Először tavaly gyűjtöttem össze blogomon az adott év legjobb futballmeccseit. Akkori gyűjtésem ide kattintva érhető el.

Idén nem lettem kevésbé betege a játéknak, sőt, mint azt blogom kitartó követői tudhatják is, valóságos fociblogger lettem. Így aztán 2010-ben valószínűleg sokkal több mint száz futballmeccset láttam. Ezek esszenciája mégis ugyanúgy tíz összecsapás, mint tavaly. Az igazán jó meccsek ritkák. Ez is a jó bennük. Tovább után elősorolom, hogy 2010-ben mely meccseket kellett volna látnia mindenkinek.

1. 2010. március 18., EL-negyeddöntő, visszavágó, Werder Bremen-Valencia 4-4

Sokan nem hiszik, mert nem jártak utána, hogy az Európa Liga az igazi, régi, vérbeli kupameccsek terepe, ahol sok a gól, a meccsek tele vannak fordulattal, a nézők pedig megjárják a mennyeket és poklokat, mint a régi szép időkben, amikor még a foci nem az agyontaktikázott meccsekről szólt. Kétségtelen, hogy futballromantikus szememet a Werder Bremen és a Valencia párharca tökéletesen kielégítette. A Mestallában (némiképp a brémaiakat segítő bíráskodással) 1-1 volt az eredmény. Brémában aztán, úgy tűnt, Davidék (Silva és Villa) hamar lerendezik az Özil vezette Weser-partiakat. Vezettek 2-0-ra, 3-1-re is. Ám a németek nem adták föl. Így kerekedett ki a mecsből egy emlékezetes gólparádé, elképesztően sok helyzettel, gyönyörű gólokkal, fordulatokkal, drámával, David Villa-mesterhármassal és végül spanyol továbbjutással.

2. 2010. március 31., BL-negyeddöntő, 1. mérkőzés, Arsenal-Barcelona 2-2

Űrfoci. Már a meccs szünetében erről cikkeztek nem, nem a barcelonai, hanem a semleges újságírók. A Barcelona kiment az Emirates stadionba, és a meccs első félidejében egyszerűen lefocizta a "Wenger-Jugend"-et. Futószalagon jöttek a nagyobbnál nagyobb helyzetek, ám nem utolsósorban az Arsenal-kapus Almunia ihletett formájának köszönhetően félidőben 0-0 volt az állás [a kapuralövési statisztika pedig 2-15, ebből ami eltalálta a kaput: 0-7...]. Szünet után aztán jöttek a gólok is. Előbb Ibrahimovics talált be kétszer, úgy tűnt, eldöntve a továbbjutást, majd a semmiből föltámadó Arsenal egyenlített. Hihetetlenül élvezetes meccs volt.

3. 2010. április 6., BL-negyeddöntő, visszavágó, Barcelona-Arsenal 4-1

A meccs visszavágóján aztán már nem kegyelmezett a Barca. Meg Messi. Az elején ugyan még egy kontrából elment és vezetést szerzett az észak-londoni csapat, ezt a gólt azonban a Barca (illetve Messi) négyszer verte vissza rajtuk. Klasszikus mesternégyes BL-negyeddöntőben: ilyesmire is csak a világ legjobb futballistája képes. Ez a meccs is igazi fociünnep volt.

4. 2010. június 27., világbajnoki nyolcaddöntő, Németország-Anglia 4-1

A 2010-es esztendő vb-év is volt. A világbajnokságon furcsa mód nem a legfontosabb meccsek lettek egyszersmind a legemlékezetesebbek is. Hanem például a német-angol nyolcaddöntő. Amely persze mindig presztízsmeccs. És mindig jó meccs. Most is az volt. A szokás szerint hatalmas esélyesnek kikiáltott angolok óriásit estek legendásan nagy pofájukra. Igaz, ehhez kellett a játékvezetői hármas is, amely érthetetlen módon nem vette észre 2-1-es állásnál Lampard egyenlítő gólját... Aztán jött a harmadik német gól, a kétségbeesetten kitámadó angolok, és a 4-1, amivel minden eldőlt.

5. 2010. július 2., világbajnoki negyeddöntő, Uruguay-Ghána 1-1

A vébé (és az év) legjobb, legdrámaibb meccse mindazonáltal kétségkívül az uru-ghána volt. Mindkét válogatott előtt "életük lehetősége" lebegett, és így is játszottak. A félidőben egy hatalmas távoli bombával vezet Ghána. A másodikban egy nem kevésbé nagy góllal Forlán egyenlít. Aztán itt is, ott is helyzetek ember meg nem mondhatja, hogy ki fog nyerni. Marad az 1-1, és hosszabbítás. A 120. percig nincs döntés. Aztán a dráma, melyet mindenki ismer: Suárez kezezése, Gyan kihagyott 11-ese, Ghána kiesése. Uruguay négybe jutása. Valakinek el kellett buknia.

6. 2010. július 6., világbajnoki elődöntő, Hollandia-Uruguay 3-2

Az immár Suárez nélkül pályára lépő Uruguay pedig Hollandia ellen sem adta fel. A mérkőzés már az utolsó percig is öt gólt hozott, de igazán drámai csak azután lett. Mert Uruguay tényleg komolyan gondolta, hogy lehet még visszaút, és csodálatos utolsó perceket produkált. A döntőbe ugyan nem sikerült bejutniuk, de valamennyiünk szimpátiáját elnyerték.

7. 2010. augusztus 5., EL-selejtező, visszavágó, Montpellier-Győr 0-1

Ahogyan tavaly, úgy idén is igaz volt a tétel: ősz elején (előtt?) még magyar foci is van. Az Európa Liga selejtezőjében akkor már két csapaton is túljutott Győri ETO a tapasztalatszerzés jegyében mérkőzhetett meg a topligás francia Montpellier-vel. Győrben, némileg peches módon, de annak rendje és módja szerint, ki is kapott. Ami viszont odakint történt, az maga volt a csoda. Lehetett hinni még a továbbjutásban? Nem. Mégis megtörtént? Igen. Mintegy 25 év után sikerült először magyar klubcsapatnak tétmeccsen legyőznie franciát továbbjutnia francia ellen. Alig hittünk a szemünknek.

8. 2010. október 12., Finnország-Magyarország 1-2, Eb-selejtező

Mint ahogyan az is hihetetlennek tetszett, hogy megismétlődhet a történelem. Helsinkiben pedig erről volt szó. Na, nem teljesen ugyanaz történt, mint 13 évvel ezelőtt, de majdnem. A magyar válogatott ismét az utolsó pillanatban döntötte el a maga javára Finnország elleni selejtezőjét. A meccs a bátorság diadala volt. A hajrában egyenlítő finnek ellen a magyar válogatott nem állt be tíz emberrel védekezni, hanem veszélyes ellencsapásokat vezetett. Ezek egyike végén született meg aztán Dzsudzsák pompás találata.

9. 2010. november 29., Primera División, Barcelona-Real Madrid 5-0

Régen, talán sohasem volt még annyira körülhájpolva bajnoki meccs, mint a november végi El Clásico. Már hetekkel a nagy rangadó előtt ment a szópárbaj, elemzések sora látott napvilágot a lehetséges kimenetelekről; egy valamire nem számított senki: hogy alázás lesz. Márpedig az lett. Az arcát a szokásosnál is nagyobbra fölfúvó portugál futballista és mestere soha nem látott pofonba szaladt bele. A Barcelona világklasszisai egyszerűen szétszedték a Madridot, mint gyermek a legóvárat. Aligha gondolhatta bárki, hogy az idényben addig Spanyolországban és Európában is veretlen, Mourinhoval súlyosbított királyi gárda ellen bárki is képes lehet öt gólt rúgni. Nem is volt könnyű hinni a szemünknek.

10. 2010. december 18., Primera División, Espanyol-Barcelona 1-5

Bizonyos szempontból a katalán derbi még jobb meccs volt, mint a Clásico. Az Espanyol ugyanis — a Reallal ellentétben — szemlátomást alaposan kivesézte a Barcelona játékát, és nagyon kemény ellenállást tanúsított. Ám a végeredmény így is szinte teljesen ugyanaz lett. 3-0 után nagyon szép góllal zárkóztak föl az otthon játszók, és ezt követően pár percen át kapujához is szögezték a világ legjobb csapatát. De a fölkínált nagyobb területet aztán nagyon pontos kontrákkal játszotta be az FC Barcelona, és Villa újabb két találatával eldöntötte a nagyszerű hangulatú rangadót.