Vajon milyen lehet a világ "visszája"? Vagyis a világ "ellentéte"?
Kapásból azt mondanánk erre, hogy a világ ellentéte a semmi. Amikor van valami, akkor világ van; akkor nincsen világ, amikor semmi sincs. Igen ám, de a semmi, mármint amit semmiként elképzelni tudunk, az maga is része a világ(unk)nak: semmi más, mint képzeletünk terméke.
Az igazi semmit nem tudjuk elképzelni. Egyszerűen túl van a képzeletünkön.
Ezen bevezető gondolatok után forduljunk József Attilához. (Versrovat következik.)
Kitetszik, mily üres dolog,
mily világ visszája bolyog
bennem, mint lélek, a lét türelme.
Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
Ez egy pokoli "nehéz" vers utolsó néhány "pokoli nehéz" sora. A birkózás vele azonban megéri: olyan állapotba képes eljuttatni az olvasót, amelyikben mintha már azt az említett képzeleten túlit sejtenénk. Az egész költeményt érdemes magunkba inni. Úgy kezdődik, hogy Kiknek adtam a boldogot... József Attila egyik legkéseibb szövege ez.
Koncentráljunk most erre az utolsó öt sorra.
Valami ugyebár kitetszik. De micsoda? Mi az az élmény (tapasztalat), amiről ez a szöveg számot ad? Az derül (vagyis: tetszik) ki, hogy bennem a lélek úgy bolyog, mint a világ visszája. Vagyis legyünk még pontosabbak: nem is a "lélek" mozog bennem úgy, mint a világ visszája, hanem a lét türelme. A lélek ennek a bizonyos türelemnek csak egy felvett alakja, nem feltétlenül azonos vele.
Hogyan lehet ezt értelmezni? Én úgy értelmezem, hogy maga a lét türelme, vagyis az a mód, ahogyan a világot megéljük, ahogyan reggel fölkelünk, munkálkodunk, eszünk-iszunk, beszélgetünk, szóval mindaz a viszonyulás, mellyel a világhoz közelítünk, mely tehát minket a világhoz köt, és amit általában léleknek nevezünk, szóval ez nem más, mint egy teljesen üres dolog, a világ visszája, ellentéte mindannak, amit tapasztalunk.
Kísérteties, nem? A semmi mozgat minket, pontosabban a semmi bolyog bennünk, és nem az a semmi, amit a világ ellentéteként el tudunk képzelni, hanem az, amelyiket nem is tudjuk elképzelni, hiszen pontosan azért semmi.
Persze ez az egész szöveg talán nem is az élő állapotunkra vonatkozik. A Széthull a testem, mint a kelme sor mintha arra utalna, hogy itt egy halott beszél. (Feltételezve, hogy az élőknek általában nem szokott a teste kelmeként széthullani.) Annál kísértetiesebb, amit olvasunk! Ha ugyanis az élőknek a teste nem hullik szét kelmeként, akkor a halottak meg beszélni nem tudnak... A kettő együtt: a széthullás és a beszéd — döbbenetes tapasztalat. Talán mindannnyian úgy beszélünk, hogy közben szét vagyunk hullva, és lelkünk helyén a semmi bolyog?
Az általam végtelenül nagyra becsült irodalomtörténész, Kulcsár Szabó Ernő így értelmezi a szöveget (a magam gondolatainak is nagy lökést adva):
Hisz a mosolyuktól megfosztott alvók, illetve a lélek materiális széthullása keretezte kompozícióban a lélek pusztán az üres világ "visszájaként" tartozik hozzá az emberhez.
Nyilván van egy szó, amit pontosítani kell: a lélek nem az üres világ, hanem a (teli) világ (üres) visszájaként tartozik hozzá az emberhez. Vagyis az, amit általában világgal teltnek hiszünk, a lélek, üres lap, összefirkálható és eldobható, pótolható másikkal, nem "belőlünk nő ki", nem szerves részünk.
Pont úgy nem, ahogyan a vers elején emlegetett mosoly sem az.
Első pillantásra talán negatív tapasztalatnak tűnhet ez. Második pillantásra azonban úgy tűnik, úgy tetszik, hogy ez a szabadság állapota. A lét türelme független a körülöttünk levő világtól. Sőt éppen visszája annak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
crouchy 2009.07.21. 20:15:37
Edigej 2009.07.21. 22:54:35
Ebben az értelemben maga Isten lélegzete visszhangzik bennünk.
ehje aser 2009.07.22. 09:23:20
Bejegyzésed elolvasva, s már jóideje töprengve rajta, elébb Hermész Triszmegisztosz elhíresült megállapítása jutott eszembe, miszerint „Ami lent van, az mint ami fent van és ami fent van, az mint ami lent van, hogy beteljesítse az egy csodáját.” Ezt, illetve a MAJD-ot, és a "Kiknek adtam a boldogot..." összevetve, egy halál utáni állapotot vélek (én is) "kitetszeni", amikor is az elme kitágul, mint az űr, a lét türelemmé csöndesedik, az lélek ugyanolyanná lesz, mint az elme, üres dologgá válik (űr-üres!), hogy beteljesedjen az Egy csodája, a halott Mama visszafogadja holt fiát.
Edigej 2009.07.22. 10:29:05
De a Majd-ban a világ inkább beszűkül, a Kiknek adtam-ban inkább kitágul az univerzum, miközben ugyanaz történik.
És a lélek és a személyiség kapcsolatáról, ami "nem belőlünk nő ki" - József Attila ismét:
"Nem éreztem kapcsolatot eszméim és életem, elmém és ösztöneim, tudásom és vágyaim között."
pontilyen 2009.07.22. 10:56:52
"Elsemmizni": nekem erről a szóról Heidegger szava, a "semmíteni" ("nichten") jut eszembe... :-) (Ugyebár ezzel a szóval igyekszik föloldani azt az ellentmondást, hogy nem mondhatjuk ki: a Semmi "van". Nem, a Semmi nem "van"; a Semmi "semmít".)
--> Heidegger: Mi a metafizika?
Tulajdonképpen sokféle "elképzelésünk" lehet a semmiről. Például az a mód, ahogyan születésünk előtt "léteztünk". (Kosztolányi híres kérdése: "mi fájt szívednek s szívemnek / Ceasar, Napoleon korában?") Talán mindannyiunknak ez a legalapvetőbb semmi-élménye. Kérdés: át tudjuk-e hidalni, hogy "élményként" kezeljük? Ha igen, akkor a buddhisták szerint egy igen magas szintre jutottunk el.
@Edigej:
Szerintem is nagyon közel áll ez a szöveg valamiféle istenélményhez. Lét és nemlét határán táncol. Eldönthetetlen például, hogy a beszélő él-e. És nem is baj, hogy eldönthetetlen.
@ehje aser:
Köszönöm a MAJD... című verset, el fogok mélyülni benne. A "Kiknek adtam a boldogot..." maga is "tele van" csodálatos részletekkel. Valóban valami "áttetszés" a túlvilágba.
Figyeld meg ezt a két sort, mely kísértetisességében az egész J.A.-oevre egyik legmegrázóbbja:
"a csöndbe térnek a dalok,
a hűség is eloldalog..."
A hűség és az "eloldalgás" együtt: egészen döbbenetes.
ehje aser 2009.07.22. 11:29:20
Nos, amint az nem köztudott, nemcsak a hegyeket járom, hanem sziklák tetejét is, ahonnan már nincs mire fölnézni, csupán a jó Istenre, úgy is mondhatom: csak Ő és én vagyunk, számtalan esetben tapasztaltam meg a CSÖNDet, ami első tapasztalásra tényleg döbbenetes, de aztán, ha már megtapasztaltad, örökkön örökké ezt vágyod, tkp ezért is mászok sziklát.
Eloldalgás. Figyelj: el-old, ami ugyebár lehet valami nagyszerű (valamilyen kötözöttségtől való megszabadulás), és lehet megalázó (valamilyen megkötözöttségbe való jutás) helyzet is. Mindenképp katarzis. De, amikor a hűség oldalog el, ennek hiánya old el, na, az megalázó vereség, hogy ne mondjam veszteség. Sajnos, ezt is megtapasztaltam.
És ez most jutott eszembe: Szendy Ilka! Mikor "kitetszett", hogy "hűsége eloldalogni" akaródzik, akkor inkább megölte, magához láncolta, ha még holtában is, az ő kedvesét.
ehje aser 2009.07.22. 11:52:54
Lásd Reménytelenül.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Megvallom, mindig és nagyon elérzékenyülök, amikor ezeket a sorokat újra olvasom.
Visszatérve egy korábbi megszólalásomhoz, a Koldus is ezeket a sorokat juttatja eszembe.
pontilyen 2009.07.22. 16:53:53
Amikor "eloldalog" a hűség is, az olyan, mint amikor a Nap hideg vagy a cukor keserű. Utána már tényleg nincsen semmi. Csak a világ visszájaként bolygó lét türelme. Végső katarzis.
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.07.23. 09:02:26
pontilyen 2009.07.23. 10:27:12
Próbálom úgy érteni, ahogy te, és eddig jutottam: a lét "türelme" kiterjed a semmire is. Ahogy írod: "megengedi" a semmit is.
Lev Alekszejevics Nyunyeszkij · http://evacuo.blog.hu/ 2009.08.05. 20:18:29
nincs semmi. amíg van, addig nincs semmi, és mivel mindig van, ezért semmi nincs. de ha semmi nincs, akkor valami sincs, hiszen a "van" a nincshez viszonyul. tehát semmi sincs, csak mindkettő vagy talán csak az egyik nincs vagy van-vagyis mozgás vagyis Élet
Lev Alekszejevics Nyunyeszkij · http://evacuo.blog.hu/ 2009.08.05. 20:19:35