Korrepetálok egy hetedikes kisfiút magyarból, aki — valamiért — nagyon utálja ezt a tantárgyat. Amikor rákérdeztem, hogy miért utálja, azt mondta: mert semmi értelme, semmi haszna. Miért kell tudni azt, hogy ki volt az a Kölcsey? A fizikának, mateknak van értelme. Azt lehet hasznosítani. De mi értelme van az irodalomnak?
Ismerem már annyira az embereket, hogy tudjam: ezek álkérdések. Szó sincs arról, hogy egy 13-14 éves kölyök bárminek is az értelmére volna kíváncsi. Egy valamiről van szó: nem tetszik neki, nem szereti. Hogy ennek pontosan mi az oka, azt még találgatom, bár sejtéseim nyilván vannak. De a kérdésre, hogy az irodalomnak (vagy az irodalom tanulásának) mi az értelme, magam sem tudok válaszolni. Bánom is, hogy belekezdtem valami hebegős-habogós, izzadságszagú válaszkísérletbe, amelynek meggyőző ereje a magam számára is nulla felé konvergált.