Ez egy személyes poszt lesz, azt hiszem.
Személyes poszt a pénzügyi világválságról, amelynek lényegét nagy vonalakban érteni vélem, és amelynek következményei eléggé nyomasztanak.
A lényeg: több a pénz a világban, mint amennyi ténylegesen van. Elég ok az elképedésre, nem? Az egész pénzügyi világ egy virtuális valóságban él, elrugaszkodott a valóságtól, és a valóság most elkezdi pofonvágni őt. És ezek még csak az első pofonok.
Az első érzelmi (inkább: indulati) reakcióm az egészre az, hogy dögöljenek is meg, dögöljön is meg ez az emberek pénzén (a szó szoros értelmében) élősködő banda (bankárok, brókerek, spekulánsok stb.), mely pénzt csinál (magának) a semmiből. Undorodom tőlük, ők az emberiség legalja, és egy csótány is lényegesen emberarcúbb, szociálisabb és értékesebb élőlény náluk.
Igen ám (és ez a második, józanabb reakcióm), de ha ők megdögölnek, akkor döglök én is velük. Az én életem is tőlük függ.
Emiatt aztán az én személyes válaszom a kialakult válságra a szorongás. Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem. Lesz-e például munkahelyem, fönn tudom-e tartani magam, lesz-e hol laknom, és így tovább?
Tisztában kell lennem a képességeimmel. Számba kell vennem őket. (Mármint a képességeimet.) És ha számba veszem őket, akkor elmondhatom, hogy bizonyos képességeim messze az átlag fölött vannak, bizonyos képességeim pedig messze alatta. A felfogásom kifejezetten gyors (a reakcióm kifejezetten lassúak, de ez nem változtat azon, hogy a dolgokat általában elég gyorsan megértem), különös képességem van az elvonatkoztatásra, érzékeny és kifinomult a gondolatvilágom, szívós és kitartó vagyok, bármit meg tudok tanulni, hiányzik belőlem a (sokakra oly jellemző) korlátoltság, elméleti értelemben nagyon sokféle (szinte mindenféle) szerepet el tudok sajátítani. De: hiányzik belőlem mindenféle gyakorlati érzék, szélsőségesen lassú és döntésképtelen vagyok, betegesen érzékeny mimózalélek, alkalmatlan mások irányítására és vezetésére, fizikailag és testileg rendkívül gyenge, határozatlan, ebből fakadóan is hajlamos a borúlátásra, a kisebbrendűségi érzésekre, melyek (és melyek kompenzációs kísérletei) megnehezítik az emberekkel való kapcsolattartást, a bizalomra épülő emberi kapcsolatok kialakítását.
Röviden szólva: egy elmélyülésre és kitartásra épülő szellemi (elméleti) munkában tökéletesen ki tudnám élni magam; egy gyakorlati tudást, gyors és határozott döntéseket igénylő szakmában azonban sokkal valószínűbb módon kudarcot vallanék. Márpedig -- úgy fest -- egy olyan korszakba lépünk, amelyben inkább az utóbbi típusú munkákra lesz szükség. (Hogy pénzeinknek valós fedezetei legyenek.)
Nemrég részese, avagy inkább szemtanúja voltam egy beszélgetésnek, melyben doktorált bölcsészek vitatkoztak arról, mihez kezdjenek magukkal, és félig-meddig komolyan szóba került a lehetőség, hogy hát ki kellene tanulni valamilyen szakmát (pl. az asztalosit), és azzal kellene pénzt keresni. Sok bölcsész(doktor) is így tesz. Elmegy szakácsnak, bádogosnak, vízvezeték-szerelőnek.
Csüggedten hallgattam ezt. Belőlem előbb lesz koldus, mint asztalos. Soha nem voltam én még annyira megalázott, mint az általános iskolai technikaórákon. Tornaórán (egy antipedagógus regnálásának időszakától eltekintve) például soha nem éreztem megalázottnak magam. Teljesen elfogadható volt, hogy én két méterrel közelebbre lököm ki a súlyt, mint esetleg másvalaki. Nincs ebben semmi. Ez képességek kérdése. De technikaórákon folyton azzal szembesültem, hogy kétségbeejtően ügyetlen vagyok. Hogy míg másoknak meg se kottyan egyenesre fűrészelni egy deszkalapot, addig az én deszkalapom ocsmányul girbegurba lesz. Hogy minden csúnya lesz, amit összehozok. Hogy sokkal lassabb vagyok, mint a többiek, és mindentől összezavarodom. Mintha nem volna bennem esztétikai érzék. Soha többet ekkora megaláztatást!
Ám a szép új világban, mely közelegni látszik, úgy fest, nincs más út, mert szép dolog ugyan a nyelvészet meg az irodalomtörténet meg a filológia, de kereslet egyre kevésbé lesz rá. Meg kell ismételnem -- ezúttal nagyban -- a rémálomszerű általános iskolai technikaórákat. Jó eséllyel olyasféle munkákat kell a jövőben végeznem (a létfenntartásért), melyekre semmi késztetést nem érzek magamban, melyek nagy valószínűséggel megaláztatásoknak fognak kitenni, és melyektől -- pont ezért is -- viszolygok.
Mindez azonban -- mint írtam -- egyelőre csak szorongás.
Ma még legalábbis tudtam ebédelni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csavarhúzós 2008.10.17. 19:11:25
-Hogy érted azt, hogy pénzt csinál magának a semmiből? Attól tartok egy közkeletű félreértés áldozata lettél, valamint eleve hajlamosabb vagy az összeesküvés-elméletekre az átlagnál.
én 2008.10.17. 19:16:53
Susybaby · http://szerelemblog.blog.hu 2008.10.17. 21:19:13
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.10.17. 23:37:00
mindehhez járult egy fűtetlen műhely, maszkot nem kaptunk, a lakköntőben meg néha nem ment az elszívó, de olyankor egész vidámak voltunk.
a kérdés inkább az, hogy csinálsz-e valamit, tevékenységed támogatja-e a produktív munkát végzőket - s mint tanári végzettségű, ez igaz is lehet -, vagy nem.
de ez összefügg azzal is, hogy az államnak feladata-e a kultúra, a művészetek és a bölcsészetek támogatása, mert ha igen, akkor vagy alanyi jogon, egyenlő mértékben oszt, vagy nem, de akkor megmondta, hogy mi a "helyes" kultúra, művészet, bölcsészet.
Fuck Hope! 2008.10.18. 06:42:45
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.10.18. 08:56:51
Ez egyébként mindig is így volt: a gyakorlatias, ügyes ember mindig megtalálja a számítását. Az érzékenyebb, ám kifinomultabb embernek csak a prosperálás idején terem babér.
Pontihoz hasonlóan nekem sincs túl nagy érzékem a gyakorlati dolgokhoz. Majdnem bölcsész lett belőlem is, de érettségi után végül másképp döntöttem, nem tudom, jól-e. Mindenesetre emberileg sokba került a váltás.
Ma - ha nem is fizikai - de gyakorlatias munkát végzek, szerintem alapvetően jól. Sok mindenhez kellett alkalmazkodnom, amire nem is számítottam. De mert kifejezett tervem sosem volt (és azt hiszem, ez Ponti legnagyobb baja), ezért nem csalódtam.
Persze sokat álmodtam arról régebben, hogy majd újságíró, esetleg író leszek, de azt is szívesen csinálom, ami most van. Amikor mennek a dolgok az csodálatos!
Helen 2008.10.18. 09:13:06
pontilyen 2008.10.18. 12:30:52
Nagyon távol vagyok bármiféle összeesküvés-elmélettől. Szerintem ezt bármelyik olyan olvasóm tanúsíthatja, aki egynél több mondatot olvasott el tőlem.
A világban sokkal több pénz forog, mint amennyire fedezet van; vagyis vannak emberek, akik úgy forgatják a pénzt, hogy nincs mögötte valós érték. Egy asztalos pl. készít bútorokat, vagyis valódi értéket hoz létre, és ezt fizetik ki neki pénzben. De milyen értéket hoz létre egy bróker?
@Susybaby:
Nem rossz ötlet. :-) A villanyszerelésnél a körte becsavarását vállalom.
@bs395:
Őszintén szólva nem tudom, hogy tevékenységem milyen mértékben támogatja a produktív munkákat végzőket. Közvetve persze -- szerintem -- bizonyosan, hiszen a kultúrát éltetem és termelem újra.
@Reckl_Amál:
"De mert kifejezett tervem sosem volt (és azt hiszem, ez Ponti legnagyobb baja), ezért nem csalódtam."
Igen, végülis így is értettem azt, hogy "elméleti értelemben nagyon sokféle (szinte mindenféle) szerepet el tudok sajátítani".
@Helen:
Rólad egy Örkény-novella jut eszembe. ;-)
Csavarhúzós 2008.10.18. 13:26:21
-A bróker csak olyan értelemben hozhat létre pénzt, mint ahogy a szülész gyereket, nem ő csinálja, csak aszisztál hozzá. Hogy az asztalos példánál maradjunk, volt egy kisebb válság, amit dotkom-bukta néven ismerünk. Utána gazdasági pangás volt, azaz például nem rendeltek elég bútort az asztalostól, mert nem volt az embereknek fölös pénzük. Ezért aztán az asztalosok sem vettek más, szintén nem létfontosságú termékeket (gumicsónak, új függöny, vadiúj kocsi, stb.) Magas volt a munkanélküliség, ezért a FED (amerikai jegybank) lépett: erősen lecsökkentette az alapkamatot. (Már nem emlékszem hogy egy vagy három százalékra) Ettől olcsó lett a hitel, és az amerikaiak elkezdtek hitelre fogyaszatni, rögtön lett megrendelése az asztalosnak.
Szóval nem a FED-nek volt biznisz a dolog (alacsony kamat= kevés nyereség), hanem az asztalosoknak. Az olcsó hitel felfújta az ingatlanpiacot: minek béreljek, ha olyan alacsony a kamat, hogy a törlesztőrészlet egyenlő a bérleti díjjal? A gazdagabbak vettek több lakást (legyen egy Vegasban is...). Két hatása volt: a használt lakásokra felvett vásárlási hitel pedig emelte az ingatlanárakat, illetve felpörgött az építőipar.
A bankok felelőtlenül hiteleztek, a már megdrágult lakásárakat tekintették fedezetnek. A lufi kipukkanásakor leestek a lakásárak, sok kényszer-likvidált lakás maradt a bankok nyakán. Ki ette az ingyenebédet, és ki fizeti utólag a számlát?
Ette egyrészt az asztalos, mint az építőipar része. Volt egy csomó megrendelése, ami végül üresen álló, a bank tulajdonában álló lakásokba került. Ezek a megrendelések nem lettek volna, ha nincs a pénzügyi lufi.
Ette Mr. X., aki lehet a példa kedvéért akár klasszika-filológia tanár is, aki használt lakását a mai piaci érték felett 20-30%-al adta el, és nem vásárolt másikat, vagy csak most, a lufi kipukkanása után.
A fenti két kategória nagyon sok ember, és bár az egyéni nyereségeik nem akkorák, mint egy bankvezér bónusza, mégis a nagy részét ez teszi ki annak a pénznek, amit aztán az adófizetők pénzéből pumpálnak vissza a csődközeli bankokba.
A pénzt pedig nem a bankár teremtette, hanem a hitelfelvevő: ő volt a fedezet, aki aláírta, hogy X évig fizetni fog, erre alapozva kapott pénzt, és fizethetett az asztalosnak. A bank tehát nem MAGÁNAK csinálja a pénzt, hanem a hitelfelvevőnek. Rápakolja közben a maga hasznát, ez is igaz, sőt az hajtja előre, hogy minél nagyobb legyen a profit. Ahogy az asztalost is, meg a lakását drágábban eladó klasszika-filológia tanárt.
800 ember. A Jaksics-interjúban hallottam, hogy ennyien dolgoztak annál az állami szervnél (még a válság előtt is, folyamatosan) aminek az egyetlen feladata a két csődbement jelzálog-hitelintézet felügyelete volt. (lett volna)
Szóval "akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szoritja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s igy mindegyik determinált": nem mondható, hogy lennének kiemelkedően gonosz fahasábok, akik miatt nem tud mozdulni a többi.
pontilyen 2008.10.18. 13:39:05
Csak egy pont van, amivel okvetlenül vitatkoznék:
"az hajtja előre, hogy minél nagyobb legyen a profit. Ahogy az asztalost is"
Szerintem ez nem igaz. Az asztalos számára nem lényeges, hogy "minél nagyobb legyen a profit", csupán az, hogy legyen annyi, amennyiből megélhet. Téves gondolkodásra utal az a mondat, hogy az ipari termelés "profitorientált". Kb. olyan, mintha azt mondanánk, hogy az ipari termelés "minőségorientált". Fontos a profit is, meg a minőség is, de nem ez az "orientáló" erő.
Csavarhúzós 2008.10.18. 17:48:28
-Hát a profitmaximalizálás alól egyéni vállalkozók esetén lehet kivétel, de ott is csak részben. Azaz nem zsákmányolja ki magát, mert a keresett pénznél értékesebb az egészsége. Ilyenkor az is egyfajta profitként működik, része az optimalizálásnak, mint ahogy a "baráti ár" is. De ha választhat két egyforma munka közül, akkor a többet fizetőt fogja választani. Ha nem egyformák a munkák, akkor lehet hogy nem így van, mert a kevesebbet fizető munka szakmailag szórakoztatóbb, vagy kevesebb egészségromlással jár. Ilyenkor az unalmasságot vagy az egészségkárosító hatást negatív profitnak tekinti, azaz végül is ilyenkor is a profitot optimalizálja.
Szóval értem hogy mit akarsz mondani, csak én más profit-fogalmat használok, az számomra nem hordoz negatív jelentést. Vagy nevezzük inkább "nyereségnek"?
Nagyobb cégeknél az ipari termelés pedig profitorientált, (elvileg) a részvényesek addig cserélgetik a menedzsmentet, míg számukra megfelelő profitmaximalizáló irányba fordítja a céget, legyen az bár a Nestle
finance.yahoo.com/q/bc?s=NESN.F
vagy a Boeing
finance.yahoo.com/q/bc?s=BA
Az más kérdés, hogy ez nem rövidlátó stratégia, pl. a nagy haszon reményében eladunk egy celluxszal összeragasztott repülőgépet, mert akkor lőttek a további megrendeléseknek és profitnak. Tehát a minőségorientáltság is a profitorientáltság következménye.
pontilyen 2008.10.19. 13:36:34
Vegyünk egy példát, az újságírást. Egy újság főszerkesztőjének célja lehet, hogy "maximalizálja a profitot", de célja lehet az is, hogy "csináljon egy jó újságot". Elég valószínű, hogy másmilyen újságot fog szerkeszteni a különböző célok mentén. A BLIKK-et lényegesen többen olvassák, mint mondjuk a KOMMENTÁR-t. Ezek szerint az előbbi újság a jobb? Nyilván nem. (És azt sem lehet mondani, hogy a KOMMENTÁR a magasabb minőséget a hosszabb távú megtérülés érdekében szolgáltatja; könnyen elképzelhető, hogy a lap pár éven belül becsődöl.)
Szóval, a termelés szellemétől szerintem alapjában idegen a profitmaximalizálás. Minőség, megbízhatóság: ezek sokkal fontosabbak.
(A szolgáltató rendszerek pedig végképp nem profitorientált módon működnek. Máig elrettentő példa számomra Horváth Ágnes egyik kijelentése, mely szerint: "profitorientáltak az orvosok". Hol profitorientált egy orvos? Felesküdött ez a nő a hippokratészi tanokra?!...)
hölgyválasz · http://holgyi.freeblog.hu 2008.10.19. 19:36:54
Persze ha valakinek se késztetése, se tehetsége hozzá, s nem is tanult szakmája, akkor a kényszerből felvállalt famegmunkálósdi, egy rémálom lehet.
Nem. A bölcsészek legyenek bölcsészek, az asztalosok meg asztalosok! Ezen anomália mentén folytathatnám az összevetést egyéb diplomások kontra egyéb szakmunkások közt, mert manapság a pályaelhagyókról többet hallani, mint sikersztorijaikról...
Az alapvető probléma sztem a koncepciótlan oktatáspolitikában keresendő, kérdem én, hová züllesztették a szakoktatást?
Sorra megszűntek a szakmunkásképzők, tűnnek el a szakmák, öregednek ki a szakik....
Szégyen, hogy 5 év egyetem után, a végén vízvezetőszerelőségig, asztalosságig, benzinkutasságig futja.... Bár manapság jobban keresett és megbecsült szakmák, mint pl. a magyar-történelem tanári...
bodza 2008.10.19. 23:00:12
1. Csökkentem a költségeket.
Ez lehet minőségrontással, munkaerő létszám csökkentéssel ezáltal munkabér csökkentéssel. Hatékonyabb energifelhasználással, termelékenyebb termelőeszközökkel.
2. Magasabb áron adom el a terméket. Elvileg, ha valós piac van, akkor ez a piaci. Legtöbbször inkább monopólium vagy kartell ár. Esetleg a profitmaximalizálás érdekében államilag megállapított ár + dotáció, támogatás és miegyéb.
Ezek így nagyon szépek, de hol a probléma? A részvényesek, akiket nagyon szeretünk, főleg a kisrészvényesek (akik pár millióval játszanak a tőzsdén) teszik zsebre a pénzt, amiért igazából cserébe csak dirigálnak. Az igazi baj az, hogy a bankok gátlás nélkül benyelik a pénzt, és utána úgy sakkoznak vele, ahogy akarnak. Nem tudom, kedves olvasó tudta-e, hogy Ausztriában az I. Vh. után jópár kistelepülés valóban csődbe jutott. Ezért jegyrendszert vezettek be. A kiosztott jegyek korlátozott ideig voltak érvényesek, de csak a helyi kereskedésben lehetett használni őket. Nos úgy beindult a gazdaság, hogy ezek a települések még az útjukat is le tudták aszfaltoztatni. Mit gondoltok mi lett az eredmény? Olyan jól működött a rendszer, hogy végül ezt a fizetőeszközt betiltották. Miért? Bankoknak nem volt érdekük. Most sem értünk vannak. Még valami: 50 évvel ezelőtt 2 tehén eltartott egy családot. Ma 50 sem képes.
bodza 2008.10.19. 23:19:45
mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2008.10.20. 20:29:08
ez egy érdekes gondolat. mit értesz eltartás alatt?
két gondolatot fűznék hozzá:
1. egy ember számára az éves élelmiszerszükséglet a mi éghajlatunkon kb. 6-700 m2(!)-en megtermelhető
2. a reálbérek (azaz a kereset vásárlóértéke) az utóbbi 200 évben kb. generációnkét duplázódtak - ennek ellenére vagy épp ezért - ma minden gyerek azt reméli, hogy a szüleiénél jobb anyagi helyzete lesz.
popp · http://koncertblog.com/ 2008.10.21. 00:14:47
roman patkany 2008.10.21. 12:23:58
pontilyen 2008.10.21. 16:00:49
Erről az a csalimese jut eszembe, amikor a sárkány a kitűzött jutalom fejében (a lány keze és a fele királyság) maga viszi vissza a királylányt.
;-)
folyamikomp 2008.10.21. 22:11:25
@MCS
"Még valami: 50 évvel ezelőtt 2 tehén eltartott egy családot. Ma 50 sem képes."
ez egy érdekes gondolat. mit értesz eltartás alatt?
Azt, hogy régen, ha valakinek volt két tehene, akkor tudott gondoskodni a családja szükségleteiről. Ma ha tartanál két tehenet, akkor az egész tiszta ráfizetés lenne. Biztos, hogy csak veszteséggel jönnél ki belőle. Például, ha valaki nekiáll a kertjében zöldséget termeszteni, valószínűleg többe fog kijönni az árú, mintha a piacon megvenné. Azonban a nagy különbség, hogy legalább az ember tudja, hogy mit eszik.
mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2008.10.22. 11:18:02
nem. úgy értem valódi szükséglet-e pl. az áram? vagy a tv? vagy az autó?
ha valaki meg tudja termelni az élelmiszerszükségletét, van háza és tud fűteni is, akkor minden, amit ezen felül termel az haszon.
(és őstermelőként adóznia sem kell.)
nem feltétlenül igaz, hogy többe kerül, mint a bolti, lévén, hogy az idődet kell ráfordítani és nem pénzt.
AnTalk 2008.10.22. 15:58:01