Ha megundorodom mindattól, ami én vagyok, mindegy is, miért, de például azért, mert megértem azok nézőpontját, akik úgy értik, hogy én csak annyi vagyok, amennyit ők értenek belőle, akkor nem lehetséges a körítés, a vita, a relativizálás, az érvelés, a megértetés, akkor nem lehetséges semmi abban a koordináta-rendszerben, amelyikben benne voltam, akkor csak egy valami lehetséges: a teljes szakítás.
-
Lebecsülni dolgokat: mennyire undorító. Kevesebbet látni, saját öntelt pojáca gőgünkből kifolyólag, valamiben, mint amennyi benne van: mennyire undorító. Ítélkezni: mennyire szánalmas. Csak többet adni szabad, csak túlteljesíteni, csak felülmúlni, csak mindent beleadni. Minden más csak magyarázkodás, tehát a gyengeség tünete.
-
Mindenféle példa előttünk van, a történelem pont erre jó, élénkíti a fantáziánkat. Arisztotelész szerint pont azért jobb az irodalom, mint a történelem, mert mindkettőben csak példák vannak, de az irodalomban még több a példa. Nem értékesebb attól valami, hogy valóban megtörtént, mert ami nem történt meg, de elképzeljük, az ugyanúgy példa. Nem példázat: példa. Lehetőség, vágy, félelem, életút.
-
Itt van például Peetmaster. Talán túlságosan is türelmetlen voltam a gondolkodásával szemben, túl gyorsan elutasítottam, túl kevéssé vettem komolyan, pedig sok jót mond, csak túl sok rosszat is, de a rosszat azért mondja, mert nem fogalmaz jól. A 49% nem 0%, a mennyiség nem mértékegysége a minőségnek, az élet bonyolult, és bonyolultsága önérték. Ez az, amit nem látszik érteni. De én meg azt nem értem, hogy ő ezt miért nem érti.
-
Tandori verse már az első pillanatban megfogott:
Már fél három!
Milyen hamar
elmúlt egy év.
Minden pillanatban elmúlik egy év, május 15-én a május 16-tól kezdődött év múlik el.
-
Amit most olvasok, könyv (emberemlékezet óta nem olvastam könyvet), arról szól, hogy minden ember egy önző féreg, aki megölésünkre tör, kivéve persze a kivételeket. Az ilyen könyvek sokkal több vigaszt nyújtanak szenvedéseinkben, mint az idillikus könyvek, mert nem érezzük magunkat született lúzereknek. Nem pont nekünk van pechünk, ha kevés jó embert ismerünk.
-
Láttam a villamoson igazi punkokat! Micsoda szaguk volt, Istenem! Arra gondoltam, hogy aki egész életében egy másfajta szagot érez, mint mi, annak az élete eleve annyira másmilyen, mint a miénk, hogy a körítés, a vita, a relativizálás, az érvelés, a megértetés esélye eleve kizárt. Csak elfogadás létezik, vagy elutasítás (vagy valami a kettő között), a megértés senkit sem érdekel. A másik embert nem megérteni lehet, hanem megélni.
-
El kéne kezdeni valamit.