Végigmentem a minap Budapest új, frissen átadott főutcáján a Kálvin tértől a Szabadság térig. Szokásomtól eltérően ezúttal pontokba szedve fogalmazom meg tapasztalataimat, melyek összességében egyébként nagyon is pozitívak voltak.

1. Mindenekelőtt legyen olyan egy polgármester, mint Rogán. Megpályázta, támogatta, megvalósította. Egy olyan projektbe vágott bele, amely tényleg fontos és arculatformáló. Nem húzta el évtizedekig, nem nőttek évek alatt exponenciálisan a költségek, készen lett a beruházás, mely Budapest belvárosának egészen új jelleget kölcsönzött. Persze kampányfogás is volt; de én szeretem az olyan kampányfogásokat, melyek során épül valami, nem csupán rombolódik a politikai ellenfelek hitele.

2. Régi mániám, hogy Budapest egyedülállóan gazdag város szép épületekben, és hogy ha megfelelően kihasználnánk ezt az adottságot, a világon mindenhonnan a csodájára járnának. A sétálóövezetek kialakítása (mint ez a projekt is) azért segíti ezt a folyamatot, mert kiemeli az épületek szépségeit, engedi észrevenni őket.

3. A legjobb példa (talán az egész főutca legszebb része lett) az Egyetem tér. Azzal, hogy díszburkolattal vonták be az egész teret, és kvázi sétálóövezetet alakítottak ki rajta, a tér mindhárom igazán fajsúlyos épülete (az egyetem épülete, a Petőfi Irodalmi Múzeum, illetve a templom) mintha újra lélegezni kezdett volna. Az ember (a járókelő) egyszerűen jól érzi magát, hogy nem kell folyton a forgalmat figyelnie, hogy leülhet pihenni, társalogni, és közben legeltetheti szemét az épületeken. Mindezt az érzést a kissé szedett-vetetten odadobáltnak tűnő látványelemek sem rontják el, sőt adnak valami diákos jelleget a térnek.

4. Ami gond: az utcát több helyen is igen forgalmas sugárutak keresztezik. A Ferenciek terénél a Kossuth Lajos utca; följebb a József Attila utca. Gyakorlatilag megszakad az utca, és száz méterrel arrébb kezdődik újra. Ezzel a későbbiekben mindenképpen jó volna kezdeni valamit.

5. Nagyon helyes, hogy az utcán végig egyformák a lámpák, padok, biciklitárolók, kukák. Modernségük nem hivalkodó, inkább a formai egyszerűséget, a funkcionalitást érzékeltetik, ezzel is jótékonyan kiemelve a házak eklektikusságát, érdekes kontrasztot képezve velük. A padokat ki is próbáltam: kényelmesek. Mint láttam, graffitiálló burkolattal vannak bevonva, és könnyen tisztíthatók.

6. A díszburkolat színe egyes helyeken különösen találó: világosságával eleve jobb hangulatot kölcsönöz az utcáknak. A budapesti Belváros egyik problémája, hogy sötétek(nek tűnnek) az utcák. Különösen az Október 6. utca cserélődött ki szinte teljesen pusztán az új burkolattal, ahogyan arra az Index cikkírói föl is hívják figyelmünket.

7. A Szabadság téren pár évvel ezelőtt csodálkoztam el: milyen szép tér, és mennyire nincs "kihasználva" ez a szépség, nincs központi helyen! Az új főutca valamelyest segít ezen, bár a Belváros szíve továbbra is a Vörösmarty tér, ez teljesen egyértelmű. Talán akkor lehetett volna karakteresebb a Szabadság tér, ha valamilyen nagyon markáns épületet, kilátót, emlékművet, parkot (nem tudom igazán, mit) emelnek, építenek oda.

8. Ehelyett egy merész szökőkutat állítottak föl. A gyerekek biztosan nagyon fogják szeretni. És kánikulában a felnőttek is: az egész környék egy óriási pocsolya lett tőle. Szerintem nincs eléggé elkülönítve az utca többi részétől. (Feltételezhető, hogy nem mindenki akar vizes lenni, aki átmegy a Szabadság téren.) Egyébként nekem tetszenek az ilyen interaktív terek. Általuk lehet igazán beélni egy várost.

9. Az utat visszafelé is gyalog tettem meg, ám a párhuzamos utcákon. Iszonyatos dugóval szembesültem. Hallom, hogy panaszkodnak is az autósok. Illetve hallom, hogy minden forgalmirend-változás első hetében vannak ilyen problémák. Pár héten belül kiderül, hogy átmeneti gondról van-e szó.

10. A legmeghökkentőbb élményem útközben az volt, hogy íme, itt van egy kiváló, több kilométeres út, mely minden fővárosnak ékessége volna, tele rendkívül szép épületekkel, terekkel és parkokkal, szinte önálló, külön város; és Budapest turistalátványosságainak mindez csak töredéke. Hol van a Korzó, a Várnegyed, az Andrássy út, a hidak és a Gellérthegy? Ismét, mint oly sokszor, meglepődtem városunk gazdagságán, a benne levő, rejlő lehetőségeken. Budapest szebb, mint Prága.