Sajnálom a spanyolokat, meg nem is.
Jó lenne, ha az, amit ők képviselnek, az sokáig menne, de az élet ismét bebizonyította és bebizonyíthatja, hogy a jóval és a széppel soha nem mész semmire.

 

Ez az idézet egy hozzászólás volt az NST-n a Spanyolország-Svájc meccs után, amelyen a vébé egyik nagy favoritjának kikiáltott spanyol válogatott teljesen váratlanul elhasalt, és már az első mérkőzése után óriási nagy bajba került.

Megragadott ez a kemény ítélet, azért is emeltem ki onnan, ahová nyilván szerzője is szánta, a nethulladékok beláthatatlan dombjából.

Csakugyan úgy van-e, hogy szimpatikus ("jó és szép") csak egy vesztes lehet?

Azt hiszem, igen.

Legalábbis akárhányszor az ellenkezőjére gondolok, tehát egy szimpatikus győztesre, viszolygás fog el, valóságos undor, sőt félelem.

Miért?

Nem azért, mintha ne lehetne egy győztessel rokonszenvezni, ellenkezőleg. Rokonszenvezni, azonosulni, együtt lélegezni éppenséggel sokkal könnyebb egy győztessel. Választások utáni közvélemény-kutatások mutatják ki folyton gyönyörűen a győzteshez húzás jelenségét, mint ahogy fociban is megfigyelhető, hogy azokhoz a csapatokhoz húznak többen, amelyek eleve sikeresebbek is.

Nem arról van szó tehát, hogy a győzteseket megvetné az ember. Hanem arról, hogy egy győztest soha nem szabad egyszersmind tökéletesnek is tartani (hinni).

A győzelemhez, legyen az bármiféle győzelem, az életben vagy a sportpályán, temérdek rútság, sunyiság, alattomosság, hazugság, őszintétlenség tapad. Ez nem baj, sőt. Éppen az adja egy-egy győzelem zamatát, hogy mindezeken fölül tud emelkedni a győző. Ha úgy tetszik: mindezek ellenére győz.

Aki egy győztest szimpatikusnak állít be, az eltagadja mindazt a mocskot, ami a győzelemhez hozzátapad. És ez mindenkire nézve sértő. Sértő az ellenfelekre, akik nagyon jól tudják, hogy egyetlen győzelem sem teljesen tiszta. De sértő a győztesre is, sőt leginkább őrá sértő, hiszen a győzelem nem más, mint éppen annak képessége, hogy az ember fölülemelkedjen saját finnyásságán, túllépjen azon a lehetetlen kívánalmon, hogy valamely harcban tiszta maradjon.

Hosszú távon a jó és a szép győz, az életben és a sportban is. De mire a győzelmet eléri, olyan mértékig összemocskolódik, hogy csak az igazán éles szeműek vehetik észre a különbséget a között, hogy a bepiszkolódás miatt, vagy a bepiszkolódás ellenére győzött-e.