Világéletemben megvetettem azokat az embereket, akik dohányoznak. Illetve ez így nem igaz. Nem az embereket vetettem meg, hanem a dohányzást. Így neveltek. És nem feltétlenül csak a szüleim neveltek így. Arisztokrata voltam a zsigereimben, és pontosan tudtam, hogy a dohányzás alantas dolog. Ha talán nem is jellemhiba, de mindenképpen jele annak: gyengeség. Az erős ember nem dohányzik. Csak a gyenge ember dohányzik. Mondom: így vagyok nevelve. (És büszke vagyok erre a neveltetésre.)
Mind a mai napig nevetségesnek tartom az olyan embereket, akik elítélnek egy természetes és ártalmatlan jelenséget (pl. a homoszexualitást), közben pedig egy nemcsak természetellenes, de egyenesen káros és értelmetlen szokásnak, a dohányzásnak hódolnak, és közben észre sem veszik ezt az ordibáló kettős mércét. Nem más ez, mint végtelen, titáni, orvosolhatatlan butaság.
Ez után a bevezető után most pedig rátérek a poszt tulajdonképpeni témájára, ami nem más, mint a dohányfüst dicsérete.
Igen, soha életemben egyetlen szál cigarettát sem szívtam el vettem a számba, mégis komoly esélyem van a tüdőrákra. Soha, egyetlen embernek sem mondtam még ugyanis, hogy inkább ne dohányozzon a jelenlétemben, és ennek nemcsak született és méltán nagyra becsült udvariasságom az oka, hanem az is, hogy szeretem a füst illatát.
Igazából mindenféle füstét.
Amikor ősz tájékán elkezdődnek a Nagy Őszi Füstölések, egybegyűjtik az avart, és órákon át égetik bele a már szúrósan hideg levegőbe, orrcimpáimat valóságos kéjelgésre hívja az avarfüst összehasonlíthatatlan — ugyanakkor egy picit mindig különböző, különleges — illata. Ilyenkor megállíthatatlanul törnek rám az emlékek. Elvesztem a valóság egydimenziós voltának józan hitét, és úgy kezdem érezni, hogy átkerülök egy másik életbe, sőt több másik életbe, végtelen sokba, végtelen létlehetőség közé. Visszamegyek az időben, gyerekkori tájakon járok, szőlőkben, sírok körül, vastag falú kőházak között, eldönthetetlenül, hogy az emlék a valóságos vagy a képzelt életeim közül rohan-e rám. Kétségtelen: a füst csodaszer.
És így a dohányfüst is az. Igaz, a hozzá kapcsolódó emlékeim talán valamelyest körülkeríthetőbbek, legalábbis időben, mint az avarfüsthöz kapcsolódók. Dohányfüstöt például nem szívtam soha gyerekkoromban. Ám ez a "körülkeríthetőség" virtuális. A valóságban lehetetlenség körülkeríteni a végtelennek azt a megveszekedett tapinthatóságát, melyet a dohányfüst hatására előhív az emlékezet.
Nyári és őszi és tavaszi és téli éjszakák emlékét, döbbenetes beszélgetéseket, magányt és fölolvadást, szerelmet és nyomort, fázást, tücsköket, alkohol-ízt, baráti szavakat és az emberileg lehetséges módon legfájdalmasabb idegenség poklát, édességet, bizarr humort, sírást és nevetést. Amiért érdemes élni, és amibe érdemes belehalni.
Talán mégis leginkább a deklasszálódás élménye ez. A zuhanás élménye. A született arisztokrata zuhanása a semmibe, a nyomorba, a lehető legkétesebb egzisztenciák közé, persze csak játékból, hiszen minden csak játék, és ami nem játék, az nem is lehet igazi zuhanás.
Azt hiszik, hogy érzi mindezt egy dohányos? Erősen kétlem. Egy dohányos nagyjából annyit érez mindebből, mint egy pornószínész a szexből. Az ő számára rutin a füst beszívása, talán még undort is kelt benne, de talán már ezt sem érzi. Nem élménye, hanem feladata a füstbeszívás, nem is tudna már élni nélküle.
Igen, igen, ez a kulcs! Csak az olyan élmények gazdagítanak minket, amelyekről bármelyik pillanatban akár örökre is le tudnánk mondani. Mint én a dohányfüstről. Mert ne higgye azt senki, hogy bőszült sértettséggel kezdenék reklamálni, amikor egy dohányos társaság az én kedvemért megtartóztatná magát a füstszívástól. (Legfeljebb magamban duzzognék egy kicsit...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.08.22. 12:40:42
Hidd el, hogy a dohányosoknak is akadnak olyan kapcsaik, amit a nem dohányos nem érezhet. Kávé és cigaretta ugye. Ahogy leülsz megnyugszol, kortyolgatod a meleg kávét és szívod a füstöt. Aztán szeretheted a rituálét is, ami a dohányzáshoz tartozik. Kérdezz pipásokat vagy szivarosokat!
Vagy amikor egy munkahelyen csoportosan jársz dohányozni lazítva egy kicsit és megbeszélve a világ vagy csak a nap folyását.
Egy étteremben dolgoztam, amikor húszonkét évesen rászoktam a cigerettázásra. Óránként öt perc szünetet jelentett a bagósoknak a cigi. Idegesített, hogy kimaradok ebből, bekéredzkedtem hát a klubba.
Aztán egy izgalmas meccs alatt is jó hol a sörhöz, hol a cigihez nyúlni, ha már nem tudunk mit kezdeni a bennünk tengő adrenalinnal.
A dohányzás tagadásán túl, még egy gondolat zavar a bevezetődben. Azt mondod dohányozni a gyengeség jele, meghajolva a korszellem erőkultusza előtt. Irritáló is az efféle hetyke lenézés.
Többek között azt szeretem az ókori görögökben, hogy büszkén bevállalják gyengeségeiket, meg sem fogalmazva magukban, hogy ezek gyengeségek volnának.
Miért baj, ha valaki gyenge bizonyos dolgokban és ezt még be is vállalja? Szerintem inkább az a baj, ha az erős gyengeséget szagol már tapos is. Az baj, hogy ha valaki tehetséges, de gyenge nehezebben érvényesül. Az baj, ha valaki kritikátlan önmagával és ebből nyeri erejét.
.
pontilyen 2009.08.22. 12:53:49
A bevezetőbe azért megpróbáltam csepegtetni néhány csepp iróniát, sajnálom, ha nem volt kiérezhető. Élesebbnek kellett volna lennem. ;-)
Lényegében pont az ilyesféle megszokások és a belőlük adódó morális ítéletek azok, amik izgatnak. Amellett, hogy persze a dohányfüggőséget, mint minden (!) függőséget, valóban gyengeségnek tekintem. Dehát kinek nincsenek gyengeségei? Pontosan tudom, hogy nekem van a legkevesebb okom bárki elítésére.
"meg sem fogalmazva magukban, hogy ezek gyengeségek volnának"
Szerintem azért megfogalmazzák. Amit én csodálok a görögökben, az inkább az, hogy nem morális alapon ítélkeznek szokások fölött. (A "gyengeség" ugyebár nem morális ítélet.) Ez az, ami Nietzsche morálkritikájának is megágyazott. "Oké, csinálhatunk egy csomó mindent, mert emberek vagyunk, de akkor legyünk is méltók erre a névre." Az ember, aki saját hányásában fetreng öntudatlanul, nem biztos, hogy méltó rá.
A részegség is egy finom, összetett dolog. ;-)
popp · http://koncertblog.com/ 2009.08.22. 13:20:41
"Az ember, aki saját hányásában fetreng öntudatlanul, nem biztos, hogy méltó rá." - abban a pillanatban lehet, hogy nem, de más pillanataiban akár sokkal méltóbb is lehet képmutató álszenteknél.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.08.22. 13:47:00
néha kifejezetten vágyom rá, mint mondjuk egy kiadós evés után.
de van, amikor eszembe sem jut.
az önmérgezésről: ha kocogsz, akkor vagy örökké élsz, vagy egészségesen fogsz meghalni, és jó állapotú hullát hagysz hátra.
ezt a deklassz dolgot is nézd át mégegyszer: az arisztokrata dekadencia nélkül nem arisztokrata :-)
a zuhanásról meg: a védőháló elveszi a dolog ízét. mintha édesítővel innál koffeinmentes kávét: hasonlít, hasonlít, de nem ugyanaz. nem ejt rabul, nem lesz szenvedély - nem lesz élmény, csak imitáció.
mintha azt mondanád, hogy ponrómagazint nézni bűnösen izgalmas, de a szexet azt azért nem próbálnád ki.
pontilyen 2009.08.22. 14:33:01
Meredek volna minden irónia nélkül leírnom, miközben tudom, hogy olvasóim 90%-a többé-kevésbé erős dohányos. :-)
Álszent ugye az, aki előbb hányásban fetreng, aztán elítél másokat ugyanezért. Az ilyesmi egy nemeslelkű embertől a lehető legtávolabb áll. (Többek között ezért is állította Nietzsche, hogy a kereszténység a csőcselék vallása.)
@bs395:
Semmit sem tartok nagyobb butaságnak, mint az úgynevezett "egészséges életmódot". Ez azokra az emberekre jellemző, akik tíz évvel meg akarják hosszabbítani életüket, és ennek érdekében húsz évvel megrövidítik azt (amennyiben szabad gondolkodásuk nagy részét az azon való agyalás tölti ki, hogy hogyan hosszabbítsák meg életüket). Ennyit a kocogásról. :-)
"az arisztokrata dekadencia nélkül nem arisztokrata"
Vagyis én igazi arisztokrata vagyok... :-)
Tudtam, hogy az a "játékos" mondat (szerintem az egész bejegyzés legérdekesebb része) ki fogja csapni a biztosítékot ("persze csak játékból, hiszen minden csak játék, és ami nem játék, az nem is lehet igazi zuhanás").
Azt hiszem, ez a téma (lényegében a JÁTÉK témája) legalábbis egy külön posztot megérdemelne. Legyen elég most annyi, hogy nem a bangee jumping-ra gondoltam...
ruzsomák 2009.08.23. 21:28:44
Sajnos olyan vagy, mint aki szűzként ad szexológiai tanácsokat, nevetséges.
A nyelvezeted olvadó, ragacsos, émelyítő, hiányzik belőle a vad, zabolátlan értelem szikrája. Csak most találtam meg a blogot, átfutottam, de azt éreztem hogy megfulladok és noha ez a szófolyam, mint azt deklarálod - füstmentes, én nem bírom többet olvasni,
"Mehr luft" (hadd ne mondjam honnan idéztem) és kevesebb vers, ez kéne neked. Meg a való világ pofonja, egy jó kis pedagógiai, makarenkói.
pontilyen 2009.08.23. 22:36:36
Már ne is haragudj, de miféle beteg ember vagy te?
Ha nem tetszik a blog, akkor miért kommenteled? Minden blogra odamész, hogy kifejtsd, miért nem tetszik a szerző nyelvezete?
:-DDD
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.08.27. 21:23:48
Világéletemben utáltam a dohányzást, részben olyan okok miatt, amiket az első két bekezdésben említesz. (Mivel ezekkel mélységesen egyetértek, nem éreztem benne iróniát.)
És itt jön a különbség: mivel ostoba dolognak tartom, hogy valaki mérgezze magát, és tapló dolognak, hogy másokat, ezért a dohányfüstnek még a gondolata is dühöt vált ki belőlem.
Érdekes módon ez nem jelenik meg az avarfüst esetében. Arról nekem is régmúlt, nosztalgikus falusi életem jut eszembe.
(Az autók, buszok füstjét is rühellem, bár azt kevésbé, mert közlekedni muszáj. Ebben a témában a racionális/racionalista énem erős kontroll alatt tartja az érzelmeimet és az érzékelésemet is.)
pontilyen 2009.08.28. 00:22:56
Pedig az avarfüst is mérgező, ha letüdőzzük. :-)
Én szeretem elengedni olykor az ész kontrollját, pontosan azért, mert túl erősnek érzem magamban. A túlzott racionalitás korlátolttá tesz, nem tudunk nyitni új dolgok felé, továbblépni.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.08.28. 00:26:42
folyamikomp 2009.09.02. 21:23:27
pontilyen 2009.09.02. 22:23:35
Na igen, a Diesel. Focizás közben mindig az ő füstjét szívtuk ősztől tavaszig. (Mert ő valami miatt majdnem egész évben füstölt.)
árcsimenning · http://mindenkihazudik.wordpress.com/ 2009.09.05. 18:17:56
Nekem például azért kell rendszeresen mozognom (általatok pökhendien lenézett egészséges életmódot élnem), mert különben rossz az emésztésem, fáradékony vagyok, kómás, és nem érzem jól magam a bőrömben. Ellenben, ha lemegyek mondjuk hetente háromszor focizni (két edzés, egy meccs), akkor erőtől duzzadónak és frissnek érzem magam. Igaz, hogy rengeteg időbe és pénzbe kerül, de később majd remélem, visszajön kevesebb kórházi számla és több egészséges nap formájában:)
pontilyen 2009.09.05. 18:51:17
Amit "pökhendien lenézek" (?), az nem az egészséges életmód, és pláne nem a testmozgás, hanem az a kényszeresség, mellyel egyesek ezt művelik. Sajnálom, ha félreérthető volt.
árcsimenning · http://mindenkihazudik.wordpress.com/ 2009.09.05. 18:59:07
Amúgy én is hülyének nézem az "aktív faszokat", akik lenéznek mindenkit, aki nwm űz valamiféle teljesítménysportot és nem hiperaktív, mert sajnos ilyenek is vannak :S
pontilyen 2009.09.05. 19:11:15
Igen, meg sajnos olyanok is, akik amikor két dolog (egy "egészséges", de kellemetlen, és egy "egészségtelen", de kellemes) között kell választaniuk, akkor kényszeresen az "egészségeset" választják, és ezzel kiirtanak életükből minden kellemességet. Igazából főleg erre értettem, hogy ennél a szemléletnél semmit sem tartok nagyobb butaságnak.
árcsimenning · http://mindenkihazudik.wordpress.com/ 2009.09.05. 19:14:16
pontilyen 2009.09.05. 19:29:16
Nietzsche: Adalék a morál genealógiájához
második részét ajánlom, melyben leleplezi az aszketikus ideál életellenességét. (Illetve azt, hogy még napjainkban is, szekuláris közegben is mennyire jelen van, és mennyire káros hatást fejt ki.)
árcsimenning · http://mindenkihazudik.wordpress.com/ 2009.09.05. 19:40:08
pontilyen 2009.09.06. 18:05:28
Jól emlékszel, de Zarathustra nem azonos Nietzschével.
árcsimenning · http://mindenkihazudik.wordpress.com/ 2009.09.06. 19:13:00
pontilyen 2009.09.06. 21:55:31
Lehet, hogy neki erről más véleménye volt. :-)
árcsimenning · http://mindenkihazudik.wordpress.com/ 2009.09.06. 22:46:36
szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.11.19. 00:29:41
Ami neked deklasszálódás, az az én helyem. Az eljátszott (csaknem túljátszott) proliskodás, miközben soha senki el nem vitatná hova is tartozom. Mert nincs vita abban, hogy a cigaretta proliszokás, éppen ezért nekem kétlaki érzést ad, és millió aprósággal lehet erre rájátszani, avagy éppen gyengíteni, kézben tartani, beleszívni, kifújni.
Sodortam, dobozban vettem, márkát választottam, pipáztam és szivarkáztam, ösztöndíjkor drágát vettem, hóvégén szofit. Tündököltem az "inkább dohányzom, mint eszem ha nincs pénzem", és a "vonatjegy helyett vettem egy dobozzal és stoppoltam" talán kétes, de meghatározó és sajátos fényében.
A nemdohányos számára nevetséges, hogy a cigarettamárkához tartozó életérzést a dohányos valóban átélheti, hogy a marketing eme látványos, de butának tartott eleme bizony meg tud érinteni. Persze nekem nem kell a fiatalos márka, nem is vagyok én tehénpásztor, én Rejtôn nevelkedtem, nekem légiós cigi kell. Nekem a kezem látványa kell cigarettával, nekem az életérzés kell, amiben magamról kialakított képpel vegyítem a cigarettamárka képét.
Nomeg a rítus, a lehetô legprofánabb rítus, aminek része az éjszakai cigiért mászkálás, a házibulik erkélye, a repülôterek keserûlevegôjû terráriuma, a nikotinéhség, a cigarettasodrás, a lejmolás, a kínálás, a hamuzás, a bármirôl rágyújtás, az utolsó szál gyufa, a kávéhoz félretett utolsó szál cigaretta, a csikk pöckölése, taposása, zsebrevágása és megtalálása. A dohányos életének profán mindennapjai, de cigaretta nélkül meg nem tapasztalható élmények.
Ott van még a függés, a legális, betegségnek még nem kikiáltott szabadon vállalt, vállalható és bevallható függés, aminek nincs párja. Minden más függést elítélünk, megbélyegzünk, betegséggé nyilvánítjuk, tartunk tôle, de ez megtûrt. Az utolsó legális függés, ami valódi, fizikai élménnyel járó. A függés biztos pont, a cigaretta része az ünnepnek, a gyásznak, az idegességnek, a büszkeségnek, biztos pontként összeköt mindent. Oldja a feszültséget, és bódulattal tölti meg az ünnepi pilanatot. Hadd idézzek Kosztolányit:
"Ha rosszul kapcsol a központ,
vagy meghal valakid, rágyujtsz.
Mi is lennél már nélküle,
te modern ember? Kell ez a bűvös
dohányrúd, ez az áldozatfüst,
szájadba ez a vad parázs."
Azzal pedig, hogy lassan bûnné bélyegzik, összetartozást hoz, a dohányosok közös gyengeségüket kiegyenlítô megbocsátással nézik el egymásnak.
Én egy dohányost szánok: aki nem szeret dohányozni, aki egyfolytában le akar szokni, aki már nem szereti, csak a függés nem engedi. Aki megkeseríti mások számára is, mert nincs egy jó szava a cigarettához.
Végül legyen itt két kép, ami kicsit megmutatja a viszonyomat a dohányzással:
picasaweb.google.com/lh/photo/RTlrNo4w8zpXaRTZOCs5FA?feat=directlink
picasaweb.google.com/lh/photo/ViBzq4OCIYhOTq4Q74URJw?feat=directlink
pontilyen 2010.11.19. 18:18:05
Hm, érdekes volt újra elolvasni a kommenteket (is). Az alapkérdés talán az, hogy mennyire kell azonosulni egy létmóddal annak megértéséhez. Igazi "zuhanás"-e a játék zuhanás? Érthetem-e én, amit te a dohányzás mély lényegéről mondasz, anélkül, hogy akár csak egy szál cigarettát is elszívnék?
Számomra mindig kedves volt az az arisztokrata szemlélet, amely elutasította azt a baloldali gondolatot, hogy vállunkra kell venni a szegények terheit, ha érteni akarjuk őket. Miért kéne? Nem éppen az élet szentségének megcsúfolása, ha földre hozzuk? Nem eleve hiábavaló kísérlet-e az azonosulást ilyen materiális módon elképzelni? Ez nem jelenti azt, hogy ne süllyedhetnénk le magunk is. Vagy hogy én mondjuk, ami anyagi helyzetemet illeti, nem szegény volnék. Az arisztokratikus szemlélet nem anyagi helyzet függvénye, hanem egy gondolkodásmódé. [Kicsit kapcsol ez különben a bölcsődés poszthoz is; mi az, hogy, nagyon is.]
Vagyis talán lehet úgy is érteni, hogy nincs azonosulás; úgy is jelen lenni, hogy nincs részvétel; úgy is hinni, hogy nincsen rózsafüzér.
szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.11.19. 22:34:43
Ez nem ideiglenes azonosulás, hanem egy létezô kategória, a Mérnökúr, ami nem azonos a mérnöki végzettséggel, mert proli is lehet mérnök, ez az ipari társadalom egyik kategóriája. Mégsem szállok alá, és emelkedem fel, én fônökként tudom mit jelent a fizikai munka, és ôk is pontosan tudják, hogy én fônökként tudom.
Érteni lehet, de a megismeréshez több kell a megértés vágyánál és interpretációk ismereténél, a részvevô megfigyelés visz legközelebb az átéléshez, de sosem teljes, mert megfigyelés nem megélés.