Olyan ez a vers, mint a rózsa, amelyikről szól. Mindig újabb és újabb rétegeket fejtek le róla, de a végére sohasem jutok. Nincs vége, belseje, csak felszíne.
Rose, oh reiner Widerspruch, Lust,
Niemandes Schlaf zu sein unter soviel
Lidern.
Magyarul ezen az oldalon olvasható öt fordítása is. Nem a legpontosabb, de talán a legszebb Nemes Nagy Ágnesé:
Rózsa, te tiszta ellentmondás, gyönyörűség,
annyi temérdek pilla alatt
senki sem alszik.
Szó szerint valahogy így fordíthatnánk le:
Rózsa, ó tiszta ellentmondás, kéj,
senki alvásának se lenni oly sok
(szem)héj alatt (között).
Próbáljunk meg mégis lefejteni egy-két réteget róla. Biztos vagyok abban, hogy minden olvasóm egy kicsit mást lát a szövegben, mint én.
Amikor a verset először olvastam, és láttam, hogy sírvers, azonnal a következőképpen értelmeztem: a rózsa Rilke (vagy egy másik halott) sírján van, és az ellentmondás abban áll, hogy a sírkő alatt nincsen senki, vagyis a rózsa senkinek se őrzi az álmát. Ott van valaki, és mégsincs ott senki. A Lust tehát, vagyis a gyönyörűség, nem más, mint a semmi ellenére való létezés.
A vers azonban egészen másképp is érthető. A Lidern a rózsa szirmait ("héjait") jelenti, melyeket szépen sorban lefejtve jövünk rá, hogy a héjak alatt nincsen mag! Nem valakinek az álmát fejezik ki, hanem ők senki álmai. A szirmok alatt senki sem alszik. A világnak csak felszíne van, nincsen belső értelme, nem működik benne semmiféle tudatos szándék. Nincsen alanya. Csak héjak vannak (Lidern), és kéjes érzés, gyönyör, Lust, megélni egy olyan álmot, amelyet senki sem álmodik.
Nem valamiért vagyunk, hanem csak vagyunk. Nem egy mindenható Isten vagy végzet álmait teljesítjük be, hanem senki álmait se. Niemandes Schlaf.
A Lidern nem pusztán héj, hanem a szemnek a héja. Vagyis pontosan az a szerv, amely lehetővé teszi az álomlátást. Ez is tehát egy ellentmondás. A szemhéj az alvás feltétele, mint a rózsa a szimbólum- vagyis értelemképzésé. Egy sírkövön virító rózsa eleve szimbolikus értelmű. Pont úgy, ahogyan a szemhéj is eleve előhívja az alvás képzetét. Micsoda kéj lehet az, amelyik pontosan ezt a kényszert is képes eldobni magától!
A rózsa csak rózsa a sírkövön. Nem szimbólum, nem az értelme valaminek. Nincs mögötte semmi. A halott, mely alatta fekszik, nem létezik, teljesen megsemmisült.
Ez a szabadság állapota. Lust. Gyönyörűség. Kéj. Megszabadulás az értelemképzés kényszerétől, közben mégis virágzás, új és új héjak, szirmok kibontakoztatása. Három sorban egy teljes létfilozófia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.