Valószínűleg kevés olyan ember van, aki saját blogját komolyabban venné, mint én. Ez nem azt jelenti, hogy "több energiát fordítana rá": bizonyos értelemben ez a blog kifejezetten igénytelen. Még mindig nem cseréltem ki a fejlécképet. Még mindig nem váltottam sablont. A "blogajánló" jelentős részben elavult, és még mindig nem frissítettem. Viszont mindennap többször is ránézek a blogra, folyamatosan válaszolok az érkező kommentekre, mindegyiket komolyan veszem, mindegyik elgondolkodtat, fölizgat.
Mégis, minden komolyan vétel dacára: az oldal elvesztette azt a frissességét, mely eleinte (legalábbis számomra mindenképp) jellemezte. Ennek okát szeretném most megtalálni.
Kezdjük a tényfeltárással! A blog első évében minden hónapban 13 és 15 között mozgott az új bejegyzések száma. A következő évben ez a szám nagyjából 10 és 13 körüli volt. Az utóbbi időszakban 10 alá esett. Úgy látszik, egyre kevesebb a mondanivalóm. Arra ugyan mindig ügyeltem, hogy túlságosan hosszú szüneteket ne hagyjak két bejegyzés között (ezzel is jelezve folyamatosan magamnak és olvasóimnak, hogy vagyok még), de a szünetek átlagos időtartama szépen fokozatosan növekedett. Eleinte 2-3 naponta mindig volt új poszt. Utána már inkább 3-4 naponta. Újabban leginkább 4-5 naponta. Ezek tehát a tények.
De miért ez a megritkulás? Miért ez az ellustulás?
A magyarázat valójában egyszerű. Amikor elindult a blog, minden újszerű volt. Mint amikor megérkezünk egy idegen országba. Belépünk egy frissen festett lakásba. Soha nem fogom elfelejteni azt az izgalmat, melyet az első éjszaka éreztem. Íme most mindent elmondok a világnak, bárki elolvashatja. Értelemszerűen mindenféle témába belevágtam, tapogattam a falakat, miről lehet, miről tudok, miről érdemes írni. Írtam grafológiáról, írtam a BKV-ről, írtam a hétköznapjaimról, volt, hogy megírtam egy egész vasárnapomat, írtam snookerről, írtam az egyik diplomaátadómról stb. stb. Nagyon izgató volt, hogy minderre hogyan reagálnak majd az olvasók, de mindenekelőtt: nagyon izgató volt minderről a nyilvánosság előtt beszélni. Kísérlet volt, kaland, önfelépítés és önlebontás.
Ez a kaland ma már nem létezik. Fölépítettem magam, és már nem tudok megváltozni.
Pontosabban: meg tudnék, ha egészen átalakítanám e blog karakterét. Persze akkor az már egy másik blog lenne, és én nem pontilyen lennék, hanem valaki más.
Az embernek időről időre szüksége van ilyesféle önátépítésekre. Kíváncsiságunkat a világ iránt csak akkor tudjuk megőrizni, ha megváltoztatjuk a nézőpontunkat; ha elhagyjuk azt, ami volt, elássuk, eltemetjük, és építünk helyette valami egészen mást, egészen újat.
Az a kedves olvasóm, aki ideszokott, és most némi ijedséggel olvassa e sorokat, kérem, ne ijedjen meg: pillanatnyilag nincs arról szó, hogy abbahagynám e blog írását. Ahhoz, hogy ez történjen, sokkal jobban kellene unnom e mostanit. Vagy valami olyasminek kellene történnie, amit most még nem is láthatok előre. Paradigmaváltásnak. 180 fokos fordulatnak.
Akkor miért írom mindezt? Nem öneltemetés, inkább afféle vérfrissítés gyanánt. Nagyon kíváncsi lennék olvasóim/kommentelőim véleményére, hogy miről akarnának olvasni, vagy miről akarnának többet olvasni itt. Ez nem azt jelenti, hogy arról is fogok írni (ilyesmire természetesen nincs garancia), mindazonáltal biztosan elgondolkodnék az ötleteken. "Kifürkészhetetlenek a hatás csodálatos titkai és rugói."
El tudom képzelni például, hogy valaki szeretne több bejegyzést olvasni
és bosszúsággal tölti el, hogy milyen régen volt már ilyen. Semminek sem szabad kizárni a lehetőségét...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
crouchy 2010.04.03. 13:25:38
pontilyen 2010.04.03. 17:21:41
Azt látom. Remélem azért, nem örökre.
crouchy 2010.04.03. 18:32:30
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.04.03. 21:00:08
Talán azért, mert nehezet kérdezel.
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.04.03. 21:01:18
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.04.03. 21:03:31
Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2010.04.04. 10:50:35
Szerintem az csak a te maximalizmusodnak (vagy rossz önkritikádnak) köszönhető, hogy felmerült benned a blog helytelensége.
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.04.04. 10:58:48
pontilyen 2010.04.04. 12:25:43
@crouchy:
Kizökkent az idő? :-)
@promontor:
Ennek fő oka az, hogy életem 95%-át a lakás és egy könyvtár között töltöm el, Budapesten. :-) Amit én egyébként igen egészségtelen dolognak tartok, és mindenképpen jó lenne változtatni rajta.
@Artsuhtaraz:
A blog helytelensége nem merült föl bennem, inkább az, hogy egyre unalmasabb lesz. (Mármint a magam számára.) MINDENRŐL írni kéne!
@sleeping dancer:
Ez így van, csak ott a gond, hogy magam is olvasó vagyok, és nem biztos, hogy éppen a legengedékenyebb. ;-)
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.04.05. 05:45:11
Volt valami, amiről írni akartam. Megírtam, közben eszembe jutottak további témák, azokat is megírtam, de a kezdeti lendület elfogyott. Most próbálok olyan lenni, mint a jó konzervatív (köszönöm neked azt a cikket): többet olvasnék, mint írok, hiszen ezt tanultam meg írás közben: még oly sok dolog van, amit meg kell ismernem.
"A tudás olyan, mint egy sziget az ismeretlen óceánjában. Minél nagyobb, annál hosszabb parton érintkezik vele."
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.04.05. 11:51:00
Általában azok a blogok az érdekesek, amelyeket a szerző mindenekelőtt magának ír. De amint jön a közönség, azonnal dolgozni kell az emberben a megfelelni akarás.
Ez a blog - e látható törekvés ellenére - még mindig elég jól "tartja magát".
Nem baj, ha ritkábban írsz. Majd túléljük valahogy a csalódást, amikor idekattintva látjuk a változatlanságot. A csalódást meg vedd bóknak.
pontilyen 2010.04.05. 12:11:53
Melyik cikket?
És honnan van ez az idézet? (Nagyon tetszik!)
Egyébként való igaz: sokszor az a helyes, ha hallgatni tudunk, figyelni, olvasni.
@Reckl_Amál:
A megfelelni akarásban van valami jó is: arra sarkall, hogy egy idegen nézőpontból is megnézzük a dolgokat. De az alapvetéssel egyetértek: amikor az ember ír valamit, akkor mindenekelőtt önmagát szeretné megérteni, önmaga előtt akarja tisztázni a kérdéseket.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.04.05. 17:09:29
Nekem tetszett, hasonlóképpen érzek.
Az idézet forrását sajnos nem ismerem, nekem is csak úgy mesélték, hogy "már a régi görögök is tudták, hogy..."
pontilyen 2010.04.06. 12:05:16
Közben rákerestem guglin, és megtaláltam: Victor Frederick Weisskopf (1908-2002) osztrák-amerikai fizikus mondta. (Legalábbis ő biztosan.)
Éreztem is én Wittgenstein hatását. :-)