HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.03.14. 18:34 pontilyen

Ünneptől ünnepig

Figyelem! Az alábbi bejegyzésben a szerző megánjellegű és más úton hozzá nem férhető információkat közöl olvasói iránt táplált érzelmeivel kapcsolatosan, valamint bizalmas adatokat szolgáltat internetes jegyzetelő tevékenységével összefüggő külön-különféle nézeteiről.

Valentin-napon, a szerelmesek ünnepén, február 14-én kezdtem el vezetni ezt a blogot, és most március 14-e van, március idusának előestéje. Eltelt egy hónap, ideje a reflexiónak.

De hát hol kezdjem? És miért? Azt hiszem, ott kezdem, hogy miért.

Az emberi kapcsolatok működésével foglalkozó pszichológusok szerint minden olyan alkalom, amikor ember és ember között valamiféle interakció jön létre (mosoly, köszönés, szemkontaktus stb.), a lélek számára olyan, mint a testnek a simogatás. Ha tízszer köszönnek rá az emberre egy nap, akkor az olyan, mintha tízszer megsimogatnák. Aligha fölmérhető az ilyen finom kis simogatásoknak a lélekháztartás egészségének fönntartásában játszott szerepe. Ha elmaradnak, először furcsán, majd egyre inkább rosszul kezdjük érezni magunkat, mígnem ránkköszönt az éjszaka, a romlás, a depresszió.

Azért kezdtem el blogolni, hogy mindig mindenki tudhassa: én vagyok. Tessék idejönni, ez itt fix pont, még telefon se kell, érintse egymást a lelkünk, zördüljünk össze, veszekedjünk, ha épp, avagy ne is, csak vitázzunk, vagy talán azt se, csak jegyzeteljünk, lábjegyzeteljünk, hogy hát az ott pontosabban, finomabban, nüanszosabban így vagy úgy vagy amúgy, amúgy. Amúgy meg, ugye, végülis jóllehet mindegy is.

Nietzsche ebben végletesen kézre esik. Hiszen szó szerint leírja, mit leírja; megírja, mennyivel több ez a megvetett semmi, mint a legtöbb fölmagasztalt valami, több, mint az erények, a felebaráti megalázkodás, a jóság és szeretet, sőt, több, mint Isten. Ez maga a lét. Ez az, ami egyáltalán létezik.

De a gőg az mindig utat tör. A blogolás az csak lebloggolás. Ez nem az igazi, ennél többek vagyunk. Kezembe akadt a napokban ismét a Tonio Kröger, mit kezembe akadt: 50 forintért megvettem egy antikváriumi, két nyelvű példányát. És ha már, akkor persze újraolvastam. A szövegben föltörő becsvágy felülmúlhatatlan. "Amit eddig csináltam, az mind semmi, nem sok, annyi, mint semmi. Fogok jobbat alkotni, Lizaveta -- megígérem. Mialatt írok, felzúg hozzám a tenger, és én behunyom a szemem." Ez több, mint írói program (és e tekintetben édesmindegy is, hogy Th. M.-é vagy T. K.-é); ez nagyjából ugyanaz, mint a Szív segédigéi végén a "Megírom ezt majd még pontosabban is". Nincs vége a dolognak. Blogolni csak le lehet. E nélkül a becsvágy nélkül nincs értelme semminek. Egy Másik világ feltételezése nélkül csak húsevő növények vagyunk. (Bejött Lévinas is.)

És ki mindenki. Miközben az aggodalmam nem is oktalan: kit érdekel ez még? Sokakat persze nem, de tíz és húsz közötti (avagy harminc fölötti) látogató azért idetévedt minden nap, néha több, egyetlen egyszer (micsoda depressziós nap lehetett -- az is volt) kevesebb, és átlag hatvanszor azért kattantgatott itt olvasó mindig. Kedves olvasó, és nem csak udvariasságból. (Ámbár hol a határ, és érdekel-e minket?)

Az mindig különösség, ahogy a dolgok összefüggnek. Összegabalyodnak. Foucault és Lévinas között csillagvilágnyi a távolság. Éppen, mint Esterházy és a Kálvin téri ellenőrnénik között. Az élet mégis egymásra tudja montírozni őket. És akkor kiderül, hogy nem is annyira. Talán az észlelés tévedése, hogy távolságot látunk. Miért ne gondolnánk, egy meggörbült terű világban? Ha X-et is mondunk és Y-t is, az nem olyan, mintha semmit se mondtunk volna. Kérdezzük csak meg a kromoszómáinkat. (Nem, nem, ez nem szexizmus; két X sem azonos a semmivel.)(A harmadik X-ben járva már identitás-szempontból is muszáj valahogy így látnom.)(Vagy nem?)

Politizálni mindettől függetlenül is veszélyes. Illetve dehogyis az. Csak a nyelvét elkapni nehéz. Mi a bajunk az olyan mondatokkal, hogy: "De a Zorbán is csökkentette a nyugdíjakat!"? A tartalmuk? Dehogy! A nyelvük. Mert egy ilyen mondat magában rejti a válaszát, azaz, hogy miről fogunk társalogni. Vagy erről, vagy semmiről. A vitázó felek sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint hinnék. Egyik nap láttam a tévében két kommunistát és két nácit, vitatkoztak egymással, vérben fürdő arccal; nem éreztem semmi lényegi különbséget köztük. Vitájuk tárgya összeragasztotta őket. Ki akar ilyen nászt? A politikáról szóló beszédben az a veszély, hogy beleragadunk valamibe (valami gusztustalan, ragadós anyagba), amibe nagyon nem szeretnénk.

Nem baj, az antennák fölszerelve. Ugyanabba a patakba úgyse lépünk kétszer. Az ünnepekkor se mindig ugyanazt az ünnepet ünnepeljük. Képzeljük el, mennyire más egy Valentin-nap, ha simogat minket valaki, mint ha nem! Miért lenne ez épp pont (miért is ez a sok-sok pont?) az ünnepi pillanatainkkal másképp? Ünnep meg aztán bármi lehet.

Mondok egy példát. Amikor átvettem a titkárságon a némettanári diplomámat, és kiléptem a lucskos-esős Kazinczy utcába, hirtelen valami megdöbbentőt láttam. Havazott! Legalábbis hópelyhek szállingóztak a nedves aszfaltra. Nem értettem, hogy ez miként lehetséges. Elkönyveltem volna látomásnak, ha föl nem nézek, és nem látom meg dohányzó felebarátunkat, akinek cigarettájából finoman hullatta ki a hamut az enyhe márciusi szél. Nem hó volt az, csak hamu. Különös, nem? No, mondtam egy példát. (Mosoly-jel.)

17 komment

Címkék: blog ünnep lélek írás nietzsche


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr4381142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Joe Selfridge 2008.03.14. 19:57:54

Nem elemezném az eddigiekben rosszul (kínos jópofizásba, izzadt könnyedségbe, lila ködbe) maszkírozott lelki bajokat, se az érdekes gondolatok mellett burjánzó, mindenféle tekintélyekkel aládúcolt minősített marhaságokat, se az egyhónapos (!) blogra visszatekintő dölyföt; csak egy szerény javaslat.
Ha mindenkinek visszaírsz, aki vette a fáradságot, és beírta a véleményét (miután, és ez már roppant figyelmesség, elolvasta a posztot), az nem feltétlen csak a párbeszédre való készséget jelzi, inkább a diszkurzus uralására való törekvést. A te véleményed a bejegyzés, a másoké (Másoké) a komment; a te pozíciód ugyanis nem a vitapartneré, hanem a párbeszéd irányítójáé. Ez nem elmélet, hanem gyakorlat.
Értem én, hogy simogatást vársz. De ha ráköszönsz valakire, nem azt várod, hogy letámadjon vagy Csemege ajándékcsomagot adjon hálája jeléül, hanem, hogy visszaköszönjön (vagy még annyit se).

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.15. 00:43:30

Kicsit vitatkoznék meg nem is.

Egyrészt, mivel Ponti kezdő blogger, ezért nyilvánvaló, hogy reflektál ezekre az új hatásokra.

Másrészt mivel a kommentek nem túl magas számúak, csábító, hogy válaszoljon rájuk az ember. Majd, amikor jön 30 vagy 40 hozzászólás, nem lesz energiája válaszolni minden fölvetésre. Értelme sem lesz ennek. Gondolom, leginkább azért ilyen aktív, mert örül annak, hogy gondolatai másokat is gondolkodásra sarkallnak.

Ezt a tanulságot mindenkinek saját magának kell levonni. Annyit még mondanék védelmében, hogy a blog az egyik legszubjektívebb műfaj, nagyon sok értelmezési lehetőséggel. Ha Ponti dominánsan jelen kíván lenni a kommentekben, tegye!

További jó bloggolást!

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.15. 00:47:13

Kicsit vitatkoznék is, meg nem is.

Egyrészt, mivel Ponti kezdő blogger, ezért nyilvánvaló, hogy reflektál ezekre az új hatásokra.

Másrészt mivel a kommentek nem túl magas számúak, csábító, hogy válaszoljon rájuk az ember. Majd, amikor jön 30 vagy 40 hozzászólás, nem lesz energiája válaszolni minden fölvetésre. Értelme sem lesz ennek. Gondolom, leginkább azért ilyen aktív, mert örül annak, hogy gondolatai másokat is gondolkodásra sarkallnak.

Ezt a tanulságot mindenkinek saját magának kell levonni. Annyit még mondanék védelmében, hogy a blog az egyik legszubjektívebb műfaj, nagyon sok értelmezési lehetőséggel. Ha Ponti dominánsan jelen kíván lenni a kommentekben, tegye!

További jó bloggolást!

pontilyen 2008.03.15. 17:55:13

Hmmm... elgondolkodtató, amit Joe Selfridge ír a visszaválaszolásokról.

De minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé értek egyet vele.

Itt ugyanis nem igaz-hamis állításokról van szó, amint azt ő (meglehetős dölyffel, hogy őt idézzem... :-)) sugallja. Nem arról, hogy ki jobb, egészségesebb stb.; egyszóval: nem valamiféle igazság "megfejtéséről", hanem egy nyitott értelmezési helyzetről, amelyben egymás véleményeit a bejövő kommentek folyamatosan módosítják, pontosítják, játszani engedik.

Mindettől függetlenül el tudom képzelni, hogy sokakat (dehát sokakról van-e itt szó?) irritál a visszaválaszolás. De hát őket (valamilyen okból) az egész ELEVE irritálja. Vagyis nem látom be, hogy történne veszteség.

Aki ír, annak a megjegyzéseire továbbra is (köszönettel) reagálni fogok!

pontilyen 2008.03.15. 18:06:22

Ja igen, azzal a kiegészítéssel (köszi, Amál), hogy "amennyiben erőm engedi". :-)

motolla 2008.03.15. 18:10:39

Szerintem meg épphogy ez erre a legideálisabb médium, mert a számítógép előtt görnyedten kuporgó jojozó szemű magányosok olyan kétségbeesetten kapaszkodnak egy akár nekik is szóló személyes hangba, olyan intenzitással vetik bele magukat a kommentálásba, hogy mindkét félnek meg lehet az az illúziója, hogy valaki figyel rájuk. (Tudom én, hogy nem csak végső elkeseredésből lehet eszmét cserélni egy ennyire vadidegennel, de azért majdnem) (meg ugye az ember magából indul ki)

pontilyen 2008.03.15. 18:19:22

A saját tapasztalataimból kiindulva: mélységesen egyetértek, motolla! ;-)

Joe Selfridge sértegető megjegyzése azért is különös, mert ő eddig (a mostanin kívül) csak egyszer tisztelt meg kommentjével, és anyázásnál többet akkor sem produkált.

Lehet, hogy őt személyesen sérti a visszaválaszolás; de miért akarja a saját sérelmét másokra is ráerőszakolni?...

Avagy: kinek is vannak itt "lelki bajai"?... :-)

motolla 2008.03.15. 18:38:11

Itt nem is elsősorban arról van szó, hogy igaza van-e vagy sem, de ha öncsalással vádol, ha szerinte áltatod magad, akkor mért épp ő ébresztene rá a nyomorodra? Ezzel nem ráz fel, még ha célba is talál, legfeljebb bánt

pontilyen 2008.03.15. 19:00:22

Igen, így pontosabb.

Pont arról van szó, hogy az "igaza van-e vagy sem" kérdése egy ember lelke (stílusa, szövege, igazsága) kapcsán értelmetlen. Hiszen nyilván igaza van.

Annyiból gondolkodtató el a dolog, hogy vajon miért akar valaki ilyen személytelenül bántani. (Csak arra tudok gondolni, hogy egy egykori ismerősről lehet szó, aki valamilyen sérelmet hordoz magában tőlem, és vissza akar szúrni. Hiszen ha ismeretlen, akkor tök értelmetlenül van itt; hülyeségeket másutt is olvashat.)

motolla 2008.03.15. 19:13:20

Asszem ez valami személyes frusztrációból fakadó világmegváltási kísérlet (és most megint magamból indulok ki, mielőtt még lesajnálónak tűnnék)

bodza 2008.03.15. 21:33:47

Szia!

Jó látni, imigyen is ezeket a gondolatokat, ha már párbeszédben nem is nagyon tudjuk megbeszélni.

Joe Selfridge 2008.03.15. 22:51:46

No no. Hülyeségeket olvashatok máshol is, máshol is írhatok "bántó" kommenteket. Továbbá frusztrált is vagyok (utóbbi időben különösen), világot ab ovo akarok váltani. Igazam pedig nincs, más rossz tulajdonságaimról nem is beszélve. Ennyit rólam.
Persze, lehet kommentekben válaszolni, én arra a tendenciára utaltam, hogy Ponti barátunk egyre inkább, egyre élesebben lesöpri az ellenvéleményeket (ld. vasika, Bistyu esetét); ezen még az odabiggyesztett smiley sem változtat. Ezt sem tiltja törvény (bár fenntartom, hogy egy ilyen párbeszédben nem egyenlő fél a blogíró és a kommentelő); én azonban egyetértek Pontyival, hogy az (ki-)írásnak van pszichológiai vetülete; a pszichológushoz azonban jó esetben nem cseverészni járunk, hanem szembesülni önmagunkkal, ami nem mindig kellemes.
Nem kell személyeskedni, meg gonosz ismerősöket keresni, csak levonni a következtetéseket pl. abból, hogy valaki ír egy bejegyzést arról, hogy a csúnya komcsik idején "jól kellett viselkedni", majd másnap megírja, hogy hogyan viselkedett jól egy ellenőrrel. Vagy hogy hogyan viszonyul egyes szerzőkhöz, önmagát számon kérve rajtuk.
Egyébként a kommentek majdnem engem igazolnak: ha tapló voltam, a többi kommentelő ezt szépen meg is mondta, és tőlük szerintem sokkal jobban hangzik, mint a blogírótól. Az én "sértegetésemnél" sokkal súlyosabbak motolla szavai, miszerint "ha célba is talál, legfeljebb bánt" - ez igen szomorú megállapítás a párbeszéd lehetőségéről en bloc. Szerintem a blog írója nem holmi fröcsögő egomán, és ez késztetett szólásra.
Bocsánat a hosszért, de amúgy sem kommentelgetek gyakran.

pontilyen 2008.03.16. 13:02:16

Joe Selfridge:

Ha vasika és Bistyu úgy érezték, hogy "lesöpörtem" őket, akkor azt majd ők megmondják. Nem kell ehhez egy fogadatlan prókátor.

Az odabiggyesztett szmájli pedig sok mindenen változtat, leginkább a közlemény pragmatikai értelmezhetőségén. (Jó lenne erről egyszer egy tanulmányt írni...) :-)

Azt nem szeretném, ha a blog "pszichoterápiába" csapna át, hiszen terapeuta nélkül ez legfeljebb a "vak vezet világtalant" eseményét idézné elő. (Lehet, hogy terapeutával is, de az más kérdés...)

A "Jól kellett viselkedni" ironizáltsági fokáról már hosszan beszélgettünk. Az elhamarkodott ítélkezésnél ezúttal is többet ér az olvasás. Ugyanez elmondható arról is, hogy ki mennyire kéri ÖNMAGÁT számon egy szerzőn. Egyébiránt ennek megértéséhez voltaképp a mottó elmélyült értelmezése is elegendő.

Hogy a "blog írója" micsoda (pl. fröcsögő egomán-e), arra nézvést nincsenek normatív szabályok. Ki ilyen, ki olyan. Akinek nem tetszik, annak nem muszáj itt lennie, sőt. Talán pont ez a lényeg, ha már normatív lényeget keresünk.

A párbeszéd nem csak bántásra való. Sok-sok minden másra is. Én nem becsülném le a jelentőségét. Sőt.

Továbbra is örömmel látok mindenkit. Ha a "beszélgetésről beszélgetünk", szerintem az sem okvetlenül haszontalan.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.16. 19:55:36

Törvénybe kéne iktatni, hogy csak és kizárólag lelkileg teljesen egészséges emberek használhatják a netet.

Másnapra meg is szűnne.

bodza 2008.03.16. 23:19:05

Kedves Joe Selfridge!
Kénytelen vagyok hozzászólni és megvédeni Pontyi blogolót. Szerintem az ő döntése, hogy válaszol-e a kommentekre vagy nem. Ha úgy gondolja, hogy a társalgás megfelelő formája a kommentelés a blogoláshoz, akkor hagyjuk. Véleményem szerint jó, ha tud mondani mindenkinek valamit, mert ezáltal nem csak a levegőbe röpülnek szavai.

Kedves Reckl Amál!

Szerinted te lelkileg teljesen egészséges vagy?

pontilyen 2008.03.16. 23:51:00

Kedves bodza!

Én viszont Amál blogolót vagyok kénytelen megvédeni, hiszen utolsó kommentjének második mondatát figyelmen kívül hagytad. ;-)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.17. 09:00:33

Köszönöm. Általános tapasztalat, hogy a blogokon szelektíven olvasnak az emberek.

Kedves Bodza, gondolod, hogy ilyet ép elméjű ember komolyan leír? Ugyan már!
süti beállítások módosítása