Nyugtával dicsérd a napot. Sehol sem igaz ez a mondat inkább, mint a sportban, ahol az eredmény nem puszta következménye valamely cselekedetnek, hanem maga a lényeg.
Nyugtával dicsérd a napot, vagyis akkor, ha már vége van, elmúlt, meghalt.
A régi görögök tudták ezt (ők találták ki); drámát alkottak róla. Oidipusz király boldogan élt, míg meg nem ismerte múltját, saját tetteinek valóságát, meg nem látta önmagát, és a képtől annyira el nem borzadt, hogy utána soha többé semmit nem akart látni.
Most még nincs nyugta a napnak, mégis leírom: valószínűleg soha életemben nem láttam még olyan jó focicsapatot, mint a mostani FC Barcelona. Lehet, hogy idén nem fognak megnyerni semmit, minden kicsúszik a kezükből, pofára esnek — de akkor is. Ha létezik a focinak esszenciája, amitől a játék játék, amitől odaragad sok százmillió ember a képernyők elé, hogy bámulja: ha van ilyen, akkor azt jelenleg a gránátvörös-kékek fejezik ki. Most már mindegy (nekem), mi lesz a vége.
Még nyáron kezdődött a varázslat. A Barça új edzőt szerződtetett a szemtelenül fiatal, 37 éves Josep Guardiola személyében. Már az első meccseken lehetett látni, hogy ez a csapat más lett, mint a tavalyi. A tavalyiak is gyönyörűen passzolgattak, járatták a labdát, kényszerítőztek, löbbölgették a labdákat, szóval mindent tudtak, amit kell; de nem haraptak. Mintha nem az lett volna az első, hogy nyerjenek. Az idei csapat már az első meccsétől kezdve minden mozdulatával vastudatossággal tört a győzelemre.
Pedig az első eredmények nem éppen a legbiztatóbbak voltak. A spanyol bajnokság első fordulójában a katalánok egyből kikaptak az egyik újonctól, majd a következő körben otthon, a Camp Nouban is csak döntetlenre voltak képesek egy verhető csapattal szemben (meg különben is: van-e a Camp Nouban verhetetlen ellenfél?). Botrányos kezdés. Ekkor szólalt meg a Barcelona ikonja és istene, Johan Cruyff, hogy ő még ilyen jó Barcelonát soha életében nem látott. Akkortájt kicsit merésznek tűnt ez a kijelentés.
Ám a Barcelona egyszercsak elkezdett nyerni. Először Gijónban 6-1-re. Aztán a Bajnokok Ligájában is, 3-1-re, 5-0-ra, 5-2-re...
És volt egy meccs, amit, aki látott, az soha nem felejt el. Barcelona-Atlético Madrid, 2008. október 4-én, 75.232 néző előtt. Olyan tempóban cikázott át az egyébként igen jó madridiakon a gránátvörös-kék villám, hogy azt szavakba foglalni nem lehet. Nyolc (!) perc után már 3-0 volt, 18 perc után már 4-1. A félidőben már 5-1. Az az este mutatta meg első ízben kiteljesedett formájában a gránátvörös-kék varázst. (A Barcelona végül megkímélte ellenfelét a kétszámjegyű eredménytől, így csak 6-1 lett a vége.)
Az ősz egyébként is a hatosok jegyében telt, a Gijón és az Atlético mellett a Valladolidot is 6-0-ra verte a Barça; de a Baselt például (idegenben, második csapattal!) 5-0-ra, az Almeríát 5-0-ra, a Málagát (idegenben) 4-1-re, és így tovább.
Persze egyből megjelentek a fanyalgók és ellendrukkerek is. Mondván, ilyen csapatok ellen könnyű varázsolni. Várjuk meg a rangadókat, a komoly ellenfeleket.
És jöttek a nagy spanyol rangadók, az addig remeklő élcsapatok ellen. Ideírjam az eredményeket? Na jó. Sevilla-Barcelona 0-3; Barcelona-Valencia 4-0; Barcelona-Real Madrid 2-0 (e blog is megemlékezett róla); Villarreal-Barcelona 1-2. A legjobb spanyol csapatokat is maga alá gyűrte a katalán úthenger.
De a fanyalgóknak ez sem volt elég. Most meg azzal jöttek, hogy gyenge a spanyol bajnokság, más, komoly bajnokságban ilyesmire nem volnának képesek Messiék. Most azt kezdték el mondogatni: várjuk meg a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszát. Ott igazán komoly ellenfelek ellen méretheti meg magát a Barcelona. Rögtön például a hétszeres francia bajnok Lyonnal.
Nos, a Lyont pont olyan nemes egyszerűséggel (edle Einfalt und stille Größe) fektette két vállra Guardiola gárdája, mint korábbi ellenfeleit. 1-1 volt Lyonban, és 5-2 a Camp Nouban. A Lyon még sohasem kapott egy meccsen öt gólt a Bajnokok Ligájában.
Ám a fanyalgók még makacsabbak lettek. Nézzük meg, mihez kezd a Barça egy kemény és gyors német csapat ellen, a Bayern München ellen. Az ellen a Bayern ellen, amely nyíltana Bajnokok Ligája trófeájának megszerzését tűzte ki célul, és az előző körben a Sporting Lisszabont takarította el az útból 12-1-es (!) összesítéssel.
Tegnap este ez is kiderült. A Bayernnek egy másodpercig sem volt esélye. Úgy lett 4-0, hogy a végeredmény már a félidőben kialakult. És lehetett volna nyolc a vége, ha azon múlik.
Természetesen a fanyalgók most sem csitulnak. Megérdemlik.
Itt ugyanis az eredmény már régóta csak a csapatnak, Guardiolának, Messinek, Xavinak és a többieknek lényeges. Az egyszeri néző már így is körülbelül százszor annyi élményt kapott a gránátvörös-kék varázs által az idén, mint amennyit akármelyik másik klubtól. Mintha mérhető lenne.
Az erőre és laboratóriumi kísérletekre épülő, egyre gyomorforgatóbbá váló kortárs labdarúgásban a Barcelona visszaadta a nézőknek a játékot.
Lehet, hogy Oidipusz királyként ráébredünk a valóságra, arra, hogy mondjuk egy erőfocit prezentáló "angol" csapat ellen ez egy adott napon pont kevés lesz, és akkor arra rossz lesz ráébredni. De akkor is — Oidipusz hű követőiként — inkább a szemünket fogjuk kiszúrni, mint hogy valami mást lássunk helyette. (Mint tavaly, egy semleges néző számára teljesen érdektelen, színangol BL-döntőt.)
Soha ne feledjük: Oidipusz király történetében nem Apollón vagy Laiosz, hanem a címszereplő volt a tragikus hős.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.09. 23:39:03
De azt a korrektség kedvéért megjegyezhetted volna, hogy igencsak tartalékos volt a bajor förmedvény. Na de, hogy egy igazán szerethető csapatról is olvass, ajánlom e bejegyzést neked: daje.blog.hu/2009/04/09/csalodott_csapatok_derbyje_romaban
pontilyen 2009.04.10. 11:42:48
Szerethető csapaton a Laziót érted? ;-)
Egyébként gratula a poszthoz! Még az is lehet, hogy odakapcsolok majd a Derby della Capitale-ra hétvégén.
Barcához visszatérve. Sokadszor játsszák már el a szezonban, hogy viharos első félidő után kicsit pihengetnek a szünet után. Baromi hosszú az idény, és muszáj spórolni az erővel, ahol lehet. A Bayern ellen lehetett.
Jogos, tartalékosak voltak a bajorok. De már egyre jobban unom, hogy egy-egy ilyen diadal után mindig azzal jönnek, hogy "na de az ellenfél...". Miközben a meccsek előtt mindig úgy állítják be, hogy "na majd ellenük kiderül, mire képesek igazán...".
Nekem egy olyan zsebkendőnyi területen bemutatott sarkazásos kényszerítő Messi és Dani Alves között, amit a negyedik gól előtt láttam, hatalmas futballélmény l'art pour l'art, akkor is, ha egy liechtensteini csapat ellen csinálják.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.10. 12:43:00
Pedig a 3-0-ra végződő angol-olasz párharcban sem látszott az az óriási lépéselőnyük, inkább csak az, hogy mostanában nekik ad a gép.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.10. 15:36:50
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.11. 11:02:43
pontilyen 2009.04.11. 11:22:53
Ja, tegnap belenéztem a BarçaTV-n a meccs ismétlésébe, és visszanézve nekem is az tűnt föl, hogy ebben a Barçában a védekezés a nagyon durva. Tényleg szó szerint kell venni, hogy a Bayern kb. ötször ment át a félpályán (!) az egész meccsen. És ez a Bayern eddig a legtöbb gólt lőtte a BL-ben (akkor is, ha a Sporting-meccseket nem számoljuk)!
Hol volt Ribéry? Toni? Schweinsteiger? És ezt nem lehet a tartalékosságra fogni. Elölről csak Klose hiányzott, és kötve hiszem, hogy vele többre mentek volna a bajorok.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.11. 12:07:24
pontilyen 2009.04.11. 12:24:33
Na igen, teljesen érthetetlen volt a Bayern taktikája. Védekezésre berendezkedni a Camp Nouban maga az öngyilkosság. Ugyanezt csinálta a Málaga is. És nem a játék képén múlt, hogy ők kapták a hatost, és a Bayern a négyest.
Mindenki tudja, hogy Messi ellen nem azért nehéz védekezni, mert a védő nem tudja, hogy mit kellene csinálni, hanem mert Messi mindig gyorsabb, egy gondolattal mindig előrébb jár. A Camp Nouban kb. úgy kell játszani, ahogyan azt decemberben a Real Madrid tette, vagy pár fordulóval később az Espanyol. Az se biztos, hogy eredményre vezet, de a sündisznó taktika a biztos recept a kudarchoz.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.11. 15:54:58
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.11. 17:11:51
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.14. 20:27:20
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.14. 20:27:58
pontilyen 2009.04.14. 23:43:26
Köszi, de már késő. A lényeg most úgyis az eredmény volt.