Húsvétkor a keresztény világ egy csodát ünnepel. Aki keresztény, magától értetődő módon fogadja el, hogy léteznek csodák. Aki nem hisz a csodákban, eleve nem lehet keresztény.
De vallásosságtól függetlenül is: a csoda mint egy nem várt lehetőség bekövetkezte aligha zárható ki az emberi gondolkodásból. Ez nem azt jelenti, hogy gondolkodó ember hisz a csodákban. Természetesen vannak olyan emberek, akik nem hisznek bennük; ám ezt azért teszik, mert úgy vélik, hogy ez egy olyan területe a valóságnak, amellyel nem érdemes foglalkozni.
Én hiszek a csodákban, és hiszek abban is, hogy a csodák fontosak.
De mit nevezek csodának?
Csoda az, aminek létezését racionális úton nem tudjuk belátni.
Ebből az következik, hogy a csoda valamiképp az elvárható, kiszámítható dolgokon túl van. Persze nem minden valószínűtlen dolog csoda. A racionalitás pontosan (be)látja, hogy nem minden bekövetkezendő esemény valószínű. Annak, hogy sétálunk az utcán, és fejünkre esik egy macska, igen csekély a valószínűsége, mégse nevezhetnénk csodának, ha ilyesmi történne. Nem valószínű, de megtörténhet. A csoda az, ami egyáltalán nem is történhet meg.
De miképpen lehetséges, hogy megtörténik valami, ami nem történhet meg? Hát úgy, hogy tévedtünk. Rosszul mértük föl a világot, rosszul mértük föl a lehetséges és lehetetlen dolgok halmazát.
A csoda ráébreszt arra, hogy egész világlátásunk téves volt; át kell szabnunk a dolgok mértékét.
Én ilyen értelemben használom és értem a csoda szót.
Hiszek-e abban, hogy Jézus (mint hús-vér ember) valóban föltámadott?
Ez egy farizeus kérdés.
Ha ugyanis azt válaszolom: igen, akkor ezzel azt is állítom, hogy a világban a lehetséges dolgok halmazába beletartozik hús-vér élőlények föltámadása is; következésképp egy ilyen eseményt többé nem tarthatnék csodának, legföljebb valami roppant valószínűtlen eseménynek. Ha pedig azt válaszolom: nem, akkor ezzel világunk egyik legnagyobb csodáját tagadnám meg, Jézus föltámadásának lehetségességét.
A válasz tehát nem az, hogy igen, és nem az, hogy nem; hanem az, hogy hiszek a csodákban. Vagyis abban, hogy gondolkodásomon túl létezik valami, aminek valóságosságára időről időre ráébredhetek.
A feltámadás-történet — mint minden csoda — erre a felismerésre emlékeztet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.04.05. 23:58:36
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.04.06. 00:27:01
ebben mi a farizeusság?
a csoda az, amikor isten belenyúl a működő rendszerbe, és annak szabályait áthágva azt csinál, amit akar.
inkább azt kérdezném, hogy hiszel-e a csodákban és abban, hogy a dolgok ok-okozati rendszert alkotnak?
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.04.06. 09:19:34
A nagymamám kapott egy műsoros videokazettát, Jézus élete volt a címe. Ezt az olasz filmet rengetegszer végignéztük, nagyon szerettem. De a végét nem, volt valamilyen ellentmondás aközött, amit én gondoltam a föltámadásról (mint magasztos, szépséges eseményről) és ahogyan a filmben ábrázolták.
A film nagyon hasonlóan mutatta be példázatokat, látványosan, sok szép természeti képpel, mint ahogyan én is gondoltam. Ma már tudom, azért zavart a befejezés, mert akkor jöttem rá: ahhoz, hogy Jézus föltámadhasson, előbb meg kell halnia.
A csoda értelme, hogy aki hisz benne, annak mindig van remény. Még egy olyan végleges dolgot is le lehet győzni, mint a halál. Aki hisz a csodában, azzal meg is történik a csoda. Mert ha nem is következik be semmi teljesen váratlan, az élet addig is reményben telt, és elképzelésem szerint úgy már minden egészen más.
pontilyen 2010.04.06. 12:14:08
A működő rendszer működését nem ismerjük, csak feltételezéseink vannak róla. Mindazt, ami ellentmond feltételezéseinknek, csodaként éljük meg.
"hiszel-e a csodákban és abban, hogy a dolgok ok-okozati rendszert alkotnak?"
Az ok-okozati rendszer is feltételezés, afféle hipotézis. Azért fogadjuk el, mert jelentősen megkönnyíti életünket.
@Reckl_Amál: "Aki hisz a csodában, azzal meg is történik a csoda."
A Karamazov-testvérekben Dosztojevszkij (a narrátor) elemzi a hitetlen Tamás történetét, és ő is azt mondja: a hívőnél nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit szüli a csodát. A csoda végsősoron a csoda feltételezését jelenti. Ha abból indulunk ki, hogy csodák nem történhetnek, akkor valóban nem is fognak történni, mert nem lesz semmiféle értelmezési keretünk a megértésükhöz (megélésükhöz).
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.04.06. 22:23:47
ha nincs ok-okozat, akkor tulajdonképp tényleg minden mindegy, és a morál meg az erkölcs mehet ki az ablakon (ha nem minden mindegy, szerintem akkor is, de ez más kérdés)
ehje aser 2010.04.07. 12:10:20
Ez egy farizeus kérdés."
A páli válasz: Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. (1Kor 15,14)
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.04.07. 21:23:17
pontilyen 2010.04.07. 23:56:35
Miért lenne "minden mindegy"? Legtöbbször (általában) működnek a hipotéziseink.
@ehje aser: @Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa:
És milyen elgondolkodtató ez a mondatszerkezet.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.04.08. 10:57:18
akkor isten legtöbbször megbocsájt? :-)
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.04.09. 00:42:14
"ha nincs ok-okozat, akkor tulajdonképp tényleg minden mindegy, és a morál meg az erkölcs mehet ki az ablakon (ha nem minden mindegy, szerintem akkor is, de ez más kérdés) "
A relativistás posztban is ide jutottunk. Pontilyen ott sem mondta meg, hogy menne tovább ebből a zsákutcából.