HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.07.28. 14:55 pontilyen

Mélyszegénység

Megdöbbentő az a film, amelyik nemcsak előhívja életünk egy korábbi, már elfelejtett idejét, de meg is magyarázza azt. Tegnap éjszaka egy ilyen filmet láttam a Dunán.

Japán film volt, a címe: Anyátlanok. Amikor elkezdtem nézni, nem tudtam, lesz-e bármiféle közöm a megjelenített tárgyhoz. Óriásinak tűnt a kulturális különbség az én életem és a filmben megjelenített tokiói életek között. Aztán rájöttem, hogy óriásit tévedtem. Ez a film olyan erővel szólt rólam, hogy a végére majdnem elsírtam magam.

A jelenet, amelyből kiindulunk (a film és én), gyerekkorom egyik alapvető szorongása: itthon vagyunk gyerekek (mi, négyen), és anyu nincs még otthon. Már sötétedik, és anyu még nem jött haza. Mi lesz velünk?

Ezt a jelenetet megdöbbentő beleérzéssel mutatja meg a film. Egyszerre fölidéződött bennem az egész egykori szorongás, a külváros idegen levegője, a testbe ivódó unalom, a percek hányingerszerűen kattogó értelmetlensége.

De a film -- és ezért megdöbbentő -- tovább megy. A valóságban ugyanis anyu előbb-utóbb mindig hazajött. A filmben is hazajön -- egyszer. Aztán hazajön másodszor is, hetek után. Aztán végül egyáltalán nem jön haza. Hagy egy üzenetet az asztalon a négy gyermek közül a legnagyobbnak (aki még így is csak tizenkét éves), hagy némi pénzt az asztalon, és magára hagyja a gyerekeket.

A legnagyobb fiú (hogyan is lehetne más?) koraérett, megpróbál gondoskodni három féltestvéréről. Bevásárol, főz nekik, az idősebbik lánytestvérével együtt próbálja fönntartani a háztartást. De a pénz, amit anyjuk meghagyott nekik, rohamosan fogy. Gyerekek természetesen nem dolgozhatnak, így esély sincs az életszínvonal fenntartására. Jönnek az első kifizetetlen számlák.

Aztán a filmnek a számomra legmegrázóbb jelenete, amelytől szó szerint elakadt a lélegzetem. Az idősebbik lány megpróbálja fölkapcsolni a szobai villanyt, de nem sikerül neki. A fiú megnézi, lecsavarja a körtét, megrázogatja. Majd a háttérből a lány kiabálása hallatszik: a fürdőszobában sincs villany. És a nézőnek egy pillanat alatt átfut az agyán (és a fiúnak is, mert okos gyerek), hogy ez mit jelent: lekapcsolták az áramot, mert nem fizették be a számlákat. És innentől fogva már soha nem lesz se villany, se tévé, se mosógép, se hűtő...

És kisvártatva már víz se lesz. A gyerekek szó szerint a mindennapos létfenntartásukért küzdenek. A szegénység nyomasztó súlyként telepedik rá az élet minden pillanatára.

A kicsi, aranyos, mosolygós lány folyton kérdezgeti: "Mikor jön már haza anyu?"; de már talán ő is tudja, hogy sohasem. A gyerekek útja a napról napra mélyülő nyomor, az éhezés és (minden bizonnyal) a halál felé vezet. (A kicsi, aranyos, mosolygós kislány a film végét már nem is éli túl.)

Igen, gyerekkori szorongásom értelme föltárul: ha nem jön haza anyu, nem fogok emberhez méltó életet élni. A sikeres embert a nyomortelepek szegényeitől egyetlen vékony hártya választja el, amelyik bármelyik pillanatban átszakadhat.

Gyerekkorom óta mélységesen vonzanak a nyomortelepek, a külvárosok, a focipályák, a tűzfalak, az üres telkek és a vasútállomások. Amikor van időm és hangulatom, ilyen helyekre sétálgatok el, és szétfacsarja szívemet a részvét. Bármikor az ott lakók közé süllyedhetek, és nincsen olyan szociális háló (pláne nem Magyarországon), amely megóvna ettől a sorstól. Ez a mélyszegénység. Az emberhez méltó élet megvonása azoktól, akik emberhez méltó életre termettek.

Csodálatosan szép film volt.

5 komment

Címkék: film japán szegénység szorongások


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr24589413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2008.07.29. 02:02:27

Még a végén kedvet csinálsz, hogy megint elkezdjek TV-t nézni.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.07.29. 11:02:14

duna tévén eddig egyetlen film tetszett, az életvonat.

pontilyen 2008.07.29. 15:39:18

bs395:

Vagy nem ugyanazokat a filmeket láttuk, vagy nagyon különbözik az ízlésünk.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.07.30. 14:53:12

Ez végre egy olyan film, amelyet én is láttam, csak még korábban.

Van minden általam látott japán filmben valami szívszorító szomorúság. Akkor is, ha a történet nem is olyan. Például a klasszikus horrorfilmnek számító Kör is annyira bánatos film. Érdekes módon annak az alapja is az anya-gyerek kapcsolat. Mi itt nyomatjuk a horrorfilmeket, amelyekben nyolcfejű szörnyek ölik egymást, közben meg így is lehet riogatni. Na mindegy.

Amikor láttam, arra gondoltam, milyen kegyetlen ez a nő, hogy elhagyja a gyerekeit. Aztán azt gondoltam, ilyen lehetett a holokauszt. (Magának mindenről az jut eszébe?) Amennyire tudom, a zsidók végig bíztak abban, hogy velük az nem történhet meg. De a legtöbb európai állam magára hagyta őket.

Egyébként szerintem is megdöbbentően vékony a határ a viszonylagos jólét (meglét?) és a nyomor között. És bármikor fordulhat a kocka.

pontilyen 2008.07.30. 17:52:16

Olvastam olyan értelmezést is, hogy valószínűleg prostituáltnak ment az anya.

Ám szerintem a filmben az is nagyszerű volt, hogy nem erre fókuszált, végig a gyerekek szemszögén belül maradt. Elkerülte a moralizálást. Az anya eltűnését egyfajta végzetként láttatta, mint ahogy szerintem az is volt.
süti beállítások módosítása