HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.08.07. 16:31 pontilyen

Játék egy mondat körül

Most olvastam egy könyvben, és olyannyira elgondolkodtatott, hogy játékra ingerelt:

"Nyilván ezzel függ össze Luhmann-nak az a más helyen tett javaslata, hogy a korszakoknak ne elejét és végét, hanem közepét igyekezzünk meghatározni."

Mit is lehet erre mondani?

A "korszakolás" problematikájáról tanulmányokat, sőt könyveket lehetne írni (írtak is); a kérdéskör fölöttébb izgalmas, akármilyen szintjén és szegmensén is kezdjük boncolgatni. Magam most csak annyit fűznék hozzá: kellenek az agyunknak, hogy valamelyest el tudjon igazodni az idő örvénylő káoszában, a szimbolikus fix pontok. Olyanok, hogy 476, 1492, 1640, 1517, 1301, 1867, 1914, 1989 stb. Jó tudni, hogy vannak ilyenek, tudunk igazodni, nem tévedünk el. Vagyis: eltévedünk, de legalább van mihez képest eltévednünk. Nem fulladunk bele a fogódzók nélküli végtelenség ürességébe. Ezért korszakolunk.

De miért kell folyton a korszakhatárokat hangsúlyoznunk, melyekről egyből kimondjuk aztán, hogy hát az nem is úgy volt, nem "egyik napról a másikra" stb. stb. blablabla. Csakugyan, miért nem inkább a korszak zenitjét jelöljük ki?

Javaslom olvasóimnak, játsszunk el egy kicsit ezzel a gondolattal.

Hogyan nézne ki például egy festészettörténeti korszakolás a reneszánsztól a szecesszióig, megjelölve egy-egy korszak csúcsalkotását?

Reneszánsz: Az utolsó vacsora (1498)
Barokk: Éjjeli őrjárat (1642)
Klasszicizmus: Árkádiai pásztorok (1655)
Romantika: A május 3-i kivégzés (1814)
Akadémizmus: Vénusz születése (1863)
Impresszionizmus: Impresszió, a felkelő nap (1872)
Posztimpresszionizmus: Napraforgók (1888)
Modernitás: Guernica (1937)

Nyilván lehetne másképpen korszakolni, és más műveket választani. Nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy egy-egy klasszikus műalkotás előre és visszafelé is sugároz, és így többet elmond egy-egy időszakról, mint valamilyen botcsinálta dátum, melyet korszakhatárnak fogadunk el. A kor megértése: egy mű megértése.

De játsszunk tovább! Irodalom.

A magyar irodalom egy lehetséges korszakolása:

Reneszánsz: Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról (1589)
Barokk: Szigeti veszedelem (1664)
Felvilágosodás: Konstancinápoly (1794)
Romantika: Csongor és Tünde (1830)
Realizmus: Magyarországon ilyen nincs; ez egy erőltetett fogalom, amit az támaszt alá, hogy nem találunk megfelelő művet hozzá. Mondjuk inkább azt, hogy
Korai modernség: Őszikék (1877)
Modernség: Esti Kornél (1933)
Késő modernség: Harmadnapon (1959)
Posztmodernitás: Bevezetés a szépirodalomba (1986)

Azért játék a játék, mert nyitva hagy lehetőségeket, nyitva hagyja a választás lehetőségét.

Mi volt például a Kádár-korszak zenitje? Mi volt az az év vagy történés, amelyik a leginkább kifejezte azt a kort?

Emlékszünk, ugye, Petri György versére? Az az évszám a végén (961), azon túl, hogy természetesen egyéb funkciója is van (például éppen a leírt esemény kortalanságára is utal), egyben egy korszakot is kifejez: 1961 a kádárizmus kora.

Ám lehetne a kádárizmus zenitje mondjuk 1969 is. A visszavert prágai tavasz utáni belenyugvás, rezignáció szimbolikus dátuma. Egyben a "marseille-i csapás" éve (Magyarország első ízben nem jutott ki selejtezőn foci vébére, miután Marseille-ben 4-1-re kikapott Csehszlovákiától). Nem ez az év a Kádár-kor szimbóluma, zenitje? Nem tudom. Mindenesetre lehet gondolkodni rajta.

Vagy a rendszerváltás húsz éve. Melyik esemény fejezte ki legjobban ezt a mögöttünk hagyott húsz évet? 1995, és a Bokros-csomag? 2004, és az EU-csatlakozás? Lehet töprengeni, gondolkodni, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbbet.

És egyébként is: bármit korszakolhatunk, és bármelyik korszaknak megtalálhatjuk a (persze mindig önkényesen kiválasztható) zenitjét, csúcsát, betetőződését, mely előre és visszafele is besugározza a korszakot.

A nyelv is nekünk ad igazat: amikor valamiféle "korszakos teljesítményről" beszélünk, akkor azt nem úgy értjük, hogy "korszakalkotó", hanem úgy, hogy "a korszakot leginkább kifejező". A reformáció korát sokkal jobban kifejezte Luther bibliafordítása, mint a wittenbergi templom kapujára szögezett 95 tézise.

És ha a magyar történelmet nagyon nagy vonalakban korszakokra bontjuk, akkor talán inkább a következő évszámok lehetnének kifejezőek, mint a hagyományos korszakhatárok dátumai:

Árpád-kor: Könyves Kálmán törvényei (1095-1116)
Vegyes házi uralkodók kora: nemesi szabadságjogok, ősiség, Nagy Lajos törvényei (1351)
A török hódoltság kora: Zsitvatoroki béke (1606)
A Habsburg-ház kora: Hitel, Világ, Stádium (1830-31)
Huszadik század: Az 1949-es Alkotmány

Mondom, játék ez.

3 komment

Címkék: játék kultúra történelem idő


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr932205798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ljosecska 2010.08.07. 23:34:09

És ez működhet egy ember életével is? (Annak ellenére, hogy azt nagyobb bizonyossággal tudjuk két évszámmal határolni, mint a korszakokat.)

rakovszk 2010.08.08. 00:13:49

Érdekes egy dolog ez. Azt hiszem a történészek azért szeretik jobban a korszakhatárokat, mert őket leginkább a fordulópontok érdeklik. Hol van az a pillanat ahol az egyik tendencia elkezd átmenni egy másikba? Persze nincs egyetlen ilyen pillanat, de mivel a történelmet úgyis magunknak konstruáljuk, így nem árt kijelölni párat.

És hát igazából nehéz lenne egymástól teljesen elválasztani kezdő- tető- és végpontokat. Bármelyik tetszőlegesen kiválasztott pont a történelemben egyszerre a befejezője sok mindennek ami előtte kezdődött, az elindítója új dolgoknak és a betetőzője másoknak. Az ilyen jelölések mindig attól függenek, hogy mit akarunk megvizsgálni. Egy olyan esemény, mint mondjuk a 95 pont kifüggesztése egyszerre a kezdete egy új időszaknak, a befejezése egy olyan folyamatnak, amely lehetővé tette ezt a változást és egyben tekinthető úgy is, mint a középpontja egy olyan nagyobb időszakasznak amely mind a kettőt magában foglalja.
Mivel a történelemben nincsenek statikus időszakok, ezért tulajdonképpen nem lehet egyes változásokat jól körülhatárolni, hiszen egy-egy folyamat kezdete előtt is mozgásban volt és a vége után is mozgásban van ugyanaz a valami amire ez a folyamat hatott.
Ezért éreztem mindig úgy, hogy a történelem ismerete inkább művészet mint objektív tudomány. Valami különleges, lassan kialakuló érzék kell ahhoz, hogy valaki ki tudja tapogatni az események szövedékét.

pontilyen 2010.08.08. 12:50:39

@ljosecska:

Hát persze, hogy működhet! Az ember a saját életét is hajlamos korszakokra osztani, és egy-egy korszak fénypontja (vagy legjellemzőbb pontja) kijelölheti az emlékezés origóját.

@rakovszk:

A korszakhatároló fordulópontokkal az a legfőbb gond, hogy már keletkezésük pillanatában konstruáltnak tűnnek. Márpedig akkor még senki sem tudhatja, hogy az eseménysor, amelyet elindít, hová fog kifutni. (Gondoljunk például a Bastille ostromára, amely eredetileg egy dicsőséges eseményt volt hivatva szimbolizálni; aztán nem az lett belőle...) A korszakhatároló pontok sokszor üresek, és mindenki azt lát beléjük, amit akar. Egy-egy kort sokkal jobban megjelenít az a pillanat, amelynek (valamilyen szempontból) értelme, tartalma is van.
süti beállítások módosítása