfontosabb jellemzőn siklottam volna át.
A legfontosabb jellemzőt pedig maga a cím mondja meg. Ahogyan a magyar kiadás jegyzeteiben olvasom:
A mű görög címének (Szümposzion) nem pontos fordítása 'A lakoma'. A görög kifejezés 'közös ivást' jelent, amely a voltaképpeni lakomát (deipnon), vagyis az étkezést követi. A közös ivásnak megvannak a maga hagyományos szabályai. A szümposziont rendesen szakrális tevékenység vezeti be; ezzel Platónnál is találkozunk: "Szókratész ... megvacsorázott a többiekkel együtt, italáldozatot mutattak be, énekeltek az isten tiszteletére. S elvégeztek minden egyebet is az előírások szerint" A következő lépés a hagyomány szerint most az volna, hogy a résztvevők borkirályt (szümposziarkhészt) választanak, aki megszabja, mikor és mennyit igyanak és mivel töltsék az időt, majd behívják a fuvoláslányokat. Agathón lakomáján másképpen történik: nem választanak borkirályt — később majd Alkibiadész magának követeli ezt a címet —, elküldik a fuvoláslányt és elhatározzák, hogy részegeskedés helyett Erósz tiszteletére mondott beszédekkel töltik az időt.
Szóval, hogy ez csak egy orgia. Tizenéves fejjel pont ezt, pont a lényeget lettem volna képtelen bevenni, azt hiszem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.08.06. 04:26:00
kérdés, hogy mennyire a közlés fogyatékosságai miatt, vagy mennyire annak okán, hogy nem hiszünk a másik őszinteségében? (és kevésszer csalódunk)
"Szóval, hogy ez csak egy orgia."
a lakoma a görögöknél és a rómaiaknál a társadalmi érintkezés bevett formája volt, kb. mint most beülni egy kávéra.
pontilyen 2009.08.06. 11:08:46
A kettő összefügg. A közlés fogyatékossága épp a bizalomhiány. Egyetlen közlés sem képes teljes bizalmat ébreszteni magában.
"a társadalmi érintkezés bevett formája volt"
Igen, tehát nem egy magasztos, kivételes eseményről van szó, hanem olyanról, mint manapság egy házibuli. Ez még izgalmasabbá teszi Platón szövegét.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.08.06. 12:57:59
Nekem volt olyan élményem, hogy újraolvastam egy könyvet sok évvel később, és teljesen mást értettem meg belőle. A többedik ilyen után felmerült bennem a gondolat, hogy elgondolható, hogy ez később, öregebben ismét így lesz.
pontilyen 2009.08.06. 13:15:57
Nem, természetesen nem biztos. Ha létezne egy könyvnek "helyes olvasata", akkor nem is volna szükség elolvasni a könyveket, csak a helyes olvasatokat.
Viszont a Lakoma kapcsán azt érzem, hogy most mélyebben, gazdagabban értem, mint annak idjén értettem volna. Ez különben nem kis részt Nietzsche hatása is.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.08.06. 15:35:12
aközlsé fogyatékosságai alatt értem, hogy aki atáad, az nem ugyanaz, mint aki átvesz, így lehetetlen, hogy 100%-ig pontos legyen a közlés. ez nem bizalomhiány, hanem feature.
a bizalomhiány aztán azt is kiszűri és torzítja, ami végül átjönne.
pontilyen 2009.08.06. 23:17:20
A bizalom egy kommunikációs folyamatban arra vonatkozik, hogy elfogadjuk a torzítási szabályokat. Vagyis tudjuk, hogy az illető nem ugyanazt mondja, mint amit mi megértünk belőle, de elfogadjuk, hogy a hézag ellenére megértjük egymást.
Ez persze, mint az egyik posztomban írtam is róla, öncsalás, a "megértés" öncsalása. Ami persze nemcsak "szükséges rossz", de sokszor egyenesen kívánatosan jó is. A félreértés lehet termékeny is. (Lehet, hogy mi például jobban értünk valakit, mint ő maga.)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.08.07. 00:45:58
nem fogunk dűlőre jutni, én már érzem :-)
pontilyen 2009.08.07. 10:25:00
Pedig én maximálisan bízom őszinteségedben. :-)