HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2013.06.28. 22:00 pontilyen

Szita Bence örök legenda marad

Mókuskerékben élünk, napról napra küzdjük magunkat tovább a feladatainkon, ad hoc válaszokat adunk a problémáinkra, mélyebben már semmi sem érdekel minket. Élvezzük a felületességet, mert így nem nyomaszt minket a mélység rettenete. Fölkelünk reggel, és elmegyünk dolgozni, ami nem jelent egyebet, mint hogy válaszokat tervezünk meg megtervezett kérdésekre. A válaszaink nem mindig jók, a kudarc minden napunk velejárója, ilyenkor rágjuk magunkat, de nincs is időnk rágni magunkat, mert jön egy újabb kérdés, és újra választ kell adnunk. Válaszaink minősége ingadozó, mert nem is lehet másmilyen, ha olyan életkorban vagyunk, amely kiveti magából a valóságos gondolatok alaposságát. Felnőttek vagyunk, tehát nem gondolkodunk, nem érzünk, nem félünk és nem álmodunk, hanem problémákat oldunk meg. A felnőtt ember léte csonka élet, felületes élet, de éppen ezért biztonságosnak tetsző, veszélyektől messzire evező élet. Igazán félni csak egy gyerek tud.

Tanár szakos egyetemistaként nekem is kötelező volt részt vennem az úgynevezett külső tanítási gyakorlaton. Ez azt jelentette, hogy kívülről kellett megfigyelnem egy oktatási intézmény (magyarul: iskola) életét. Kívülről, azaz nem úgy, hogy én szerveztem volna a programokat, és az iskola életét, azaz mindenekelőtt nem a tanórákat kellett megnéznem, hanem az egyéb rendezvényeket. Akkor még nagyon lelkes voltam, csak "félig-meddig felnőtt", ahogyan vezető tanárom egy ízben megjelölt. Lelkes voltam, de mindenekelőtt kíváncsi, mert magával ragadott minden, amit láttam, és mindent látni akartam, amit sokáig nem láttam.

Egykori általános iskolámba mentem, és egy hatodikos osztályhoz kerültem, tizenegy éves gyerekek közé. A tanítás után követtem a gyerekeket a játszótérre, akikkel szédítően bizalmas kapcsolatba kerültem. Általában nagyon könnyen hangot találok a gyerekekkel, mert ösztönösen gyerekként viselkedem velük, nem úgy, mint egy felnőtt, aki rájuk szólna, ha valami rossz fát tesznek a tűzre. Ösztönösen, bár félig-meddig tudatosan is; mert először is nem nevelni akarom őket, hanem érteni. Ez pedig akkor következhet be, ha mesélnek magukról.

Ezek a gyerekek csodálatosan sok mindent elmeséltek magukról. Én pedig szépen lassan szédülni kezdtem, ott, péntek este, a játszótéren, amikor már félig lement a nap, szörnyek jelentek meg előttem, vágyak, élmények, emlékek, és kérdések, kérdések, kérdések, kérdések és kérdések. Szinte hihetetlen (egy felnőtt számára), hogy egy 11 éves gyereknek mennyi kérdése van a világ felé. Egy felnőttnek már nincsenek kérdései, ő készen kapja a kérdéseket, egy felnőtt már nem gondolkodik. Egy 11 éves gyerek számára a világ képlékeny, vadonatúj, rejtélyes, különös, ijesztő és izgató. Úgy cikáznak a gondolataik ide-oda a különféle élmények között, ahogyan azt mi már elképzelni is alig tudjuk; mi, akik már csak az egyirányú mozgást, a mókuskerékét, ismerjük. Egy 11 éves gyerek valóság és álom határán él, nehezen különíti el a kettőt, a valóság képlékenyebb, az álom élesebb. Úgy általában: minden egy kicsit puhább és nagyobb, és minden élmény mélyebben váj a tudatába.

Nem lehet ép ésszel fölfogni azt a szenvedést, amit Szita Bence azon az októberi éjszakán átélt. Nyilván a fizikai kínra is érzékenyebb egy fiatal és kevésbé immunis test; de az otthonvesztettség élménye, a "kizökkent a világ" tapasztalata még az övénél sokkal hétköznapibb események átélésekor is annyira megrendítő lehet egy kiskamasz számára, hogy abból sokan életük végéig sem tudnak kikecmeregni. Egy keresztény ember Isten segítségét kéri, és hisz benne, hogy imáját meghallgatják, és hisz benne, hogy valami (valaki) akkor elhomályosította a gyermek tudatát, és nem kellett szemtől szembe néznie a legiszonyúbb szörnnyel. De ha nem vagyunk eléggé keresztények, akkor nem tudunk mást: megpróbálunk valami másra gondolni. (Lehet valaki olyan erős, hogy végiggondolja azt az eseménysort, mind a negyven késszúrást, a megásott sír képét, az elkobzott mobiltelefont, a lámpával világító mostohaanyát, és egy pont után végül nem hagyja mégis magára a rettegő, saját testét fokozatosan elveszítő kisfiút?)

De ha ez így van, és az ember nem tudja földolgozni a kín tudatát, hogyan okozhat éppen ember ilyen kínt? Úgy, hogy az elkövetők nem voltak emberek. Legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan egy 11 éves kisfiú sokkal inkább ember, mint egy 32 éves felnőtt. Mert természetesen minden kegyetlenség elkövethető. Ki lehet kapcsolni az emberből az "ember"-funkciót, és válhat valaki géppé, automatává, kérdésekre válaszokat adó masinává. Lehetséges, hogy valakiben ki sem fejlődik ez a funkció. Lehetséges, hogy az elkövetők soha nem voltak 11 évesek. Egy bizonyos: csonka, korcs lényekről van szó, alacsonyabb rendű organizmusokról, akiknek láttán az emberek megrémülnek és undorodni kezdenek, mert érzik, hogy idegenek vannak közöttük.

Szita Bence jelképévé vált annak, hogy ezek a nem-emberek itt vannak a közelünkben, és bármikor lesújthatnak ránk, ha éppen a Tescóban vásároltunk, vagy a játszótéren hintáztunk. Emlékeztet minket arra, hogy a sorsunk egy 11 éves gyereké, és nem egy gépé.

Egy nemzet gyásza nem csak leverő - írta Arany János. Aki most gyászolt, aki megrendült, és aki nézte a bírósági tárgyalásról szóló híreket, egy kicsit most újra visszagondolhatott arra, hogy milyen volt ő maga 11 évesen, amikor az anyja egy őszi este vacsorázni hívta.

7 komment

Címkék: gyerekek gyilkosság emlékezés szita bence


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr925382709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anselmo 2013.07.10. 16:49:42

Nem hiszem el! Új poszt!

Anselmo 2013.07.10. 16:51:50

"hogyan okozhat éppen ember ilyen kínt? Úgy, hogy az elkövetők nem voltak emberek."

furcsa, hogy pont mostanában gondolkodok én is ilyen dolgokon, de egészen más következtetésre jutottam: az elkövetők nagyon is emberek. Sőt: íme az ember.

pontilyen 2013.07.11. 14:34:38

@Anselmo:

Úgy látszik, ebben a kérdésben te közelebb állsz Nietzschéhez, mint én. :-) Úgy értem: ha az embert előítéletektől mentesen akarjuk leírni, akkor el kell fogadnunk, hogy az elkövetők nagyon is "emberi" módon viselkedtek; állat például nem tett volna hasonlót.

Kicsit konzervatívabb felfogással az "ember" szó viszont értékkategóriát is jelent, Arany János-i értelemben:

"Legnagyobb cél pedig itt e földi létben,
Ember lenni mindig, minden körülményben."

Nyilván úgy értette, hogy nem alapból "ember" valaki, aki ebbe a fajba született, hanem ez egy feladat, emberré válni. (Igazából Nietzsche is azt mondja, hogy van feladatunk, csak ő ezt a kívánatos célt "emberfeletti embernek" nevezi, elismerve, hogy jelen állapotában az ember nem ilyen, nem erős, nem okos, nem bölcs, nem tisztességes.)

Anselmo 2013.07.19. 13:25:34

Majd válaszolok erre, vannak ötleteim, csak most kicsit motiválatlan vagyok...

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.07.22. 22:38:28

ahogy valaki mondta egyszer, welcome to my world.

Egyébként az oroszlánok is megölik a más hímtől származó kölyköt, hogy az anya újra tüzeljen - nekik.

pontilyen 2013.07.22. 23:04:24

@peetmaster:

Az "állat" egy másik tészta. Szerintem a gyilkosok nem állati módra viselkedtek, mert az állati cselekvéseknek számunkra jól lekövethető fajfenntartási motívumai vannak.

De igen, a "másik faj" dologban talán jó helyen tapogatózunk. Másik fajhoz tartoznak az elkövetők, de nem állatok.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.07.23. 12:59:33

@pontilyen: én nem mondtam, hogy állatok. Az oroszlános példa csk egy félig stimmelő válasz volt az "állat például nem tett volna hasonlót" kitételre.

De ami a fontos, amit akartam mondani: te is eljutottál oda, hogy nemembernek neveztél pár élőlényt, aki külsőre annak látszik.

Később még elvitatkozunk azon, hogy "Mert természetesen minden kegyetlenség elkövethető. Ki lehet kapcsolni az emberből az "ember"-funkciót, és válhat valaki géppé, automatává, kérdésekre válaszokat adó masinává." - ez szerintem non sequitur -, de most ennyi elég lesz.
süti beállítások módosítása