HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.11.03. 00:17 pontilyen

Fociláz

Szabad-e bevallania egy huszonkilencedik évében járó (elvileg) férfiembernek, hogy szinte a szó szoros értelmében végigbőgte ezt a könyvet? Szerencsére senki sem látott, amikor olvastam. Utólag meg már mindegy. A szemem most se száraz persze, de most már tudok gépelni. Mit is kellene szégyellnem?

Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is: hirtelen, megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem.

 

Soha nem találtam meg könyvtárakban a Focilázat Hornbytól, pedig már régóta el akartam olvasni; és most a hétvégén teljesen váratlanul a kezembe akadt. Semmi tervezgetés ("most előbb mást kell olvasni") nem előzte meg, megláttam végre, és rávetettem magam.

Gyilkos könyv. Persze nyilván csak annak, aki magára ismer benne. Ezért sem tudom megállapítani (egyszerűen értelmezhetetlen a kérdés), hogy van-e, és ha igen, mennyi az irodalmi értéke. Nem tudom. Egyszer talán majd tudom értelmezni ezt a kérdést, esetleg meg is válaszolni, most még biztosan nem. Most egyelőre próbálom szárogatni a szemem, hogy értelmesen tudjak írni. Nem lesz könnyű.

Tulajdonképpen már eleve elnézést kellene kérnem a szerzőtől, hogy az én szenvedélyemet az övéhez hasonlítom. Aki évtizedek óta augusztustól májusig minden hét szerdáját és szombatját csak és kizárólag az Arsenallal tölti. Minden szombatot, és majdnem minden szerdát. Lehet eső, lehet hó, lehet esküvője a barátjának, vacsorameghívás, film, házibuli, munka, eh... mit szokott szombatonként csinálni egy ember? (Honnan tudjam, én is meccseket nézek olyankor.) Szóval lehet bármi: ő kint van a Highburyben (ma már nyilván az Emiratesben, dehát a könyv 1992-es), és fagyoskodva, őrültek és pszichopaták, huligánok és bőrfejűek meg főképpen és 95%-ban teljesen normális, hétköznapi emberek között nézi az unalmasabbnál unalmasabb angol focimeccseket, az Arsenal bajnokijait és kupameccseit. Miért? Senki se tudja, senki se érti. Ez a szenvedély. Erre képes a foci. Semmi az égvilágon, semmi más nem képes erre.

Ezért se kérek elnézést a szerzőtől, hogy az én szenvedélyemet az övéhez hasonlítom. Pontosan értem a lényeget. Vagyis pontosan, hogy én se értem.

Hornby a saját élettörténetét írja le, de mindent meccsekhez köt. 1977. április másodikán az Arsenal a Leicesterrel játszott: akkor járt először új barátnője a Highburyben. 1981. február 24-én játszották az első hazai meccset (a Manchester City ellen), miután az iskolában összeveszett az egyik tanítványával azon, hogy ki ismeri jobban az Arsenalt. 1991. január 19-én, 63 órával az öbölháború kitörése után az Arsenal az Evertonnal játszott bajnokit. Elmebeteg. De van-e igazi futballszurkoló, akinek nem így működik az emlékezete? (1994 nekem sem elsősorban egy parlamenti választás évét jelenti, hanem azt, hogy akkor lett bajnok a Vác a Honvéd és a Békéscsaba előtt, a Fradi negyedik lett, de kupát nyert, Nyilasi eltávozott, és jött Novák Dezső. Európában meg ekkor játszották azt a felejthetetlen BL-döntőt, amelyen a Milan 4-0-ra verte a Barcelonát.)

Fontos, hogy Hornby eloszlat egy előítéletet. A futballszurkoló nem huligán. Nem is erőszakos. Ahogy már a bevezetőben írja: "azon millióknak legalább a kilencvenöt százaléka, akik rendszeresen néznek focimeccseket, soha életében meg nem ütött senkit". Ennek a szenvedélynek teljesen máshol keresendő a lényege, mint az agresszióban. Ha már valahol okvetlenül keresni akarunk efféle lényeget, akkor az inkább a szeretetben volna föllelhető. Az ember azért drukkol egy csapatnak, mert szereti.

Valószínűleg ezért kellett könnyeznem olvasás közben. A szeretetnek egy olyanfajta mértéktelenségéről van szó ugyanis, amely tökéletesen irracionális, mindent elsöprő, józan agyvelővel teljességgel fölfoghatatlan. Emberek százai, ezrei, tízezrei, százezrei, sőt milliói hétről hétre szinte szó szerint az életüket kockáztatják azért, hogy ott legyenek a JÁTÉK közelében. Megrendítő, hogy a 96 emberéletet (sok tizenéves liverpooli kölyök életét is) követelő hillsborough-i tragédia után "két héttel és két nappal" a Norwich elleni bajnokin már mindenki úgy ünnepelt, mintha mi sem történt volna. És megrendítő, hogy a Nottingham-Liverpool meccset, amelyen 96 ember meghalt, újrajátszották.

Mire gondoltunk mi azon a délutánon? És nem őrület, hogy a Nottingham-Liverpool meccset újrajátszották? Bizonyos értelemben mindez ugyanannak a dolognak a része. Elmentem az Arsenal-Norwich meccsre, és élveztem, ugyanazért, amiért megnéztem a Liverpool-Juventus BEK-döntőt is a Heysel-stadionbeli katasztrófa után, és amiért a futball nem sokat változott már több mint száz éve: mert a szenvedélyek, amiket ez a játék kivált, elsöpörnek mindent, még a tapintatot és a józan észt is.

 

Fantasztikus kísérlet Hornbytól, hogy megpróbálja föltárni ennek a szenvedélynek a mélységeit.

József Attila írja:

Csomagodat ne bontsd ki,
ha végínségre jutsz.
Azért véredet ontsd ki,
amiért sírni tudsz.

A futballszurkoló tud sírni. Ha csapata 2-0-ról negyedszer egymás után is elbukja a kupadöntőt. Ha 19 év után (19 év! értjük, mit jelent ez?!) ott lenne a lehetőség, hogy végre bajnok legyen, és elbuk egy hazai bajnokit egy kiesőjelölt ellen. Ha a legutolsó meccsen az Anfielden a 93. percben mégis belövi a bajnokságot érő gólt a csapat. És 19 év után bajnok lesz. Képzeljük el, mi kell ahhoz, hogy egy felnőtt férfi egy játék miatt elsírja magát!

Ha az ember sírni tud, akkor a vérét is kionthatja. Onnantól kezdve mindegy. Aki csak a vért látja, az átugrott egy láncszemet a sorban, és nem csoda, hogy semmit sem ért.

22 komment

Címkék: játék foci szeretet szenvedély nick hornby


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr171494573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

popp · http://koncertblog.com/ 2009.11.03. 01:34:18

Régen olvastam a könyvet, de most nekem is indulnak könnyeim. Ez szép volt!

Egyszer egy haverom szülinapján tartott házibulin voltunk vagy huszan Szerencsére volt tévé, mert háromnegyed kilenckor kezdődött a meccs. Négy Roma szurker is akadt a társaságban. Mind a négyünknek ugyanaz a kérdés jutott eszébe megérkezéskor. "Csabi, Csabi, Csabi van sport2." És volt!

Mind a négyen rácuppantunk a tévére kezdéskor. "Hogy lehet így szurkolni egy olasz csapatnak" - kérdezte egy tag. Mint egy idiótára úgy sandítottunk föl rá. "Jó-jó" -nyögte és odébb lépett. "Góóóól, Totti, Il Capitano!"

ps.: nem a szívem csücske az FTC, de van egy találó sor az egyik nótájukban. "Hogyha a Fradi ma leikszel, éjszakára felejts el." - valahogy így!

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.11.03. 09:47:56

"Képzeljük el, mi kell ahhoz, hogy egy felnőtt férfi egy játék miatt elsírja magát!"
a sportszórakoztatás helyettesítő tevékenység: a néző úgy érzi, hogy ott ők őérte játszanak, hogy része a történésnek - pedig nem, csak szeretne, de nagyon.
cirkusz az egész, kb mint érzelmes filmen sírni nők részéről.

crouchy 2009.11.03. 15:32:34

most nem kötözködésből de 96.

pontilyen 2009.11.03. 16:46:22

@popp:

Ha az Arsenalnak lehet (márpedig a jelek szerint lehet) "így szurkolni", akkor minden csapatnak lehet. :-) Tényleg, nekem külön pikantéria a könyvben, hogy az Arsenal annak a néhány csapatnak az egyike, amelynek semmilyen körülmények között nem tudok szurkolni.

@bs395:

Erről már sokat gondokoztam én is, és ír róla Hornby is. Nem értek egyet. A mérkőzés mint esemény sem jön létre szurkolók nélkül. A filmnézés és a fociszurkolás két különböző kategória.

@crouchy:

Mi 96? 96. perc? Nem, Hornby azt írja a "Minden idők legnagyobb pillanata" című fejezetben, hogy:

"Richardson végül talpra állt -- már a kilencvenkettedik percben jártunk --, s aztán rögtön szerelte is a tizenhatoson belül Barnest; Lukic kigurította a labdát Dixonnak, Dixon továbbtette, természetesen Smithnek, egy briliáns Smith-perdítés... és egyszer csak, a szezon utolsó meccsének utolsó percében Thomas egyedül tör kapura, és megnyerheti a bajnokságot az Arsenalnak. "Itt a nagy lehetőség!" -- üvöltötte Brian Moore; és én még mindig fékeztem magam, tanultam a leckéből, hogy mivel végződik, valahányszor kilépek megkövesedett szkepticizmusomból, és azt gondoltam, legalább a végén is ilyen közel voltunk hozzá, nem pedig az: kérlek, Michael kérlek, Michael, kérlek, lődd be, Istenem, segíts neki, hogy belője. S aztán Michael bukfencet vetett, én pedig kiterültem a padlón, és egy pillanat alatt rám ugrott mindenki, aki csak ott volt a nappaliban. Tizennyolc év, s elfelejtettük az egészet egy pillanat alatt."

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.11.03. 18:19:34

@pontilyen:
az a foci, ami ma van, szurkolók (nézők) nélkül tényleg nem létezne, merrt nem létezne a reklámbevétel, nem létezne a sztárság, és így tovább.
de ez a foci nem az a foci, ami akár 20 éve is volt, pláne nem ami mondjuk a 30-as években.
persze az ókori gladiátorok vagy fogathajtók se lettek volna olyanok, amilyenek a dicsőség és a pénz nélkül.
amit még mindig nem értek, az az azonosulásnak az a foka, amit a nézők elérnek, mert nagyon asszimetrikusnak, sőt, fantáziának tartom.

crouchy 2009.11.03. 19:24:01

@pontilyen: nem,: a halottak száma. most lehet volt aki a kórházban halt meg nem a stadionban de mindig a "96ok"nak említik.
@bs395: én se vagyok egy nagy szentimentalista de te rámteszel jónéhány lapáttal:D

pontilyen 2009.11.03. 19:54:40

@bs395:

Persze anyagi értelemben sem létezne foci szurkolók nélkül, de a dolognak mélyebb jelentése is van. A meccs élményét csak sokadsorban hozza létre maga a játék. Ez az, ami a színházban/moziban/hangversenyen nem így van. Maga az élmény az, ami szurkoló és mérkőzés közös "alkotása". Egyfajta összművészet ez. Így érthető az is, amit mondasz: az egész elsősorban a fantáziában létezik.

@crouchy:

Hornby még 95-öt írt, onnan vettem a számot.

crouchy 2009.11.03. 20:36:34

@pontilyen: jah igen mert Tony Blandet 93ban kapcsolták le lélegeztetőről stb, de őt is ideszámítják azóta.

pontilyen 2009.11.03. 21:39:45

@crouchy:

Köszi, át is javítottam.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.11.04. 08:41:57

@crouchy:
az ember igyekszik a legjobb lenni, még ha csak ebben is :-)

@pontilyen:
ezzel nagyon nem értek egyet. egy gyönyörű ollózás akkor is gyönyörű ollózás, ha nem látja senki; megmászni egy hegycsúcsot akkor is nagy teljesítmény és lelki tusa, ha nem közvetíti a tévé.
lehet, hogy nem lenne ilyen minőségű a foci, ha nem lennének nézők (és pénz), de hogy közös alkotás lenne...
a szurkoló részéről ez az egész beleélés olyan, mint a pornófilm-nézés: helyettesítő magatartás. törzsekben már nem élünk, vadászni már nem vadászunk, és legtöbbünk nem is háborúzik, de megkapjuk az élmény kétdimenziós, biztonságos verzióját a nélkül, hogy elkapnánk valami szexuális úton terjedő betegséget.
nem kötekedni vagy sértegetni akarok, de műanyagnak tartom a lelkesedés minden olyan formáját, ahol a lelkesedő nem vesz aktívan részt a lelkesedést kiváltó tárgyban (ti. nem focizik maga is épp a pályán).

pontilyen 2009.11.04. 11:46:28

@bs395:

Nem sértegetsz. :-) Bennem is már sokszor fölmerültek az általad leírt gondolatok.

Tavaly augusztus 16-án (az Olimpia idején) például ezt írtam le:

"Ha tegnap volt bennem akarat(erő), akkor ma megint nem volt. Nézem a tévében azokat az embereket, akikben van (akarat is, meg erő is), mintha tanulni lehetne tőlük, mintha valamiféle mágikus erő hatna rám belőlük. Holott épp ellenkezőleg. Aki néző, az nem lehet cselekvő. Aki cselekvő, az nem lehet néző.

A sportoló persze még csak nem is a legigazibb példája a cselekvő embernek. A sportoló is valahogy kampányszerűen dolgozik, programot teljesít, voltaképpen nem önálló. Igazából csak eljátssza, hogy cselekszik. A futó nem fut igazából, nem menekül az oroszlán elől, csak úgy tesz, mintha menekülne. A valóságós léttől a sport is távol van. Az erő tehát, amelyet meríthetek belőle, voltaképpen szervetlen, nem valódi. Valóban élő emberekkel roppant nehéz találkozni."

Az jutott most eszembe, ahogy ezt olvasom, hogy mennyire megdöbbentően hasonló érvrendszerrel támadta Platón a művészetet. Mondván, hogy az csak "utánzás". De ahogy Platón művészetfilozófiájával sem feltétlenül kell egyetérteni (mely tagadja a művészet bármiféle produktív hatásának lehetőségét), úgy ezzel a gondolattal sem.

Amit Nietzsche mond (nem mellesleg Platónt megtámadva) a tragédiáról, amelyben a néző nem néző még, na az nagyon illik a focira. Talán az utolsó "karneváli" jelenség a világban a foci, legalábbis így is fölfogható.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.11.04. 12:28:42

@pontilyen:
úgy érzem, belekeverted a sportoló tevékenységét a nézőével az olimpiás idézetben :-)
a futó lehet, hogy nem oroszlán elől fut, ám a felkészülés, amivel a teljesítmény elérése jár, életmóddá válik, s mindennapjaira komoly kihatással van. jellemformáló, ha úgy tetszik :-)
arról, hogy "ér"-e annyit az utánzó cselekvés, mint amennyit adnak érte hírnévben és pénzben, nem nekem kell eldöntenem (laissez-faire, kivéve a kockázatközösségek, de ez nem az).
platón művészetfilozófiája viszont tovább megy, és inkább hasonlít a te idézetedre, mert szerinte a színész is csak utánoz, megjátszik - szerintem viszont a színész pl. elég aktívan cselekszik, hiszen jelentést, tartalmat valósít meg.
néző viszont csak a nézést valósítja meg, passzív, befogadó vagy elutasító, ám ezen cselekvése nem befolyásolja az aktív cselekvők tetteit, csak úgy érzi.

pontilyen 2009.11.04. 12:54:55

@bs395: "a futó lehet, hogy nem oroszlán elől fut, ám a felkészülés, amivel a teljesítmény elérése jár, életmóddá válik, s mindennapjaira komoly kihatással van. jellemformáló, ha úgy tetszik :-)"

Na hát pont arról van szó (például Hornby könyvében is), hogy a szurkolás is komoly kihatással van az ember mindennapjaira, és jellemformáló erejű. Egy helyen azt is írja Hornby, talán az életét mentette meg, hogy Arsenal-szurkoló lett.

A színész "csak" utánoz, a szurkoló "csak" szurkol. De elfelejtjük, hogy a szurkoló is színész, jelmezekbe öltözik, kifesti magát, énekel. Ugyanúgy egy komplex cselekvéssort gyakorol, mint a színész. És hogy ennek mi a kihatása másokra? Van egy olyan sejtésem, hogy a magyar futball ismét a világelithez tartozna, ha lennének még szurkolók Magyarországon. És ez csak a közvetlen (a sportolóra gyakorolt) hatás; a szociológiai szempontokat (társadalmi feszültségek levezetése stb.) meg sem említettem.

crouchy 2009.11.04. 20:11:39

@bs395: csak nők részéről cirkusz filemken sírni, vagy nálam is?:D mer mondjuk nem szoktam gyakran (anno még az oroszlánkirály és az E.T ami beugrik:)) de ma láttam végre A mások élete-t és azon nekem is sikerült.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.11.07. 19:22:49

@pontilyen:
a szurkoló és a színész közé nem tennék egyenlőség jelet, mert akkor már inkább a színházba járó kiöltözése és a szurkoló harci festése közé kéne.
plusz a szurkolás csoportos tevékenység, attól a szociális "éned" (amit másokkal láttatsz) fejlődik csak. külsőség. a magányos cselekvés nem külsőség, sőt.

@crouchy:
igen, filmen sírni cirkusz :-)

crouchy 2009.11.07. 21:44:36

@bs395: és ha film momentán igen közel áll a valósághoz? vagy a valóságon is cirkusz? (..de végülis ha cirkusz az jó ott bohócként otthon érzem magam:))

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.11.08. 12:32:42

@crouchy:
érintve vagy-e a történetben? úgy értem mint szereplő, szereplő közeli ismerőse, ilyesmi.
mások életén nem tudok sírni, ha nincs hozzájuk személyes érzelmi kötődésem (a magamén egy ideje még kevésbé).

crouchy 2009.11.08. 16:42:38

@bs395: asszem a szocializmusban elég sok közeli ismerősöm érintett volt. lehet ha afrikai törzsi háborúkról szól akkor nem érdekel ennyire. de ez itt volt nem is olyan régen. és nem hiszem hogy túlságosan el lett volna túlozva. mondjuk nem tudom hogy ha nincs olyan jó kedvem előtte is ennyire hatott-e volna.

crouchy 2009.11.08. 16:43:45

@bs395: és ne felejtsd el hogy én még csak mostanában kezdek el rájönni hogy a világ egy undorító szar:)

OJ · http://sportvers.blog.nepsport.hu/ 2009.12.31. 14:40:51

Alapmű, kortárs irodalmi szemináriumokon kötelezővé tenném, különös tekintettel az angolszakokra. Feldolgozhatatlan mennyiségű igazság van benne.

pontilyen 2009.12.31. 14:45:33

@OJ:

Az a vicc, hogy én tartottam kortárs világirodalom szemináriumot, és fölmerült bennem, hogy legyen-e Hornby téma. De akkor még nem ismertem a Focilázat. Most már egyértelműnek találom, hogy ez a legjobb Hornby-könyv, igen, irodalmi szempontból is...
:-)
süti beállítások módosítása