Micsoda hétvége ez! Holnap parlamenti választások (remélem, minden olvasóm ott lesz); ma este pedig tíztől El Clásico. Real Madrid-Barcelona a Santiago Bernabeu Stadionban, a világ klubfutballjának csúcsmérkőzése.

A Clásico mindig rangadó; de talán még sohasem volt annyira az, mint most. Lehetne hosszan ecsetelni, hogy miért. Annyira sokat lehetne írni róla, hogy inkább bele sem megyek a részletekbe. Az érdeklődőket az El Clásico bloghoz irányítom, melynek (noha hetente többször frissül) nincs is más témája, mint a Real Madrid és az FC Barcelona. Továbbá szintén ajánlani tudom az NST-n García bőrmester kitűnő elemzését.

Sokat tehát nem írok. Inkább csak egy megjegyzést.

Olyan óriásiak a várakozások, mindenki olyan nagy meccset vár (a világ tíz legjobb futballistája közül vagy hat biztosan a pályán lesz), hogy az könnyen akár kiábrándulást is okozhat a semleges nézőnek. (A kicsit is elfogult néző, mint én, természetesen egy eseménytelen 0-0 minden percét is élvezné. Ez az elfogultság varázsa.) Szóval én ezt megelőzendő adnék csupán tanácsot az olvasónak.

Lesz ma egy magyarországi nagy-nagy rangadó is, az örökrangadó, az MTK-Fradi. Tessék megnézni azt is, aztán hasonlítani: a körítést, a stadiont, a lelátót, a pálya minőségét, és persze a lényeget: a játékot. Hogyan veszik át a labdát a játékosok, mennyire pontosan tudnak egymáshoz passzolni, és milyen tempóban, milyen technikai megoldásokat láthatunk, és így tovább.

Aztán nézzük meg a Clásicot.

Lehet, hogy unalmas mecs lesz (bár én ezt nemcsak szubjektíve, de objektíve is kizártnak tartom); de akkor is világszínvonalon lesz unalmas. Ez már most bizonyos.