Szabó Lőrinc leghíresebb és minden bizonnyal legjobb verse a Semmiért Egészen.
Az utóbbi néhány napban, amikor távol voltam a blogtól és a nettől, végig ott motoszkált bennem (megíratlanul, pontatlanul, tökéletlenül) ez az életérzés, de csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy meg is van már írva, pontosan, tökéletesen, kikezdhetetlenül.
A Semmiért Egészen azt mondja meg, hogy mi(lyen) a szeretet. Fókuszáljunk most a következő sorokra:
Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet,
törvényen kívűl, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Ez a vers a határról szól: felebaráti szeretet (nevezzük talán jóindulatnak) és szenvedélyes (vagyis igazi) szeretet határáról. A határ pedig a törvény.
A törvényes szeretet azt jelenti, hogy úgy viselkedünk, mint az emberek. Segítjük a másikat, racionálisak vagyunk, nem bántjuk meg a másikat fölöslegesen, tiszteletben tartjuk a másik életét, véleményét és gondolkodását. Betartjuk az emberi együttélés szabályait. Nem mászunk bele a másikba, mint ahogy azt sem hagyjuk, hogy a másik belénk másszon. Betartjuk a tízparancsolatot, vagyis a törvényt. Ez a felebaráti szeretet.
Világos azonban, hogy a valóságos szeretet valami sokkal több ennél.
A valóságos szeretet nem ismer törvényeket. Számára nem léteznek sem tabuk, sem határok. A teljes lealacsonyodás és a teljes fölmagasztosulás a(z ilyen) szeretet számára ugyanegy. A másik lény immár nem mint felebarát jelenik meg előtte, hanem mint állat. Talán, mint légy. Vagy mint levegő. Mindegy. Minden mindegy.
A szeretet a törvényen kívűliség állapota. Mindent megtehetnek velem, és én is mindent megtehetek a másikkal. Aki ezt nem érti, az nem érti, hogy mi a szeretet. A vogelfrei állapot kiterjesztése az élet egészére.
Van egy elterjedt félreértés a Semmiért Egészennel kapcsolatban. Afféle morális kifogásként szokták emlegetni ugyanis, hogy a vers beszélője végletesen, felháborítóan önző. Lenézi, állatként kezeli a társát, nem egyenrangú félként. Talán nem szükséges említeni, hogy aki ilyen kifogást fogalmaz meg, az éppen a vers lényegét nem fogta föl: a szeretetben nincsen egyenrangúság, nincsenek törvények, nincsen morál. Vannak olyan léthelyzetek, amelyekben ilyesféle dolgok működnek, de éppenséggel ez a költemény pontosan nem ilyen léthelyzetekről ad számot.
A Semmiért Egészen beszélője megdöbbentően, példátlanul, megrendítően tiszteli azt, akiről beszél. Érdemes tudni ezt, még ha sokan (nyilvánvalóan valamiféle morális előítéletből fakadóan) képtelenek megérteni a tiszteletnek ezt az intenzitását. Mert miről van szó? Arról, hogy a versbeszélő képesnek tartja megszólítottját a törvényen kívűli szeretet magasságait elérni. Nem akárki az, akiről ilyesmit feltételezni merhet egy beszélő. Önmaga például nem az. [Gondoljunk bele, micsoda undorítóan, már-már vérlázítóan álszentnek és nyálasnak hangoznék, ha a versbeszélő önmagáról mondaná, hogy "nem égek, amikor te nem akarod". Hogy egy ilyen típusú beszéd hitelesen hangozzon, ahhoz nagyon nagy költő kell. Próféták és rétorok megbuknak ezen a vizsgán.]
Akit igazán szeretünk, azt tiszteljük annyira, hogy nem képzelünk róla semmi jót. Valami ilyesmi egyébként a nietzschei filozófia egyik leglényegibb üzenete is.
Aki nem túl túllépni a morális előítéletein, az ezt nem fogja sohasem megérteni.
De persze attól (Isten őrizz tehát, hogy félreértsük ezeket a szavakat) felebarátnak még jó lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Kutyafélék 2010.06.02. 23:17:15
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
padmasambhava 2010.05.31. 21:11:50
pontilyen 2010.05.31. 21:41:47
Ja, und die beiden Gedichte sagen wirklich etwas Ähnliches, auch, wenn das Gedicht von Fried ein Bisschen friedlicher aussieht... :-)
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.05.31. 22:20:32
Dieses Gedicht von Szabó Lőrinc war immer eins meiner Lieblinge. Ich habe das nie missverstanden. Der Schlüssel ist nämlich im Gedicht drin:
"És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd." Es lohnt sich, zu lieben. Mindestens ist das meine Interpretation.
Elnézést a németül nem értőktől. Csak annyit mondtam, hogy szeretem ezt a verset, nem is értem, miért értik félre. A szeretetet (bár én mindig egyfajta hitvesi lírának gondoltam, annyi baj legyen!) értik félre. Vagyis inkább összekeverik a valódi szeretet, ami olyan, mint valami régi drapéria: súlyos és nemes egyszerre, a majomszeretettel. Az igazi szeretet teher, de megéri cipelni. Erről szól ez a vers. Az őszinteség - és ez az egyik legőszintébb vers, amit ismerek - pedig kitüntetés, nem mindenki méltó rá. Nem egészen ezt mondtam németül... :)
Kösz, Ponti, hogy eszembe juttattad! Illetve azt azért nem, mert nagyon gyakran gondolok rá, hanem hogy most ismét elolvastam a poszt miatt.
pontilyen 2010.05.31. 22:40:43
Áttérve a magyarra (mégiscsak lehetnek itt olyan olvasók is, akik nem jártasak annyira a német nyelvben) :-): hitvesi líra persze, illetve... ugyebár tudvalevő, hogy Szabó Lőrincnek (legalább?) két életre szóló szerelme volt, és maga is írta, hogy talán egy kicsit (?) mindkettőnek is szólt ez a vers. De a szeretet és a szerelem majdnem ugyanaz a dolog. (Milyen furcsa, most újra elolvastam a "Was es ist" posztot és kommentjeit, és ott éppen ez a probléma feszegetődik...)
Az őszinteség, minél mélyebb és súlyosabb, annál megtisztelőbb. Semmi sem olyan sértő, mint annak a feltételezése, hogy a másikkal _nem érdemes_ pont ugyanúgy beszélni, mintha az ember a tükörnek beszélne. (Persze ez a gondolat messzire is visz, és nem is okvetlenül veszélytelen, tudom...)
rakovszk 2010.05.31. 23:18:14
padmasambhava 2010.06.01. 06:50:23
pontilyen 2010.06.01. 12:19:49
Így van, sőt mintha libikóka-viszonyban is állna a két oldal: az egyik oldalon a semmi, a másikon az egész. Ahogyan ez a két mennyiség közeledik egymáshoz, úgy racionalizálódik a szeretet viszonya együttműködéssé.
@padmasambhava:
Kényszeríteni, ugyan. :-)
Kivel kezdd? Javaslatom, hogy kattints a "versrovat" címkére, melyre kidob majd a gép eddig 21 szöveget. :-))
padmasambhava 2010.06.01. 16:59:45
O, hát 12 óra munka után a poézia is kényszer, mikor a szürkeállományom már kikapcsolni készül (és maximum egy CSI-t, vagy Law & Order-t képes felvenni...).
De cikked alapján elképzeltem, mennyire emberivé változtathatnám a reptéri várakozást legközelebb - szavalva, magamban, magamnak...
Adyra, meg Radnótira gondoltam - de belelapozva Versrovatodba elindulok felfedezni magamnak Kosztolányit !
rakovszk 2010.06.01. 23:04:00
Aztán azon is gondolkodtam még, hogy vajon van-e jogunk A szeretetről beszélni, mintha az csak egyféle lehetne. Alighanem sokféleképpen lehet szeretni is. Hiszen akkor szeretünk helyesen (?) ha akit szeretünk az azt kapja tőlünk amire neki szüksége van. A Semmiért Egészent is ez hatja át. Tulajdonképpen nem egyszerűen arról szól, hogy milyen a szeretet, hanem hogy milyen az a szeretet, amire a beszélő vágyik, amire neki szüksége van. De lehet, hogy másnak, más helyzetben másmilyen szeretetre van szüksége, olyanra ami Szabó Lőrincnek csak "két önzés titkos párbaja" lenne. Ha belegondolok lehet, hogy nekem inkább lenne teher mint kielégülés, ha egy másik ember "sorsomnak alkatrésze" lenne.
pontilyen 2010.06.02. 10:43:25
Igen, igen, értem, amit írsz. Valóban nincs és nem is szabad, hogy legyen általános "recept", hiszen a szeretet viszonyfogalom. Ez az oka, hogy a Semmiért Egészen nem tesz pontot a téma végére, és nagyon jó versek/szövegek (másfélék) íródtak előtte és utána is a szerelemről/szeretetről. Csak nekem most ez a vers lett különösen fontos.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.06.02. 11:21:02
Ez a vers számomra mindig is egy olyan életérzést jelenített meg, amit csak férfi érezhet és csak férfi mondhat el egy másik férfinak. Nő ezt nem értheti és nem kirekesztésből, hanem egyszerűen ez "férfiérzés".
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.06.02. 11:21:49
Ez a vers számomra mindig is egy olyan életérzést jelenített meg, amit csak férfi érezhet és csak férfi mondhat el egy másik férfinak. Nő ezt nem értheti és nem kirekesztésből, hanem egyszerűen ez "férfiérzés".
pontilyen 2010.06.02. 11:35:55
Erre még sosem gondoltam, nagyon érdekes meglátás.